Kedvenc októberben is díszítő évelőink

A Salvia microphylla 'Hot Lips', azaz egy különleges őszi zsálya, ami figyelemfelhívó virágaival egy enyhe ősszel akár novemberig is színesítheti kertünket. Bokros növekedésű évelő növény, fényes levelekkel, amelyek ráadásul kifejezetten aromás illatot árasztanak magukból. Bár hajtásai télen elfagynak, tavasszal újra kihajtanak, és piros-fehér virágai füzérszerű álörvekben nyílnak egészen a kora nyári hetektől.

Érdekessége még, hogy a hosszú nappalok időszakában piros színei dominálnak, majd mikor a nappalok rövidülnek, a fehér kerül túlsúlyba.

A laza szerkezetű és humuszban gazdag talajt kedveli leginkább, de szerényebb körülmények között is elél. Fényigénye nagy, vízigénye viszont kicsi, a szárazságot pedig kifejezetten jól tolerálja.

Fotó: 123RF

Az őszirózsák egy különlegesen szép fajtája az Anemone x hybrida 'Serenade', ami babarózsaszínnel díszíti az őszi virágágyásokat. Felálló szárú, terjedő tövű, bokros habitusú fajta, aminek ráadásul virágzási ideje is hosszú.

A jó vízgazdálkodású talajt kedveli leginkább, vízigénye közepes, fényigénye is, de a tűző napot jobb kerülni.

Jól mutat a közelében a Leucanthemum x superbum 'Becky', a kerti margaréta, ami egy kifejezetten erős növekedésű, bokros, felálló szárú évelő növényünk. Egyszerű fészekvirágzatát fehér nyeles és sárga csöves virágai teszik méltóságteljessé, és bár a tápanyagban gazdag talajt kedveli igazán, szerényebb talajon és félárnyékban is számíthatunk rá.

Fotó: 123RF

Az egyik leghosszabban virágzó őszi évelő nem más, mint a japán szellőrózsa. Az Anemone hybrida ’Honorine Jobert’ csokorban magasra emelkedő fehér virágai minden összeállításban jól mutatnak, és igazán hangulatossá teszik a sárguló- barnuló kertet. 2016-ban ezt a fajtát választották az év évelő növényének, ami nem meglepő, hiszen nemcsak esztétikuma kiváló, hanem ereje is:

egészen a fagyokig díszíthetünk vele.

Ha jól érzi magát, akár az egy méteres magasságot is elérheti, és mindennek tetejében még vázaállóssága is kiváló.

Fotó: 123RF

Melegebb vidékeken még most is találkozhatunk a Scabiosa columbaria Pink Mist rózsaszín virágaival. Az ördögszemnek nevezett növény fagytűrő, hosszan virágzó évelőnk. Fél méter magasra nőhet, és 3-4 centiméteres rózsaszín, csipkés szirmú virágokkal örvendeztethet meg bennünket. Levelei is szépek: szürkészöldek és mélyen szeldelt szárlevelei alatt lándzsa alakú nyeles levelek nőnek. Termésével gyakorta találkozhatunk a virágkötészetben, és ami a legjobb: szárazabb sziklakertjeinkben is kiválóan érzi magát.

Fotó: 123RF

Nagy eséllyel élvezhetjük még a Helenium autumnale ’HayDay Orange’, az őszi napfényvirág izgalmasan tarka virágait is. Ez a bokros növekedésű, fél méteres magasságot elérő évelő hosszan nyíló, narancssárga virágaival lep meg bennünket: fészekvirágzatának közepe kúposan kiemelkedő. Virágszirmai a végek felé szélesednek, fogazott szélűek és lefelé állnak. A napos fekvést, a tápanyagban gazdag talajt és a párásabb helyeket kedveli, a szárazság nem barátja, ezért a nagy melegekben mindenképpen öntözni kell.

Fotó: 123RF

Sziklakertjeink egyik legszebb őszi dísze a Sedum telephium ’Seduction Rosé Soirée’, a csodálatos kárpáti varjúháj. Magassága maximum 30 cm körül alakulhat, és húsos levelei teszik igazán kompakt növénnyé. Fogas szélű leveleinek színe a bordótól egészen a mélyzöldig változhatnak, és lombozata felett jelennek meg nyár végén nagyméretű,

tányérszerű, sötétrózsaszín virágai, amelyek egész ősszel kitarthatnak, nagy örömöt okozva ezzel az őket gyakran látogató, még aktív beporzóknak is.

Fénykedvelő, szárazságtűrő növény, de a túlöntözéssel vigyázzunk, mert az gombásodásra hajlamosítja.

Fotó: 123RF

Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtenünk a pampafüvek egy impozáns képviselőjéről is, a Cortaderia selloana 'White Feather' – ről. Az ezüstös pampafű egy nagyméretű díszfű, ami csodálatos fehér virágtömegével emelkedik ki a környezetéből. A laza, tápanyagban gazdag talajt kedveli, amiben egészen nyár közepétől ősz közepéig képes virágozni. Fényigénye nagy, az árnyékolást nem szereti, és bizony vízigénye sem kicsi. Mivel elég enyhe őszi napokat élünk, még bőven találkozhatunk virágzó példányaival, azonban

ha megérkezik az igazi hideg, érdemes szorosan összekötnünk leveleit, és takarnunk: ezzel akadályozhatjuk meg legyengülését, károsodását.

Később, április környékén azonban érdemes visszametszenünk is, méghozzá igen erőteljesen: 20-30 cm magasan. Ha ezekre odafigyelünk, évről évre szebb virágtömegében gyönyörködhetünk.