Kedvenc fenyőink egy sokszínű kertbe

Kezdjünk az Abies pinsapo Glauca-val, vagyis az andalúziai jegenyefenyővel! Egy gyönyörűen kompakt, tömött ágrendszerű fenyő, ami ha jól érzi majd magát kertünkben, igazi színfoltja lesz annak. Bár lassú növekedésű fajta, a türelem abszolút megéri: négy méter körüli végmagasságával, szélesen ellaposodó, de kissé gömbszerű koronájával és rövid, de vaskos tűleveleivel mindenképpen figyelemfelkeltő éke lesz a területnek. Nem beszélve közepes méretű, ülő tobozairól, amelyek fiatalon hamvas világoszöldek, de később megbarnulnak.

Andalúziai jegenyefenyő – Fotó: Wikipedia / Crusier

Az andalúziai jegenyefenyő kedveli a meleget és a napfényt is, emellett jól tűri a szárazságot.

Fiatal korában azonban célszerű a tövét télire betakarni, mert az első években a keményebb fagyok károsíthatják.

Igazán különleges a Larix kaempferi Pendula, a japán csüngő vörösfenyő. Ez egy közepes növekedésű lombhullató fenyő, amit törzsre oltottak, és aminek ágai szinte a földig lelógnak. Kékes-szürke tűlevelei szinte fűszerűek, amelyekkel különleges hangulatot kölcsönözhet minden évelőágyásban, de akár szoliterként ültetve is.

Igényei közepesek, de párára és fényre kifejezetten igényes.

Szinte mindenhol elél, ahol az átlagos környezeti feltételek adottak, az árnyékba történő ültetését viszont kerüljük! Lombját alakíthatjuk, így bozontos, rendezetlen hajtásaiból formás, kecsesen lehajló lombkoronát is létrehozhatunk- amire nem is árt figyelni, hogy a megfelelő szellőzést biztosítva egészségesen fejlődhessen.

Japán csüngő vörösfenyő nőnemű toboza – Fotó: Wikipedia / William (Ned) Friedman

Igazán pompás a Pinus densiflora 'Burke's Red Variegated nevű japán fenyő. Ötméternyi különlegesség, amelynek csíkozott tűlevelei minden szemet vonzanak. Még kérge is díszes: narancssárga, vörösen hámló, amelyből kissé szabálytalanul, de annál erősebben emelkednek ki világos zöld és sárga színben pompázó tűleveleit hordozó ágai.

Mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talajt kíván, semleges vagy savanyú kémhatással, így fejlődik csak igazán szépre.

Napos és félárnyékos helyen is elél, növekedése azonban lassú, így türelmesnek kell lennünk. Kifejlett állapotában azonban nemigen akad párja a vidéken, főleg mikor tavasszal és nyáron megerősödnek tűlevelének színei, jobban kiemelve a díszes csíkozottságot.

Bár visszafogottabb, de legalább annyira szép a Pinus flexilis Vanderwolf's Pyramid, a nevadai oszlopos cirbolyafenyő. Általában hatméteres magasságig nő, de nem ritka a 9 méteres példány sem. Szélessége a négy métert is elérheti, formája piramis alakú. Tűlevelei hosszú csavartak, kékeszöldek és ezüstösek.

Fiatalabb korában gyorsabban nő, majd növekedése kissé visszafogottabbá válik, de ha jó helyre ültetjük, sokáig gyönyörködhetünk benne.

Talajra nem érzékeny, azonban meghálálja a jó vízelvezetésű talajt, és a napos fekvést is. Évelőágyásokba tökéletes választás lehet, de akár egy madárbarát kertben is meglelheti helyét – szárnyas vendégeink egészen biztosan hálásak lesznek érte.

Picea pungens – Fotó: Wikipedia / U.S. Fish and Wildlife Service

Formára hasonló, de kissé kecsesebb a Picea pungens Edith, az Edith ezüstfenyő. Ettől a fajtától sokkal nagyobb magasságokat várhatunk: 15-20 méter lesz a végleges mérete. Növekedési erélye átlagos, az évek alatt szabályos kúpos koronát nevel. Különlegességes, hogy egy ízig-vérig magyar szelekció, oltott tűlevelű ezüstfenyő. Lombja világos, fénylő ezüstös, ami párás klímában és jó talajokon fejlődik igazán szépre.

Szinte bármilyen talajon megél, és a szárazabb levegőt is jól viseli, viszont fényigénye nagy.

Mivel oltvány fenyőről beszélünk, fontos tudni, hogy fiatal korában nem lesz igazán a várakozásoknak megfelelő alakja, később viszont helyére kerül minden, és hozza mindazt, amit elvártunk tőle.

A végére az egyik legfurcsább fenyőt hagytuk: az Araucaria araucana-t, az andoki fenyőt vagy más néven araukáriát, chilei fenyőt. Nem egy szokványos fenyőfajta, igazi különlegesség. Végleges magassága 15 méter körüli lesz, de mivel lassan nő, ezt csak hosszú évek (évtizedek) alatt éri el.

Fiatal korábban klasszikus fenyőfa alakú, később azonban kiszélesedik, és ernyő alakú lesz.

Chilei fenyő – Fotó: Wikipedia / Marco Almbauer

Különlegessége körkörösen elhelyezkedő, háromszögletű levélzete, a végein hegyes levelekkel, amelyek sűrűn, körkörösen vonják be ágait. A napos vagy félárnyékos helyeket és a közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztő képességű talajokat kedveli, magas páratartalom mellett. Vízigénye közepes, de a száraz időszakokban meghálálja az öntözést, és arra is figyelni kell, hogy