Így neveld a palántáid! A csíráztatástól a kiültetésig

A téli napfordulót követően gyakorta előfordul, hogy valami megmagyarázhatatlan késztetésnek engedve kisétálok a gyógynövénykertbe, vagy felkaptatok a gyümölcsfákhoz, hogy minden különösebb ok vagy cél nélkül ismét egyre több időt töltsek közöttük. A gyógynövények és a zöldségek ekkor még jórészt az ősszel gondosan visszavágott, betakart parcelláikban pihennek, de rendes telek idején a gyümölcsfák is még bőven téli pihenőjüket töltik. Odabent a kályha melegével teli otthonban azonban egyszer csak előkerülnek a gondosan feliratozott papírtasakokból a tavaly gyűjtött magok, melyek az új év beköszöntével ismét a bőség ígéretét hordozzák magukban…

Odakint sokszor még kemény mínuszok csapkodnak, mikor a konyhaasztalon nekilátunk a palántanevelés előkészületeinek. A sort februárban, márciusban a hosszabb tenyészidejű zöldségekkel (káposztafélék, paprika, paradicsom stb.) kezdjük, hogy a talaj felmelegedését követően a palántáikat már fejlett állapotban tudjuk szabad földbe telepíteni. Ha ugyanis ezeket csak az időjárás melegebbre fordultával vetnénk, csak jóval később fejlődnének ki, termésüket pedig legfeljebb csak nyár vége felé élvezhetnénk… A palánták nevelésével tehát nemcsak időt nyerhetünk, de a termőre fordulást is előrébb hozhatjuk, ha már kora tavasszal nekilátunk a munkálatoknak!

 

Tanácsok palántázáshoz

A palántanevelés első lépése a csíráztatás, amikor a növénymagvakat felébresztjük tetszhalott állapotukból. Megfelelő nedvesség és hőmérséklet hatására a csíráztató tálcák gondosan elsimított talajába vetett magok csírázni kezdenek, kifejlesztik első leveleiket és gyökereiket. A piciny növénykéket ezt követően óvatosan egyesével palántanevelő cserepekbe kell átültetni („tűzdelni”), hogy immáron egymagukban erősödhessenek tovább. Ezt a feladatot rendkívüli odafigyeléssel és türelemmel végezzük, hogy az éppen kikelt, rendkívül sérülékeny növényke levelei vagy gyökérzete ne sérüljön!

Rendkívül fontos, hogy csíráztatásra, palántázásra kizárólag egészséges, vegyszerekkel lehetőleg nem kezelt magokat használjunk. A legjobb, ha még előző év során mi magunk gyűjtünk magokat a számunkra kedves növényekről (paprika, paradicsom esetében ez nem is olyan nagy feladat!), de megbízható forrás esetén akár vásárolhatunk is belőlük.

Míg a csíráztatáshoz akár egy hagyományos méretű sütőtepsi is elegendő területet biztosít, a palánták neveléséhez már valamivel több helyre lesz szükség. Jobb híján palántáinkat akár kiürült tejfölös dobozokban vagy kertészetekben kapható műanyag cserepekben is nevelgethetjük, melyekbe célszerű jó minőségű, tiszta forrásból származó termőföldet tölteni. Ha túl agyagos földet használunk, a gyönge csírák, palánták csak nehezen vagy egyáltalán nem fognak tudni növekedni!

Ügyeljünk a palánták megfelelő vízellátására! A kis növénykék jellemzően nem bírják a pangó vizet, ezért ha zárt edényt használunk ültetésre, célszerű az alját késsel kilyukasztgatni, hogy a fölösleges víz kifolyhasson belőle. Az öntözést óvatosan, kíméletesen végezzük, hogy ne okozza a palánták dőlését!

Figyeljünk oda, hogy a kicsírázó és fejlődő növények kellő napfényhez is jussanak. Kerüljük a direkt napfényt, amely nemcsak kisütheti az érzékeny kis növénykéket, de közvetett módon felnyurgulást is okozhat. Amennyiben ablak mellett tartjuk a palántákat, pár naponta forgassuk őket, hogy ne csak egyik irányból kapják a fényt!

Az időjárás függvényében aztán április vége, május felé, amikor a talajhőmérséklet már kellően magas, és a levegő hőmérséklete éjszaka sem esik 10-12 fok alá, elkezdhetjük a palánták kiültetését. Mindig a legerősebb palántákkal kezdjük, a gyöngébbeket, kevésbé fejletteket érdemes pár nappal, héttel tovább a nevelőben tartani. Normális jelenség, hogy a palánták növekedése a kiültetést követően visszaesik, megtorpan, ezért ne essünk kétségbe! Ha mindent jól csináltunk, a korábban közel ideális körülmények közt tartott növénykék hamar alkalmazkodnak a természetes közegükhöz, és új erőre kapnak!

Borbás Marcsi is megvívta csatáit a káposztafélékkel. Tudd meg, mik a tapasztalatai, és hogy kell palántázni a káposztaféléket: