Magok elvetve, de hogyan neveljünk belőlük egészséges palántákat?

Előző írásunkban sorra vettük a palántanevelés kezdeti lépéseit, az úgynevezett felkészülési feladatokat – aki még nem vágott bele a magok elvetésébe, annak érdemes elolvasnia. Ha az alapok megvannak, és a magok a földbe kerültek, kezdetét veheti egy izgalmas, kérdésekkel és aggodalmakkal teli időszak: a palánták felnevelése.

A földbe kerülő magok fejlődését, a kiültetésre kész palánták felnevelését alapvetően öt fontos szakaszra oszthatjuk. Az első, csírázási fázisra, amely a magvetéssel veszi kezdetét és a magok kicsírázásáig tart, ezt követi a sziklevelek kifejlődése, utána az első lomblevelek megjelenése, majd a palánták növekedése és fejlődése, végül a sort a kész palánták edzése zárja.

Fotó: 123RF

Nagyon fontos megértenünk, hogy a magból palántává érő növények fejlődésük különböző fázisaiban más és más környezeti feltételeket kívánnak. Míg a csírázáshoz magasabb hőmérséklet szükséges, a későbbiekben alacsonyabb hőmérsékletre van szükség, végül az edzés során egyre inkább a kinti feltételekhez kell igazítani a körülményeket. Ráadásul a dolgunkat az is nagymértékben megnehezítheti, hogy

minden faj más és más csírázási hőmérsékletet igényel.

Itt azonban fontosnak tartok valamit kiemelni, ez pedig a csírázási optimum fogalma.

Amikor egy táblázatban a fajok mellett egy olyan értéket látunk, ami a csírázási optimumát mutatja, akkor az nem azt jelenti, hogy az a faj csak azon a hőmérsékleten csírázik, alatta nem- az optimum értelemszerűen a legideálisabb hőmérsékleti pontot jelöli. Éppen ezért érdemesebb tól-ig értékekben gondolkodni, azaz azt keresni, hogy az adott fajnak mettől meddig van a csírázási tartománya. Itt már jóval nagyobb a mozgástér: a paradicsom például 15 és 30 fok között, a paprika 20-35 fok között csírázik.

Fotó: 123RF 

A padlizsán például 25-30 fok között csírázik, így ha egy tálcába vetnénk egymás melletti sorokba paradicsomot és padlizsánt, és ezt 20 fokon tartanánk, akkor a paradicsom kibújna, a padlizsán viszont nem. Ezért fontos tisztában lenni ezekkel az információkkal, mert érthetetlenül állhatunk a sikertelenség előtt, holott csak nem voltunk tisztában azzal, melyik növénynek hány fokra van szüksége a kibújáshoz.

Fontos tényező a páratartalom is: a csírázás ideje alatt, egészen a sziklevelek megjelenéséig érdemes letakarni az elvetett magokat rejtő edényeket, ügyelve arra, hogy naponta szellőztessük meg. Legjobb erre egy fényt beeresztő fólia, üvegbúra vagy más kreatív megoldás. Bevált módszer az is, hogy a búrán vagy takaráson apró lyukakat ejtünk, ez még biztosítja a nedvességtartalmat, de némiképp a szellőztetést is.

Amikor megjelennek a sziklevelek, elegendő egy kicsit alacsonyabb hőmérséklet is: azokat az edényeket, amiket a csírázás idejére a fűtőtesthez tettünk, most elhozhatunk onnan. Lekerülhet a búra és takarás, és kezdetét veheti a gondozás időszaka. Ügyeljünk arra, hogy mindig elegendő vizet kapjanak palántáink: földjük sose száradjon ki, de ne is álljon földjükben a víz. Ha készen vásárolt, ha odahaza barkácsolt edényekkel dolgozunk, azok alján mindig legyenek nyílások, lyukak, hogy a felesleges víz távozhasson! Szikleveles állapotban a túl sok víz megnyúláshoz vezethet, így ebben a szakaszban érdemes óvatosabban öntözni.

Fotó: 123RF

Amikor megjelennek a lomblevek, érdemes újra megemelni a hőmérsékletet és a vízadagot is: az egyre nagyobb levélfelület ugyanis a levelek nagyobb fokú párologtatásához vezet, aminek következtében több vizet igényel a növény. Ilyenkor már a forgatást is érdemes napi rendszerességgel bevezetni: ha ugyanis mindig egy felé állnak fejlődő növényeink, a fény felé igyekezve megnyúlhatnak, és ennek következtében tönkre is mehetnek. Ha azonban naponta forgatunk a tálcán, egyenletesen éri őket a fény, és fejlődésük kiegyensúlyozott lesz.

Sokan elfeledkeznek róla, pedig nagyon fontos mozzanat a palánták szárának edzése.

Gondoljunk csak bele: a szabad földbe vetett magok ki vannak téve az időjárás viszontagságainak: hőmérsékleti változásoknak, esőnek, viharnak, szélnek. Ugyanez fog történni a védett körülmények között nevelkedő palántánkkal is, ha kiültetjük, így ha egészséges növényt szeretnénk, arra kell törekednünk, hogy ne egy „laborgyenge” palánta kerüljön ki a házból, hanem egy erős, szabad életre kész növény. Ehhez érdemes a növény fő gerincét, a szárát is edzenünk, vagyis kicsit szeles időben óvatosan ablakot nyitnunk, és engednünk, hogy a fuvallat edzés módjára átmozgassa a növényeket. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor a kezünkkel óvatosan jobbra-balra sepregetve erősíthetjük a szár fejlődését.

Fotó: 123RF 

Amikor növényünk 3-4 lombleveles állapotba kerül, elérkezett a kiültetés ideje, és egyben az erre történő felkészítésé is. A szabadföldbe történő kihelyezés előtt egy héttel el kell kezdenünk fokozatosan szoktatni a kinti körülményekhez, máskülönben a teljes munkák kárba veszhet.

Először csak rövid időre vigyük ki a palántákat: lehetőleg kicsit árnyékosabb, védettebb helyre.

Folyamatosan növeljük a kint töltött idejüket, tegyük naposabb helyre őket, majd hagyjuk kint a növényeket. Ha minden jól megy, készen állnak a kiültetésre.

A palántanevelés izgalmas és szép kihívás, amiben a legnagyobb szerepet odafigyelésünk és gyakorlatunk finomhangolásai játsszák. Tervezzünk előre, gondolkodjunk összetetten, és legyünk figyelmesek: ennyi az egész! Ha pedig ez megvan, akkor nincs más dolgunk, csak élvezni munkánk gyümölcsét.

Nyitókép: 123RF