Bármennyire is azt sulykolják belénk, hogy a szép kert csak az egyenes formákban rejlik, vagy egy rossz hírünk: az egészséges kert meg nem a rendezettségben rejlik! És ha választanunk kell – márpedig kell – akkor inkább döntsünk a kert hosszú távú egészsége mellett.
A természetes jobb
Ebben az első és legfontosabb őszi lépés az, hogy idén hagyjuk a kertet egy kicsit elvadulni. A lehullott levelek, az üreges szárak, a lemetszett növényi részek, az elhalt fák, a talaj és még a lekonyult virágfejek is
fontos téli menedéket jelentenek kertünk lakói számára.
Megannyi láthatatlan, csendben munkálkodó élet, aminek hatalmas szüksége van mindarra, amit éppen kidobni készülünk…
A fészkelő és áttelelő élőhelyek nagyon fontos tényezők, amelyek befolyásolják az őshonos méhek és más hasznos rovarok populációit. A hagyományos tereprendezési gyakorlatok azonban csak nagyon ritkán hagynak elegendő természeti erőforrást a támogatásukra. Habár a mesterséges búvóhelyek kihelyezése is hasznos, a rovarhotelekhez, a méhblokkokhoz és a méhszállókhoz képest a természetes fészkelő élőhelyek nyilvánvalóan sokkal jobbak a beporzók számára, ráadásul idővel természetes úton lebomlanak, korlátozva ezzel a betegségek és a paraziták okozta problémákat.
De mégis kikért legyünk lusta kertészek?
A kérdés inkább az: kikért ne? A poszméhek például egy-két centimétert fúrnak be a földbe, hogy téli álmot aludjanak. Ha a föld felett otthagyjuk a leveleket, az extra vastag levélréteg védelmet nyújt számukra az időjárás viszontagságaival szemben (szemben azzal az esettel, amikor minden lehullott lombot a zsákokba gyűjtünk).
Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Az alagútban fészkelő magányos méheknek – mint például a kőműves méheknek – szűk alagutakra vagy más apró helyekre van szükségük az elhalt fákban, üreges szárakon vagy rőzsehalmokban. Számos lepke a lehullott levelekre rakja le petéit, amelyek kikelésükkor a hernyók első táplálékává válnak. Számos hasznos beporzónk bújik meg ősszel és télen az elszáradt szárakban, ezért az ökológiai szemlélet szerint például az elszáradt málnavesszőket sem érdemes télire lemetszeni.
Számos hernyó bújik meg a hideg évszakban a levélkupacokban, hogy megvédje magát az időjárás viszontagságaitól és a ragadozóktól. Vannak olyan lepkék, amelyek száraz leveleknek álcázzák gubóikat és beleolvadnak a környezetbe – de ezt csak akkor tudják megtenni, ha van hova beolvadniuk…
A fiatal százlábúak humuszt fogyasztanak, ez a talaj felszínén található, korhadó növényekben és állati anyagokban gazdag szerves réteg. Gondoljunk csak bele:
mit esznek, ha mindent elhordunk onnan?
Egyáltalán miből keletkezik ez a termőréteg, ha nincs mi elkorhadjon?
Vannak olyan sáskák, amelyek egyszerűen csak leejtik petéiket a földre, és ezek áttelelnek a levelek alatt. Magokra hasonlítanak, a csel vonzza a hangyákat, amelyek a fészkükbe viszik, ott elássák, így a sáskák biztonságosan kikelhetnek a talaj alatt. Elképesztően kreatív túlélőkkel vagyunk körülvéve.
Mindenki jobban jár, ha ott marad
A modern esztétikai elvárásokon kívül nem igazán tudok olyan érvet felhozni, ami a levelek összeszedését indokolná. Véleményem szerint teljesen felesleges időpocsékolás, ráadásul mint láthatjátok: kifejezetten káros időtöltés is. Lesz még bőven teendő az őszi kertben, ezért idén engedjétek el a gereblyézést – több ezer hasznos szervezet lesz érte hálás. És meggyőződésem, hogy a gondoskodást tavaszi és nyári növényvédelmi szolgáltatásaikkal bőven meg is hálálják majd.
A gyönyörű, ezernyi árnyalatában pompázó levélszőnyeg pedig kész kánaán lesz a kertünkben, ami nemcsak a helyi ökoszisztémát és biodiverzitást erősíti majd,
hanem megfáradt lelkünket is.
Megleshetjük az avarban keresgélő sünöket, apró bogarakat, és kedvünk szerint válogathatunk a kimeríthetetlen levélforrásokból az őszi kreatív alkotásainkhoz.
És hogy miket is készthetünk az őszi falevelekből? Van rá pár tippünk:
Ajánljuk még:
Sosem látott gazdagság az idei balkonnövény-kínálatban
Tisztít, frissít és igazi afrodiziákum – a bőrünknek is! A zeller sokoldalú csodaszer
Angliából importált államalkotó faj, ami megmentette az új-zélandi lóherét
