A vadszőlővel befuttatott házfal vagy kerítés egész évben pompás látvány. Én is imádom a szomszéd tűzfalát, mert nap-nap után mást mutat: nyáron megnyugtatóan zöld, ilyenkor ősszel pedig arany-vörös ragyogással néz át hozzánk. Nem tudom megállni, hogy a reggeli gyönyörködés után ne jusson eszembe mindig valami új, amire a lehullott leveleket fel lehet használni. Hiszen ha lehullott, előbb-utóbb a komposztra kerül, de addig még lehet új élete.
Aki nem bajlódna sokat a dologgal, terítsen egyszerűen falevelekkel. Kellemes rusztikus hangulatot varázsolhatunk, ha terítő helyett a vadszőlő levelei kerülnek a tányérok alá. Lehet csupa egyforma színű, választhatunk a terítékhez illő vagy éppen ellentétes színűt, vagy zongorázhatunk az őszi színek skáláján – mindegyik megoldás gyönyörű. A legegyszerűbb étel is jobban esik ilyen természetes hangulatú környezetben. Ha gyűjtöttünk sétánk során néhány őszi termést, gesztenyét, csipkebogyót, a tányérok mellé téve fokozhatjuk a szem élvezetét.
Aki ügyesebb, a színes levelekből gyönyörű „rózsacsokrot” varázsolhat. A vadszőlő vörös, vagy a juhar, a platán szépséges aranysárga levelei néhány mozdulattal és egy vékony drót segítségével változhatnak rózsává.
Ehhez egy félbehajtott levelet csavarjunk össze, majd a következőt szintén félbehajtva igazítsuk köré. Aki próbálkozott már marcipánrózsa készítésével, most előnyre tehet szert, mert az eljárás hasonló. 5-6 levél kell egy szép rózsához, és amíg rakjuk körbe egymás után a leveleket, erősen tartsuk az ujjainkkal. Végül egy vékony dróttal csavarjuk szorosan körül, a drót lesz majd a rózsa szára, amellyel több rózsát összefogva, szép zöld levelekkel körülkötve csokorrá alakíthatjuk. Hetekig el nem hervadó szépségként fog virulni. Egyszerű, természetes hatású „vázát” válasszunk hozzá, vagy csak egyszerű eleganciával dobjuk oda, ahol a legjobban mutat.
A hétvégi süti tetején sablonként funkcionálhat néhány szép rajzolatú, cakkos szélű levél. A galagonya például jó választás! A leveleket rakosgassuk a sütemény felszínére, hintsük meg porcukorral, majd vigyázva emeljük a le a leveleket, és gyönyörködjünk a szép őszi mintázatban.
Amikor kiderül az ég, kibújik a nap az öreg felhők mögül, sétáljunk egyet a természetben, és gyűjtsünk őszi kincseiből. Ha csak rájuk nézünk, velünk lesz annak a szép napnak emléke, és a hosszú, szürke délutánokon némi alkotókedvet hozzáadva új életre kelthetjük őket, mindenki gyönyörűségére.
És egy fillérbe se kerül.
Ajánljuk még: