„Ha kint vagyunk a kertben, sose fáj a fejünk” – Majcher Monika kertépítővel beszélgettünk

Folyamatos változás a kert, az utóbbi években pedig egy még gyorsabb, még intenzívebb változás részesei vagyunk. A kertészkedőknek új és új kihívásokkal kell szembenézniük. Lehet, hogy alapjaiban kell átgondolni azt, amit a kertészkedésről eddig tudtunk?

Kertész – hallod, milyen beszédes szó ez? Olvasnod kell a kertből. A levél állásából, a virág szirmából. Érezni kell a növények egymáshoz való viszonyát. Figyelni a jeleket, a napsütést, a szelet, az esőt, a levegőt.

Az első ilyen „olvasás” a kertben a talaj. A talaj, vagyis a Földanya, hiszen innen indul el minden. Az élet. Amíg a föld nem egészséges, nem gazdag, addig nem várhatjuk el tőle, hogy adjon.

Éltetni kell a talajt, hogy élvezhessük a gyümölcsét. Szerencsére ma már egyre többször beszélünk, beszélnek róla, de még mindig sokan átsiklanak ezen a fontos szemponton.

Fotó: Majcher Monika

Amikor elkezdtem komolyan kertészkedni, hamarosan valami furcsa bőrbetegség tüneteit fedeztem fel magamon. Kutattam az okát, és kiderült, egy kemikáliától van, amivel szigorúan a „szentírás” szerint permeteztem. Agyaltam sokat, hogyan fordulhatott ez elő? Mi lesz azokkal a kis állatokkal, akik meghemperednek a permetes fűben? Vagy beszippantják a levelekről? Hogyan hat ez kutyára, macskára, gyerekre, és minden másra? Úgy éreztem, hogy ez hívó szó, kutattam az alternatív megoldásokat. Azóta gyökeresen megváltozott a kerthez való viszonyom.

Úgy lakni és élni a kertben, hogy közben ott jól érzi magát a tücsök, a bogár, a pillangó is. Olyan kerteket álmodni a megrendelőnek, amelyben élve vissza tud révedni az anyaméh-állapotba. Vagyis minél közelebb kerülni a természethez – ezzel a szemlélettel dolgozom.

A nagyanyám kertjében volt a sűrűben egy egyszemélyes pagodája, ahová visszavonult imádkozni. Az élet szeretete a tengernyi nehézség mellet azért tudott a szívében megmaradni, mert ott volt a kertje. Ez a kert inspirált és inspirál a mai napig is: megnyugvás, ha eszembe jut a cseresznyefa, a bőrlevél, a mézvirág… „Ha kint vagyunk a kertben, sose fáj a fejünk.” – ez volt a mondása, és bár nevettünk rajta, de be kell lássam, igaza volt ebben is.

Fotó: Majcher Monika 

Régi kerteket is újratervezel. Milyen szempontok vezérelnek ilyenkor, és mi mindent kell figyelembe venned?

Legtöbbször összevissza kerteket látok. Olyanokat, amelyeket pillanatnyi szeszélyből megkívánt növényekkel ültetnek be.

Miért kell egy kertet újratervezni? Mert az emberek egy idő után boldogtalanok lesznek a saját kertjükben.

Volt egyszer egy terv, ami egy pillanatnyi döntésből született. Ritka az a kert, amit eleve úgy álmod meg a tervezője, hogy 20-30 év múlva is éppúgy élvezhető legyen. Addig a család életében is sok változás történik, a növények is nőnek, elhalnak. Látjuk-e a megszületett gyermekben, akinek örülünk, aki boldogság, hogy szép lesz-e majd később? Az első évek egy gyermekkel is nehézségekkel telnek. A kert is így születik, a változásait követni és szeretni kell. Minden egyes nap hozzátesz valamit.

Ilyenkor sorra vesszük, hogy mi az elképzelés, mit vártak a kerttől? Új tereket formálunk a kertben, a régi növényekkel. Boldoggá kell tenni a kertet! Jelen kell lennünk benne, mert a kert visszatükröz bennünket. Nekem nagy öröm, ha sikerül a családot összekapcsolni a kertben úgy, hogy mindenki örömét lelje benne. Kialakítunk örömrészt a gyerekeknek, nosztalgikus kertrészt a nagyszülőknek.

Miért jó a szakember segítsége?

A kert és az élet egy fúzió, ha megépítünk egy kertet, az olyan, mint amikor egy gyerek megfogan. Tudnod kell azonban, hogy a pillanatnyi ötlet után mi lesz majd a jövőben. Látni a kertben a jövőt! Azt, hogy mekkora lesz majd a lombja, hogyan fog besűrűsödni. Ehhez olyan szakembert kell keresni, akivel megtaláljuk a közös hangot. Akinek az érdeke, hogy a kert ne zűrzavaros legyen, aki felelősséget vállal a munkájáért. Aki nem ültet növényeket a szétterített sitt fölé, aki nem javasol két betoncsík közé kertecskét, akinek nem tisztje a pucér, sivatagi kert, a műfű, és erről jó érvekkel le is beszéli a megrendelőt. Nem könnyű feladat, de ezért vagyunk KERTÉSZek.

Fotó: Majcher Monika  

Sokat hallunk ma arról a generációs különbségekről. Észrevehető-e a kertek táján is a „generációk harca”?

Igen, elég éles kontúrokkal. A 45-55 közti korosztálynál látszik, hogy tudatalatti tagadásban vannak. Ragaszkodnak a régihez, nagyon eltávolodtak a természettől. Ők a régi sémákat alkalmazzák, ha kell, ha nem, mert úgy tanulták, úgy szokták meg, hogy le kell nyírni a füvet, itt és most permetezni kell, avart égetni. A huszonévesek ebben szocializálódtak. Néhányan követik ezt az utat, de nagy részük alig várja, hogy kiszabaduljon, és egy buja kertben találja meg az örömét. Vissza akarnak találni a természetbe, de hogyan?! Ehhez kell az elszántság, a tudatosság és a tudás, hogy ez úgy valósuljon meg, hogy egy kezelhetetlen dzsungellé váljon a kert, hanem igazi, buja élőhellyé.

Újra nyílni látom a még kisebbeket, az 5-14 éves korosztályt. Nem a cyber-gyerekeket, hanem az ébredő gyerekeket, akik rácsodálkoznak a szépségre, akik nézik a fecskét, a pillangót, gyönyörködnek a virágokban. Egyre többen vannak!

Régi vagy új fajta növényeket ültessünk a kertbe?

Küldetésemnek tartom, hogy minél több hazai növényt ültessünk el a kertekben. Ahol csak lehetséges, igyekszünk hazai termelőktől vásárolt növényeket telepíteni. Ezek a termelők olyan növényeket tudnak biztosítani, amik alkalmazkodtak a magyarországi talajhoz és klímaviszonyokhoz. Az ilyen növények telepítése sokkal nagyobb megmaradási képet mutat, mint import társaik. Fontos szempont még, hogy ezáltal a beszerzési forrást is ismerjük: így nyomon követhetőek a betegségmentes növények és azok forrásai.

Fotó: Majcher Monika  

Tuja és fű: ez volt évtizedeken át a kertek egyik meghatározója. Hogyan lehet ezen változtatni, mit javasolsz?

Ha ilyen kertet mutatnak nekem, és felmerül a gondolat, hogy valamit kellene ezzel csinálni, akkor azt mondom: ülj le, és gondolkozz. Mi változott azóta, hogy ezeket elültetted? Nem csak a hajad gyérült és sokasodtak benne az ősz szálak. Légköri aszály, hómentes hónapok – ezek mind az örökzöldek életét keserítik meg. Fogalmakat kell helyretenni, például azt, hogy zöld felület.

Miért kellene nekünk angol gyep itt, a Kárpát-medence közepén? Iszonyatos pénzt, energiát, időt igényel, hatalmas terhelés a talajnak a sok vegyszer.

Nem inkább zöld felületet szeretnél, ami felfogja a port, lehet rajta focizni, rohangálhat rajta a kutya, rá lehet heveredni a pokrócra. A strandon a gondozásmentes gyepre minden zokszó nélkül kifekszel – odahaza nem lenne jó ugyanez?

Legtöbbször a kerttulajdonosok elvesztik a realitást a média hatására, és saját magukat csapják be. Ha leülünk, és elkezdünk erről beszélgetni, akkor sok minden másra is fény derül. Hogy korlátok között élünk. Mit fognak szólni a szomszédok, ha felvállaljuk, hogy együtt élünk a természettel, pitypang nő a zöld felületen, madarakkal és hasznos rovarokkal van teli a kert? Nem az a jó megoldás, ha fogjuk a fejszét, az ásót, és nekilátunk valamit kiirtani és valami mást ültetni a helyére. A fejben kell először úgy rendet tenni, hogy kifeszegessük az évtizedes korlátokat, és a kertet is szabadjára tudjuk engedni. Megbarátkozni a pitypanggal, a vakonddal, a lótetűvel, tudni, hogy melyik, miért van értünk.

Fotó: Majcher Monika  

Mi a kedvenc növényed?

Nincs. Minden növényt szeretek, de mindet másképpen. Mint a tűztövist, ami annyira gyengéd, és védi magát a tüskéivel, illatozik, és gyönyörű virágokat hoz, egész télen pedig virít a bogyóival. Nemrégiben kirándultunk egyet: Makád határában egész hóvirág-tenger terült elém, felette gödények násztáncát láttam, felfelé tekintve a kopasz fákon építették fészküket… most melyiket lehetne jobban szeretni?! Mindenkinek van egy küldetése, ami élővé válik.

Örülj, ha van egy kerted, és az egyszerűséghez vezet vissza! Ha mezítláb találkozhatsz a természettel, állandó örömforrás lesz. Csak rá kell találnod.

Nyitókép: Majcher Monika