Ráadásul a mezei pocok nem alszik téli álmot, és a hótakaró alatt is képes járatokat készíteni. Rendkívül szapora: már áprilisban négy-öt utóddal kezdi a szezont, és egy év alatt akár hat alkalommal is fialhat. Időnként nagy gondot okoz tömeges a mezei pocok elszaporodása, amit a legkülönfélébb védekezésekkel igyekeznek ellensúlyozni. Nem mindig sikerrel. Az ellenük történő kémiai védekezés ugyanis ördögi kört alakított ki az elmúlt évtizedekben: bár alapvetően sok ellenségük lenne természetes körülmények között,
a mezőgazdasági területeken végzett kémiai növényvédelmi tevékenység olyannyira beleavatkozott az ökoszisztéma egyensúlyába, hogy a természetes szabályozási rendszerek súlyos károkat szenvedtek.
Fotó: Unsplash / Nick Fewings
A kémiai dömping előtti időkben ugyanis ez úgy működött, hogyha elindult egy mezeipocok-gradáció (tömeges elszaporodás), akkor azt viszonylag gyorsan követte ragadozóinak gyors felszaporodása is. Ahogy növekedésnek indult a mezei pockok száma egy területen, úgy szaporodtak egyre inkább a siklók, az ölyvek, a kányák, a vércsék és a baglyok is – nem beszélve az olyan nagyobb ragadozókról, mint a menyét, a nyest, a borz vagy a róka.
Amióta azonban ezeket az élőlényeket számos fronton állítjuk a legkülönfélébb kihívások elé, szűkítjük élettereiket, sebet ejtünk élőhelyeiken, mérgezésnek, nagyszámú halálozásnak, szaporodási nehézségeknek és üldözöttségnek tesszük ki őket,
természetes ellenségek hiányában a mezei pockok is szabadabban randalírozhatnak a szántóföldeken.
Sokan talán még emlékeznek a 2014-es évre, amikor nagyon súlyos volt a mezei pocok invázió hazánkban. Az ország több megyéjét is érintő rendkívüli helyzetben régóta nem látott mértékű kártétel sújtott, ami elgondolkodtatta a szakembereket: világossá vált, hogy a táblákra telepedett ragadozó madarak jelenléte nélkülözhetetlen, ezért a T-alakú ülőfák kihelyezésének gyakorlata is villámgyorsan terjedni kezdett.
Fotó: Pixabay / Kerstin Kaufmann
Ismét bebizonyosodott, hogy a mezei pocok elleni védekezés (mint nagy kártétellel fenyegető kártevő elleni védekezési kötelezettség) minden földhasználónak kiemelt feladata, bár a módszer sajnos továbbra is nagymértékben a vegyszerhasználatra alapozott. Még annak ellenére is, hogy a hatóság álláspontja szerint csak végszükség vagy erősebb fertőzöttség esetén ajánlatos a növényvédőszeres kezelés.
Sajnos nagyobb felszaporodás esetén (ahogyan az már elő is fordult) a NÉBIH szükséghelyzeti engedélyt adhat ki olyan veszélyes szerek használatára is, mint a Redentin 75 RB rágcsálóirtó készítmény, aminek használatát a folyamatosan a változó körülményekhez igazítják, így a kalászos kultúrák és a repce után már kukoricában és napraforgóban is alkalmazható ez a méreg a betelepedés megakadályozása érdekében.
Fotó: Pixabay / Michael Bußmann
A NÉBIH tájékoztatása szerint ez a rágcsálóirtó készítmény egy roppantott gabonaszemre felvitt véralvadásgátló méreganyag, és ezért nem csak a mezei pocokok fogyaszthatják el, hanem egyéb növényevő állatok, mint például a mezei nyulak is. Felhasználása tehát nagyon komoly veszélyeket rejt magában, amit igyekeznek egyéb módszerekkel csökkenteni:
a gazdáknak gondoskodniuk kell a vadonélő állatok eltereléséről riasztással és terelő etetéssel.
Ám mivel fennáll a másodlagos mérgezés veszélye is, a helyi vadásztársaságokkal történő együttműködés is kikerülhetetlen. Ilyenkor ugyanis az történik, hogy a méregtől elpusztult rágcsálót ragadozók vagy dögevők fogyasztják el, amik ezzel kiteszik magukat a mérgezés lehetőségének.
Fotó: Unsplash / Heather Wilde
Arra is figyelni kell, hogy ahová mérget helyeznek ki, oda ne kerüljenek ülőfák, hiszen az így odacsalt ragadozómadarak ki lennének téve a súlyos mérgezés veszélyének.
Az idehaza engedélyezett további szerek sem veszélytelenek: az Arvalin LR (40 g/kg cink-foszfid) és a Delu (800 g/kg kalcium-karbid) is sokszoros mérlegelést igényelnek, még akkor is, ha kizárólag a járatok nyílásába helyezve alkalmazhatók.
A 2023-as év sem volt könnyű, hiszen tavaly is jelentős mezei pocok szaporulatot tapasztalhattak a gazdák. Ezért a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a rágcsálók okozta károk mérséklése érdekében azt kérte a hatóságoktól, hogy szélesítsék ki a védekezés lehetőségeit, többek között a magasabb dózisok engedélyezésével. Az ötlet (érthető okokból) nem aratott osztatlan sikert, annak ellenére sem, hogy a hivatalos jelentések szerint a mezei pockok okozta kártétel mértéke egyes területeken a 60-100 százalékot is meghaladta.
Fotó: Pixabay / DSD
Ahhoz azonban, hogy rendszerszinten láthassuk a problémát, sorra kell vennünk pár olyan körülményt, amely nagymértékben hozzájárult a mezei pockok elszaporodásához.
A hosszú ősz, az enyhe, száraz, csapadékszegény tél és a korai tavaszodás mind kedvező életfeltételeket teremtenek a pockok számára.
Ráadásul az európai uniós agrártámogatások feltételrendszerének változásai miatt előtérbe került a forgatás nélküli talajművelés, a tarlóhántás elmaradása és a területek ugaroltatása is, így a pockok járatai háborítatlanul töltődhettek meg élettel: szinte korlátlanul szaporodhatnak a rágcsálók.
Ha kiszámoljuk, hogy egy nőstény egy évben hány utódnak adhat életet, akkor a matek a végére egészen megdöbbentő adatot kapunk: egy pocokpopuláció képes akár megszázszorozni magát egyetlen év leforgása alatt.
Fotó: Pexels / Egor Kamelev
Nem csoda tehát, hogy egyre gyakrabban és egyre több problémát okoznak ezek a falánk kis teremtmények, amiket bár átkozhatunk magunkban, azért ne felejtsük el végiggondolni, hogy a természet egészséges körforgásában még háborítatlan talaj mellett sem okoznának ekkora problémát.
Ha az ökoszisztéma egyensúlyban lenne, ha az élőhelyeket nem bolygatnánk, ha nem lőnénk minden irányból tüzes nyilakkal a táplálékláncot, akkor az egyensúly helyreállna,
és nem kellene mindig tűzoltási megoldásokat keresnünk, amelyekkel végső soron sokkal nagyobb problémákat okozunk. Hosszútávon legalábbis biztosan.
Nem véletlen tehát, hogy a NÉBIH nem örvendett túlságosan a NAK javaslatának, hiszen, ha a pocokirtásra használt méreg külső területekre is kikerül, annak környezetében is számolni kell a mérgezés okozta elhullásokkal minden más állat esetében is: a pockokkal együtt pusztulnának a kisemlősök és a madarak is, ami beláthatatlan következményekkel járna. A nagy területekre kiterjedő vegyszeres kezelés tehát globális következményekkel is járhat mind a környezet, mind pedig az ember egészségére nézve.
Fotó: Pixabay / Alexa
Mi lehet a konklúzió? Valószínűleg mindannyiunknak más.
Mert máshogy, más szempontok szerint gondolkodik egy nagygazdálkodó, máshogy egy biokertész, máshogy egy holland pázsitos kerttulajdonos és máshogy egy gyümölcstermesztésre alapozó gazda.
Egy azonban biztos: a védekezés módszereit háromszor is gondoljuk át, és igyekezzük azokat a természetes folyamatokhoz igazítani, mert a meggondolatlan mérgezés, az indokolatlan vegyszerhasználat és a természet rendjének felborítása olyan következményeket vonhat maga után, amelyek sokkal nagyobb kihívások elé állíthatnak majd bennünket.
Nyitókép: Pixabay / Alexa
Ajánljuk még:
Így takarékoskodjunk a virágoskertben
Cukorbetegek csemegéje: a lenézett, majd felmagasztalt csicsóka, avagy a titokzatos jeruzsálemi articsóka tündöklése
Kis mennyiségben finom, nagy dózisban mérgező: mindent a begóniáról
