A közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis) – vagy pipavirág, esetleg farkashézaggyökér – a farkasalma nemzetség egyetlen, Magyarországon is őshonos faja. Árterek, parlagon hagyott területek, vetésszélek és cserjések viszonylag elterjedt gyomnövénye, ami leginkább erősen mérgező tulajdonságáról ismert.
És nem is árt tisztában lenni ezen képességeivel, hiszen sok más mérgezőnek nevezett, de csak kisebb tüneteket okozó növénytől eltérően a farkasalma nagyon is veszélyes növény, aminek fogyasztása súlyos egészségkárosodáshoz – végső esetben halálhoz is vezethet. Ráadásul most virágzik, így az ezzel kapcsolatos figyelmeztetés kiváltképp időszerűnek tekinthető.
Fotó: PlantNet
A farkasalma évelő növény – kúszó tövéről és felálló, akár egyméteres magasságot is elérő termetéről ismeretes. Világossárga virágai a levelek hónaljában nyílnak, és könnyen felismerhetők csővé forrt alakjukról. Levelei ép szélűek, tompa csúcsúak és szív alakúak, és akár a 15 centiméteres nagyságot is elérhetik.
Májustól szeptemberig találkozhatunk virágzó példányaival, amelyeknek szerencsére igen kellemetlen szaga figyelmeztet a veszélyre. Mérgező termése csüngő, gömbölyű, alakját tekintve akkora, mint egy koktélparadicsom, azonban könnyen felismerhető jellegzetes barna színéről és hosszirányú redőiről.
Elfogyasztása súlyos máj- és vesekárosodást okozhat, és erősebb mérgezés esetében szívbénulás is bekövetkezhet.
Ha a farkasalmáról beszélgetünk egy-egy idősebb ismerősünkkel, akkor lehet, hogy első ízben csak legyint az intésünkre- hiszen a régi időkben gyógynövényként tartották számon.
Fotó: PlantNet
Hosszú leírások szólnak széleskörű felhasználásáról egészen az ókortól, azonban az idők során kiderült, hogy egy súlyosan rákkeltő hatóanyagú növényről van szó. Ráadásul
a veszélyt a népnyelv is okosan beépítette a mindennapi használatba: a magyar növénynevekben ugyanis a farkas szó mindig arra utal, hogy mérgező növénnyel van dolgunk.
Fotó: Wikipedia
Bár régen nagyon fontos kiviteli árucikknek számított – főleg Németország felé – ma már csak szigorúan ellenőrzött körülmények között, sajátos eljárásokkal készülnek a belőle kinyert hatóanyagokat felhasználó gyógyszerek és gyógyhatású készítmények.
Leggyakrabban lovak sebeinek kezelésére alkalmazzák – ezen a területen már évszázadok óta eredményesen bizonyít.
Mérgező mivolta ellenére külsőleges használatára még ma is van példa: levéldrogjából a legkülönfélébb bőrproblémákra használatos kenőcsöt, lemosót készítenek. Eredményesen alkalmazzák ekcéma, ótvar, pikkelysömör és sebek kezelésére, az ázatával gazdagított fürdőben pedig reumás és ízületi problémákat orvosolnak.
A benne rejlő lehetőségek ellenére senkinek sem ajánlom, hogy kísérletezésbe kezdjen, mert a farkasalma mérge nem játék: valódi veszélyt rejt magában.
Volt már példa rá, hogy búza közé keveredett magjai bekerülve az abból készült lisztbe, súlyos mérgezéseket okoztak.
Fotó: Wikipedia
Igazságtalanok volnánk azonban, ha nem valami pozitívummal zárnánk a róla szóló figyelmeztetést: meg kell említenünk, hogy a hazai életközösségekben betöltött szerepe nélkülözhetetlen:
a farkasalma ugyanis kizárólagos tápnövénye a védett farkasalmalepke hernyójának (Zerynthia polyxena), ami az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági termelés miatt került veszélybe.
Fotó: Wikipedia
Érdemes tehát a tiszteletteljes elkerülés gyakorlatát alkalmazni: izgalmas formát öltő virágait csodáljuk meg tisztes távolságból, de ne akarjunk szakajtani belőlük, és főképp ne tépjük vagy kaszáljuk le indokolatlanul, hiszen a megfelelő tiszteletben tartás mellett vígan elélhetünk egymás mellett.
Ajánljuk még:
5+1 praktika, amit ismerni kell, hogy igazán jó legyen egy krumplis étel
Rántott fogasfilé „hamis” Waldorf salátával és csőben sült sajtos burgonyával
Fehér rokolyás pityókaleves
