Egyetlen hagymáért több mint félmillió forintot is megadtak – a holland tulipánláztól az idei tulipánszüretig

Kert

Egyetlen hagymáért több mint félmillió forintot is megadtak – a holland tulipánláztól az idei tulipánszüretig

Egy üde és színes tulipáncsokor alighanem otthonunk egyik legbájosabb díszítőeleme tavasszal. Volt olyan időszak, amikor az Európába főleg a törökök közvetítésével érkező virág egyes hagymái felbecsülhetetlen kincset értek az egyre mohóbb étvágyú kereskedők köreiben. E titokzatos virág népszerűsége máig töretlen – bár vagyonokat talán már nem költünk rá, a szépség és a nőiesség jelképeként, szerelmi szimbólumként szellemi kultúránk, örökségünk szerves része. Csodáljuk meg együtt!

A tulipánt nem nehéz megszeretni – kislánykorom óta egyik kedvenc virágom. Légiesen könnyed, kecses és törékeny megjelenésével, valamint a szinte észrevétlen illatával nem kiabálja tele harsány hangon a virágoskerteket és a virágboltok kirakatait. Bájos, üde és szerény, mint az a szomszéd lány, aki segít bevásárolni a másodikon lakó idős néninek, és a szemetet is mosolyogva viszi le, szó nélkül, mert semmibe sem telik neki… Sok társával (például a nárcisszal és a jácinttal) együtt a tavasz hírnöke a tulipán. Megannyi színes szirma rabul ejti a szemünket és a szívünket. Nálam a piros és a fehér tulipán a nyerő, de bármilyen variációval kiegyezem a kertben és a konyhaasztalon egyaránt.

Tulipántörténelem dióhéjban

Nem csoda a tulipán világméretű népszerűsége. A fajok nagy része vadon megtalálható Közép-Ázsiában, de őshonosak Észak-Afrikában, a Közel- és a Távol-Keleten, valamint Európában is. Ezeken a vidékeken mintegy 125 vad faját ismerik. A Kárpát-medencében négy faj él vadon, ezek közül a 40-50 centiméter magasra is megnövő, áprilisban nyíló „magyar tulipán” (sárga tulipán, latinul Tulipa Hungarica „Borbás”) a legismertebb.

A tulipánt már megemlítik a Kr. u. 1000 körüli írásos feljegyzések. A későbbi időkben a törökök tenyésztették ki a legszebb példányait. I. Szulejmán császár uralkodása idejében, 1494-1566 tájékán sokat kísérleteztek vele, és számos változatát kifejlesztették. Európa akkor ismerte meg a tulipánt, amikor a 16. század elején a törökök meghódították a Kárpát-medence jelentős részét: Ogier Ghiselin de Busbecq, a bécsi udvar isztambuli nagykövete hozta az Oszmán Birodalomból Nyugat-Európába, 1555-ben. Busbecq szívesen ajándékozott tulipánhagymát az embereknek, és többek között a kor neves flamand botanikusának, Charles de L’Écluse-nek is ajándékozott néhányat.

Valószínűleg Busbecq követ leveleiből származik a virág turbán alakjára utaló tulipán szó is – perzsa nyelven ugyanis a turbán neve „dulbend”.

1629-ben az európai botanikusok már körülbelül 1000 fajtát tartottak számon.

 

Az vagy, amit megeszel?

Európában tehát a 16. századig, vagyis amíg a törökök által behozott kerti tulipán el nem terjedt, senki sem foglalkozott ezzel a növénnyel. Nem volt sem hasznos, sem díszes az európai ember szemében. S bár Ázsiában nagyon régi idők óta ismerték és becsülték a tulipánt, ők is „csak” úgy, mint ahogy a szegény ember szokta becsülni a növényeket, vagyis hasznáért, azaz a hagymájáért.

Az egyszerű ember számára a tulipán nem volt más, mint étkezési célra szolgáló hagyma. Egyike azoknak a hagymáknak, amelyeket ételként és fűszerként is gyűjtöttek. Ma is egész Ázsiában fogyasztják a pusztában szedett tulipánhagymát.

De Európában is sokan ettek tulipánhagymát. 1570 körül még Antwerpenben is ismeretlen volt a tulipán, így megesett, hogy az egyik kereskedő Konstantinápolyból bíborposztó-szállítmánnyal nagyobb számú tulipánhagymát is kapott, és nem tudta, mihez kezdjen vele. Vacsorát készíttetett belőlük, a fölösleges hagymákat pedig elültette a zöldséges kertben. Ebben az időben Magyarországon sem vetették meg a tulipánhagymát. És nemcsak a szegény emberek, akik jobb híján megették az úri kertekből kidobált tulipánhagymát is: egy 1755-ös feljegyzés szerint „némelyek mint a répát úgy eszik s készíttetik a gyökerét és tápláló s magot nevelő erejűnek tartják.”

 

Fontos azonban megjegyezni, hogy a tulipán hagymája nem egészen ártalmatlan, sőt, nyersen fogyasztva hányást okoz! Főzés közben azonban ez a méreg elbomlik. Ezekből a főleg étkezésre szánt tuilpánhagymákból válogatták ki az oszmán törökök a maguk kerti virágait, és lettek a korábban ételnek, fűszernek és orvosságnak tekintett hagymák a szép virágjuk révén kerti díszek.

Holland tulpománia és a lenyűgöző tulipánmezők

Charles de L’Écluse úgy honosította meg a növényt Hollandiában, hogy nem vette át a török nevét. Amikor 1593-ban L’Écluse a leideni egyetem professzora lett, tulipánokat ültetett az intézmény kertjébe. A tulipántermesztés nemsokára hatalmas üzletággá nőtt Németalföldön, ezt később „tulpomániának” nevezték el. Az értékesebb tulipánhagymák valóságos vagyonokat értek.

Egyetlen ritka alakú és különleges színű tulipán hagymájáért mai pénzben számítva – akár több mint félmillió forintot is megadtak a hollandok a tulipánláz idején.

A tulpománia botanikai alapja a tulipán bámulatos változékonysága. Akkoriban gyakran magról nevelték a tulipánt. A tulipántenyésztők hamarosan észrevették, hogy egyazon tőről eredő tulipánmagvakból különböző színű utódok kelnek. Továbbá arra is hamar felfigyeltek, hogy amint a hagyma öregszik, a virágokon az alapszín bizonyos árnyalatokat kap (a kertészet nyelvén mondva rektifikálódik). Mivel pedig a kor valósággal vadászott a virágújdonságokra, gyorsan divattá lett az újdonságok hajszája a kerti tulipántermesztők körében is. Ezt a divatot és szenvedélyt használták ki az élelmes holland virágtenyésztők.

Annyira specializálódott a tulipánüzlet, hogy már nem darabszám, hanem súlyra adták a tulipanhagymát, mint a drágakövet.

Valóságos tőzsdét alakítottak, ahol egyre magasabbra verték fel – mai tőzsdei műszóval mondva – a „papirostulipán” árát.

A legkiválóbb tulipántenyésztőket kiküldték bizottsági tagoknak, hogy a meghatározott súlyú tulipánhagymát elárverezzék. Az őrület úgy elfogta az embereket, hogy sokan eladták a házukat, a takácsok a szövőszéküket, a gazdák a földjüket, és az egész vagyonukat tulipánhagymákba fektették. Akinek nem volt pénze, természetben egyenlítette ki a tulipánhagyma árát, ki ökrökkel, ki juhokkal, vagy borjúval, búzával, rizzsel, vajjal… A vége pedig kijózanodás és a könnyelműek anyagi csőd lett.

 

A hollandi tulipánláz 1634-ben érte tetőfokát, de nemsokára beleavatkoztak a hatóságok: 1637-ben egyik napról a másikra összeomlott az egész tulipántőzsde, és vele együtt eltűntek a magas árak is.

A tulipántenyésztés ugyan nem szűnt meg, de mindenkorra vége volt az esztelen tőzsdézésnek és megnyílt az útja a tisztességes tulipánkertészkedésnek.

Tulipán a művészetben

A közel-keleti növénytermesztő kultúrákban már az i. e. 3. századtól rendszeresen megtalálhatjuk a tulipán ábrázolásait. Általában a nőiséget, a szerelmet jelképezte, illetve erotikus szimbólum volt, így a piros tulipán kifejezetten az érzéki örömöket jelentette. Az Oszmán Birodalomban a tulipán volt az uralkodóház emblémája. A keresztény szimbolikában a fehér tulipán a testi-lelki tisztaság jele. A 17. századi holland csendéleteken szirmait hullató virágként rendszerint a dolgok mulandóságát, a halált fejezi ki.

A tulipán a romantikus irodalmat is megihlette: Alexandre Dumas: A fekete tulipán című regénye Hollandiában, Orániai Vilmos korában játszódik, főhőse az életét a fekete tulipán nemesítésére feltevő Cornelius van Baerle, aki – hiába kerül börtönbe politikai ármánykodások és az emberi irigység folytán – célját még a vérpad árnyékában sem adja föl. 

 

A magyar tulipánt népszerűsége

Magyarországon a 16. század vége óta termesztenek tulipánt. Mára mintegy 3–4000 különböző termetű és virágú faját nemesítették. A tulipán virága a kék kivételével bármilyen színű és változatos mintájú lehet; még (csaknem fekete) sötét ibolya és zöld virágú fajták is vannak. Régies magyar neve: tulipánt

A „magyar tulipán”, vagy más néven „al-dunai tulipán” a Vaskapu-szorosban őshonos. A nevével együtt szokták említeni Borbás Vincét is: ő írt ugyanis róla először 1882-ben. (Más források szerint Rochel Antal fedezte fel a virágot 1835-ben, amikor ez a vidék még az Osztrák-Magyar Monarchia területének számított.) A 40–50 cm magas növény nehezen megközelíthető helyen, a Ciucarul Mare meredek sziklái között él. Virága sárga színű és áprilisban nyílik.

Hazánkban a mai napig adható női név a Tulipán, de nem gyakori. Olyannyira szórványos, hogy például a 2000-es években nem szerepelt a 100 leggyakoribb női név között. 

 

 

Az égigérő fától a nőiség szimbólumáig

Ősi magyar népművészeti jelkép: sokan az egyik legősibb magyar virágmotívumként tartják számon a tulipánt – az olyan kelyhes virágokkal együtt, mint a liliom. A tulipán mint keleti örökségünk, több leleten is megtalálható:

  • a legkorábbi ismert tulipán-ábrázolás a Kr. előtti VII. századból való, egy dél-kaukázusi szkíta leletből: az aranyból készült pecsétnyomón öt vastagodó hasban végződő tulipán látható;
  • a tulipán motívum egyesek szerint megtalálható egyes hun leleteken: a honfoglalás korából származó karosi szablyán a veretes díszek közt egyesek a tulipánt is felismerni vélik;
  • a levédiai Csertomlikben talált kardmarkolat tulipánsorral van díszítve.

A tulipánt, mint az ősvallás elolvasható emlékeként is számontartják. Varga Géza írástörténész szerint a tulipán az ősvallás égigérőfa-jelképe: nem élethű, hanem jelszerű ábrázolásban. Ezek a régi emlékek nem a tulipán, hanem az égigérő fával (és a Tejúttal) azonos Isten jelképes ábrázolását célozták. A sztyeppi égigérőfa-ábrázolásokhoz hasonlóan a tulipánábrázolásokon is találunk olyan jelképeket (vagy szójeleket), amelyek a székely rovásírás jeleivel azonosíthatók.

 

Egyes szakemberek szerint a tulipán a legősibb motívumaink közé tartozik: az ősi sziklarajzok, a mezopotámiai széttárt lábú nőalakok stilizálódtak hosszú évszázadok alatt virággá – a stilizált ábrázolás közepén lévő szirom a női nemi szervet jelképezte, a szülő nőt szimbolizálta. Tulipánábrázolással egyébként sok helyen találkozhatunk: bútorokon, munkaeszközökön, fejfákon, edényeken. Jelentése mindenhol azonos: a tulipán különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. Gyakran a szívvel együtt jelenik meg az egyes használati tárgyakon és dekorációkban.

Erősen stilizált ábrázolását a liliommal váltakozva használták – a ládára festett tulipán jelképezhette állítólag a menyasszony elvesztett szüzességét is. Népi díszítéseinken valóban igazolható, hogy a magyar nép a keleti tulipánformát konzerválta a hagyományaiba. A tulipán az egész Kárpát-medence összes magyar települési tájain megtalálható díszítő motívum:

  • temetkezésnél az oszlopos fejfák és kopjafák állításánál, a faragott tulipán tetejű az asszony/leány halottat jelöli;
  • a tulipános láda (vagy tulipántos láda) Magyarországon a menyasszonyi láda legáltalánosabb elnevezése; 
  • a csipkeverő és hímző asszonyok kedvelt díszítő eleme (Csetneki csipke, Halasi csipke, Kalotaszegi csipke, Turai hímzés);
  • a székelykapuk díszítésében szinte kötelező elem a tulipánmotívum;
  • a korondi fazekasság fő díszítő eleme ez a virág, amellyel a különböző színre festett kerámiáikat ékesítik;
  • a tulipán egyik gyakori motívuma (a gránátalma, a rózsa, a szegfű és a liliom mellett) a 17–18. század jellegzetes magyar barokk textilművészetnek és úrihímzésnek is.

 

Nem maradhatott ki a tulipán a magyar népmesékből és a népdalokból sem: az egyik legismertebb mese Benedek Elek feldolgozásában Az aranytulipán című, a legnépszerűbb tulipános népdalunkat, a Hej, tulipán, tulipán kezdetűt pedig Kiss Áron néprajzkutató gyűjtötte Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a 19. század második felében. A dalnak számos szövegváltozata ismert, például Koncz Zsuzsa is énekli ezt a dalt az 1993-ban megjelent Ne veszítsd el a fejed című lemezén, Bródy János szövegével.

Nem kell Hollandiáig menni, hogy végtelennek tűnő tulipánmezőben gyönyörködhessünk, itthon is találhatunk jópárat. Idén különösen korán kezdett nyílni a tulipán, és lassan a szezon végéhez közeledünk. Mi a kosdi TulipGardenben jártunk idén, a Dunakanyarban, ahol 81 fajtáját csodálhattuk meg ennek a pompás virágnak a több mint 21 ezer tövet számláló ültetvényen. Helyszíni fotóinkat az alábbi képgalériában látjátok:

Ajánljuk még:

Holnap nyit a Hagyományok Háza Ünnepváró Forgataga

A Hagyományok Háza életében a karácsonyi ünnepvárás az év legmeghittebb időszaka. Az idén december 6. és 8. között megrendezésre kerülő Ünnepváró Forgatag koncertekkel, bábelőadássokkal, ajándékkészítő műhelyekkel, mesével, gyerektáncházzal, kézműves vásárral és mesterségbemutatókkal, valamint kedvezményes kiadványárusítással várja a látogatókat. A különleges, minden korosztályt megszólító programsorozat egyik legizgalmasabb tevékenysége a kézműves műhelyekben zajlik, ahol hagyományos mesterségekből ihletett, kézzel készített ajándékokat lehet alkotni.