Aki hozzánk jön, sokszor rácsodálkozik, hogy mindig van virág az asztalon. Természetesen a kertből, hiszen akinek van kertje, annak nagy áldás, hogy akár mindig lehet friss virágja. Nem nagy virágkölteményekre kell gondolni, de mindig van olyan, ami éppen virágzik, ami akkor oly kedves: van, amikor a legillatosabb rózsa, máskor a szédelgő rezgő kerül a vázába, máskor a kaszálás előtti vadvirágokból egy maréknyi, vagy egy virágos ág, amit éppen letört a szél.
Minek a virág ide, amikor ott van a kert? – kérdezték tőlem nemrégiben. Csak csöndesen mosolyogtam, mert erre nincs igazi válasz. Aki nem látja az egészben az összhangot, azt, hogy az asztal attól szép, hogy gondosan válogatunk össze mindent, ami végül a látványt adja, az ezt sem értheti.
Ez egy tudatalatti „látványtervezés”, amit legbelül, a szívében hord mindenki.
Ettől lesz minden asztal, minden étkezés, minden hangulat más és más. Kinek virággal, kinek virág nélkül.
Akinek szép a lelkében az ének, az hallja mások énekét is szépnek – dalolta el Babits Mihály, az én világom virággal kerek, és ahogyan látom, mások is a szépet látják benne. Ezért van szinte mindig virág valahol, most például néhány záportól elnehezedett rózsafej egy szép üvegtálban. Mert
a virágnak nem kell mindig vázában lennie, a virágdekoráció szinte bármiben jól mutat, ha ízléses, ha összhangban van a környezetével.
A virág elhelyezésének az asztalon vannak írott és íratlan szabályai. A virág – és bármilyen dekoráció – nem lehet túlsúlyban, nem vonhatja el a figyelmet az ételről.
Nem illatozhat túlságosan, hiszen az asztalnál az étel aromáját kell éreznünk, nem a bódító virágcsokorét.
Az illatos liliomokat, a tubarózsát, a pünkösdi rózsát ölelő vázákat helyezzük az asztaltól kicsit távolabb. A szépségét így is élvezhetjük, aki pedig szeretné, közelebbről meg is illatolhatja. Ráadásul ezek a virágok túl nagyok is ahhoz, hogy ez egész vázányinak helye legyen az étkezőasztalon.
A vázában mindig legyen friss a víz: naponta érdemes cserélni. Kellemetlen, ha az üvegvázában nem áttetsző, hanem kissé zavaros lé lötyög, és látszanak a már bomlásnak indult növényi részek, az pedig még inkább, ha kellemetlen szagot áraszt.
A virág nem zavarhatja az étkezést, és az asztalnál ülők tekintetét. Otthon praktikus, ha apró üvegcsébe, kis vázába teszünk néhány apróbb virágot. Ünnepi alkalomra lehet a látómező fölé emelt virágdekorációt elhelyezni, ám ennek elkészítése bonyolultabb, és hacsak nincs kifejezetten jó érzékünk hozzá, akkor jobb, ha ezt szakemberre bízzuk.
Szintén fontos szempont, hogy az asztalnál ülők érzékenyek-e a virágporra.
Ha tudomásunk van pollenallergiáról, akkor a virágdekorációt engedjük el.
A vendégektől ezt is kérdezzük meg, miután megtudakoltuk az ételérzékenységet. Ha virág nem jöhet szóba, akkor gondolhatunk a zöld levelekre, a virágtalan dísznövényekre, tehetünk a vázába néhány mutatós levelet.
Cserepes növény nem való az asztalra, akkor sem, ha a cserepet gondosan elrejtettük.
A földes dísznövények, cserepes virágok az asztal közelében vannak jó helyen.
A piacon lehet kapni kis csokrokat kerti virágokból, akinek nincs kertje, a zöldségek mellé betehet a kosárba olykor egy szép színeset. Boldog lesz, aki szedte, aki kötötte, és boldog, aki majd látja. Egy tarka bokréta, lazán beleejtve a vázába, könnyed és kellemes hangulatot áraszt.
Egy szál is szépen mutat az asztalon, kecses, minimalista vázába állítva. Ha a szupermarketben ránk kacsintott egy kis köteg rózsa, azzal csodás díszítést lehet komponálni. A rózsákat vágjuk vissza, szedjük le a hervadt leveleket, állítsuk őket nyakig vízbe. Találjunk nekik megfelelő vázát, míves üveget, és metsszük megfelelő hosszúságúra.
Láttam már borkóstoló asztalon rózsákat borospalackokban, és nagyon szépen mutattak az illő környezetben. Ott volt helye ennek a párosításnak, de ha egy lány egy szál rózsát kap hódolójától, nem túl elegáns beleállítani egy kiürült palackba. Lehet, hogy ódivatú gondolat, és biztosan sokan vitába is szállnak velem, de
egy hölgy alapvető kelléke egy olyan váza is, amibe egy szál virágot bele lehet tenni.
A vágott virágok nem csak a vázákba kerülhetnek, régi teás kancsó, tejeskanna, cserépköcsögök ugyanolyan jó szolgálatot tehetnek. Legyenek tiszták, és stílusban, színben harmonizáljanak a teríték többi részével. Apró virágokat, virágfejeket tehetünk üvegtálba, dekoratív tányérba, gyönyörűen mutatnak benne.
Ha vendéget várunk, és virágcsokrot kapunk ajándékba, adjuk meg annak is a módját! Miután megköszöntük és kigyönyörködtük magunkat benne, keressünk hozzá vázát, és a csokrot helyezzük el jól látható helyen.
Letenni a konyhaasztalra vagy magára hagyni a virágot illetlenség és tiszteletlenség a vendéggel szemben.
Közeledik az ősz, a virágdekorációba kerülhetnek az ősz kerti virágai, a piros bogyós ágak, a színes levelek. A nagyméretű, aranyszínű vagy vörösen izzó levelekből készülhet tányéralátét, ami csodásan mutat, és finom őszi hangulatot teremt.
Én azt vallom, hogy a dekoráció ne legyen öncélú, ne akarjon tolakodni.
Simuljon a környezetbe, legyen része csöndesen az összhangnak, és legyen természetes. Azzal, hogy dekorálunk, ne terheljük a környezetünket, válogassunk abból, amit a természet amúgy is kínál. Olyan változatos ez az eszköztár, hogy legfeljebb a fantáziánk vagy a kreativitás szabhat határt a variációs lehetőségeknek. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a kevesebb néha több.
Nyitókép: Halmos Monika / Rózsakunyhó Alkotóműhely
