Dáliapompa a Trauttmansdorff kastély botanikus kertjében

Nagy álmom volt eljutni ide, és éppen a dáliák pompás időszakába sikerült csöppennem. Azt hiszem, egy növénykedvelő bármikor is érkezik, olyan lenyűgöző élményben lesz része, amit soha nem fog elfelejteni.

Merano, vagy németül Meran, egy dél-tiroli kisváros az Alpok déli lejtőjén. A város felett terül el a 12 hektáros park, amelyben a séta során akár 100 méteres magasságokat is le kell küzdeni.

Csodás kilátás nyílik a városra, a távolban a Dolomitok sziklaormaira. A kertben 80 tematikus kertet kötnek össze a kanyargós ösvények, csobogó patakok és napsütötte teraszok között. A látogatás során szinte az egész földgolyó összes kerti világát bebarangolhatjuk. Élő kövületek, egzotikus növények minden égtájról, mediterrán növények, ehető és mérgező növények, alpesi növényvilág – ezt mindet megcsodálhatjuk.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A park közepén álló kastély alapjait 1300-ban tették le. A kalandos sorsú épület a XVII. században majdnem a földdel vált egyenlővé, de 1846-ban Joseph Trauttmansdorff visszavásárolta és neogótikus stílusban újjáépíttette. A kastély és a kert később Friedrich von Deuster kezébe került, aki új fényt adott a kastélynak és számos növénnyel gazdagította a kertet. A két világháború során katonai egységek szállták meg, később diákszállóként működött, majd 1990-től felfelé ívelt a sorsa. Kialakították benne a turisztikai múzeumot, számos kiállítást rendeztek be, és lépésről-lépésre formálták a botanikus kertet, a jóllét kertjét.

A kastély híres vendége volt egykor Sisi, azaz Erzsébet királyné is. Két alkalommal töltötte itt téli gyógyüdülését.

Ennek emlékét több helyen emléktábla és szobor is őrzi, és részt vehetünk vezetett Sisi-túrán, amely a kastély kertjéből egészen Merano város központjáig, a Passer folyó partján álló Sisi-szoborig vezet.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A kastély körül művészeti pavilonok, tematikus kertek, különleges tájkertek találhatók, amelyek a növény- és állatvilág mikroökoszisztémájává teszik azt a földi paradicsomot. Augusztustól a dáliák pompás virágzásában is gyönyörködhetünk. Sőt,

akad, aki kifejezetten ezért zarándokol el évről évre a koraőszi napokon, hogy belevesse magát a dáliák tengerébe.

Engem is különös élmények vonzanak mindig a dáliákhoz. Amikor fellebben a szeptemberi reggelben a dáliák semmi máshoz nem fogható illata, gondolatban ott vagyok máris a régi, pompás dáliás kertben, vagy éppen a gödöllői királyi kastélyban, ahol oly sokszor voltam részese a dáliakiállítás megalkotásának.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A svéd botanikusról, Andreas Dahlról elnevezett dáliákat eredetileg csak Mexikóban és részben Guatemalában fedezték fel, ahol ma már alig több mint 40 vadon élő dáliafajt ismernek.

Elsősorban hegyvidéki területeken nőnek, néhol 300 méter felett, gyakran köves lejtőkön díszlenek. Az elmúlt két évszázad során mintegy 50 000 dáliafajtát nemesítettek ki ezekből a vadon élő fajokból, számtalan virágformával és színnel, valamint teljesen új és elképesztően izgalmas színkombinációkkal.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A dáliák mérete is igen változatos, ami azt jelenti, hogy minden kertbe, akár balkonra is találhatunk megfelelőt Magasságuk az erkélyládába is alkalmas törpe- vagy mignon-dáliák 20 centiméterétől, a legtöbb fajta átlagos 150 centiméteres magasságáig, a hat méter magas, vastag, fás hajtású óriásfa-dáliáig terjed.

Az erőteljesen virágzó növények nem csak szoliterként mutatnak jól, ültethetők sorban, csoportban vagy nyári sövényként is, amely késő őszig sugározza színpompáját.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Hazánkban a dália leginkább az egyszerű, vidéki kertek dísze, sokan parasztvirágnak, temetőbe valónak tartják. Pedig változatos formája, a virágok méretének széles választéka igazán alkalmassá teszi a dáliát arra, hogy a nyár és az ősz folyamán csokrokba, tálakba, alkalmi kompozíciókba kössük őket. Az a hihetetlenül gazdag színvilág, amit a fajták fölvonultatnak, az ihlette a festőket az 1800-as évek derekán, hogy csendéleteikben szívesen alkalmazzák motívumként.

Azt pedig kevesn tudják, hogy a dália ehető, szirmait gyümölcs- és zöldségsalátákba komponálhatjuk, a kisebb, tömött virágfejeket bortésztában megforgatva, forró zsiradékban ropogósra süthetjük.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Trauttmansdorff kastélykertje most ezzel a színes dáliapompával is csábítja a látogatókat. Aki végignézi a Napkerteket, vagyis a Földközi-tenger vidékének növényvilágát, majd végigsuhan Amerika és Ázsia miniatűr erdein, megpihen a történelmi modellek alapján kialakított teraszos-medencés-csobogós varázslatban, annak nem marad más hátra, mint elmerüljön Dél-Tirol természeti csodájában és kertkultúrájában. És közben rácsodálkozzon az ősz hozta színek buja bájára, amiben ott él a nyár minden pillanatának emléke, melyben a színt, a változatosságot, a rezdüléseket és a művészi ihletet ebben az időben a daliás dáliák seregének köszönhetjük.