Csak versben kedves, valójában hatalmas károkat okoz a kertben – a cserebogárról

A cserebogármama petéit a földbe, három-négy különböző, növényekkel sűrűn benőtt helyre rakja le: bázisonként 20-30 darabot. A petékből körülbelül 40 nap alatt lárvák lesznek: C-alakban meggörbült, vaskos testű, gyenge lábakkal rendelkező pajorokká válnak. Fajtól függően több telet töltenek lárva alakban, és mivel hatalmas étvágyát ki kell elégítenie, ez idő alatt hatalmas károkat képes okozni a mezőgazdaságban.

A cserebogár pajorja ugyanis megrágja a gyökereket, sokszor kiodvasítva azokat. Kártétele akár a teljes fa, szőlőtőke vagy málnasor pusztulásához is vezethet.

Ráadásul védekezni ellene nem is olyan egyszerű: a szerencsésebbek már az ültetvény kialakítása előtt tisztában voltak a teendőkkel, és így sikerült fertőtleníteniük a talajt, a kevésbé szemfüleseknek egy másik megoldás jut: a kert vagyonőrének felfogadása, aki nem más, mint a szorgosan kapirgáló baromfi. Kapirgálás közben kitörő lelkesedéssel vetik rá magukat a cserebogár szinte bármelyik formájára, hiszen az egyik legkedveltebb csemegéjük.

Fotó: Claudia Peters / Pixabay

A pajorok végül bebábozódnak, majd a bábokból kifejlődő rovarok a felszínre jönnek. A bogarak növények leveleit, friss hajtásait rágják, amivel szintén tetemes károkat okozhatnak. Ilyenkor a gazdák együtt kelhetnek a Nappal, hogy a reggeli órákban lerázzák a növényekről a dermedt bogarakat.

A legismertebb cserebogarunk, a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) kedvelt tápnövényei a tölgyek, a juharok, a vadgesztenye és a vörösfenyő. Gyümölcsök közül a csonthéjasokat, ezek közül is a cseresznyét, a meggyet és a szilva leveleit kedveli. A rajzáshoz kötődő táplálkozásuk számottevő levélfogyasztást jelent, és vannak olyan évek, amikor lombfogyasztásuk a rajzóhelyeken álló fák tarrágását is jelentheti. Ha a rajzás a tölgyek fakadásával esik egybe, akkor akár a fejletlen leveleket és a bomló rügyeket is megrághatják, ezzel súlyos károkat okozva a növényállományban.

A legkomolyabb károkat azonban a második és a harmadik éves pajorok okozzák: gyakorlatilag bármit elfogyasztanak.

Legjobban a nedvdús, vastag, puha növényi részeket kedvelik. Elsősorban a vékonyabb és fiatalabb gyökereket keresik, de ha nincs más, akkor az öregebb és vastagabb gyökereket is megrágják. A megfigyelések szerint a májusi cserebogár pajorjai a sárgarépát, a káposztafélék gyökerét, a saláta-, a csillagfürt-, a kőris-, a juhar- és a nyárfagyökereket kedvelik.

Fotó: Melanie / Pixabay

Ha tömegesen vannak jelen a talajban, az idősebb fás állományok kiritkulását is okozhatják, a fiatal állományokban pedig még jelentősebb károkat is okozhatnak. A gyökerek elrágásával a csemeték pusztulását idézhetik elő, ezzel akár meg is akadályozhatják egy adott erdőrész megújítását. Sőt:

mivel a csemetekerteket gyommentesen igyekeznek tartani, gyomok híján a pajorok kénytelenek a csemetéket fogyasztani, így a csemetekertekben okozott kártételük jelentős lehet.

Magyarországon legtöbbet a májusi cserebogárral foglalkozunk, de rajta kívül számos más falánkság is kóstolgatja növényeinket. Itt van például az erdei cserebogár (Melolontha hippocastai), aminek megjelenése és életmódja is nagyon hasonlít a májusi cserebogáréhoz. Kártétele főleg a tölgyerdőkkel határos területeken jelentős.

A kallócserebogár (Polyphylla fullo) a homokos talajú élőhelyeken fordul elő, és főleg a szőlőt, a gyümölcsfák csemetéit, a tölgyeket és a napraforgót károsítja. Aratóbogárnak is nevezik – talán jelentős kártétele miatt, ami nem csoda, hiszen akár 8 centiméteresre is megnővő pajorjai bőven falatoznak odalent növekedésük pár éves időszakában…

Fotó: Andry Star / Unsplash 

Ugyancsak homokos területeken garázdálkodik a keleti cserebogár (Anoxia orientalis) is, akárcsak a pusztai cserebogár (Anoxia pilosa), aminek kedvenc tápnövénye az erdei fenyő. Az áprilisi cserebogár (Holochelus aequinoctialis) főleg a sík- és dombvidékek kötöttebb talajain él, de lárvája inkább a szántóföldi növények gyökerein lakmározik. A júniusi cserebogár (Amphimallon solstitialis) középkötött és laza talajokon fordul elő- szántáskukacnak nevezett pajorjai sokszor az őszi vetésekben is pusztítanak.

És itt van a változatos repertoárú zöld cserebogár (Anomala vitis) is, ami legtöbbször a homoktalajokat választja. Lárvája sokoldalú gyökérkártevő, az imágó pedig a szőlő, az alma és a napraforgó leveleit károsítja. És ne feledkezzünk meg a kis sárgacserebogárról (Amphimallon assimilis) sem, ami komoly károkat okozhat az olajlen ültetvényekben. 

A kertünkben és annak környékén élő madarak legnagyobb segítőink a cserebogarak ellenei harcban: a rigók, a verebek és gébicsek imádják ropogtatni a cserebogár-potrohokat.

A varjú és a csóka a pajorokra utazik, kedvelik őket a seregélyek, a búbos bankák is, de nagymértékben segítik gyérítésüket a vakondok és a sünök is. És mivel fejlődésük sajátosságai miatt igen nehezen tudunk védekezni ellenük, nem árt, ha van a közelben pár szorgos segítőnk, akikre már csak ezért is érdemes vigyáznunk!