A gyümölcs, melynek köszönhetően Noé fölfedezte, mit eszik a kaméleon

A gránátalma évezredek óta foglalkoztatja az emberiség képzeletét. Ez a különleges, rubinvörös magokkal teli gyümölcs nemcsak tápláló csemege, de számos kultúrában szent szimbólum: a termékenység, a bőség és az örökkévalóság jelképe is egyben.

Története olyan gazdag és szerteágazó, mint amilyen összetett a gyümölcs belső szerkezete.

Fotó: 123RF 

A gránátalma a mítoszok tükrében – legendák és hiedelmek a világ népeinél

A gránátalma talán az egyik legtöbb legendával övezett gyümölcs az emberiség történetében. Vörös magvai, különleges szerkezete és zamatos íze számtalan nép képzeletét ragadta meg az évezredek során, és mindegyik kultúra a saját világképe szerint ruházta fel.

A mezopotámiai kultúrában a gránátalma Istár istennő szent gyümölcse volt.

A sumerok úgy tartották, hogy a gránátalmafa az alvilág kapuját őrzi, és aki eszik gyümölcséből, az betekintést nyerhet a túlvilág titkaiba. Az akkád szövegekben a gránátalma gyakran szerepel mint a termékenység és az újjászületés szimbóluma, és az újévi szertartások során központi szerepet játszott.

Fotó: 123RF 

Az ókori Egyiptomban a gránátalma a túlvilági élet egyik kulcsfontosságú eleme volt. A fáraók sírjaiban talált falfestményeken gyakran ábrázoltak gránátalmákat, és a gyümölcsöt az elhunyt mellé helyezték, hogy táplálékul szolgáljon a túlvilági utazás során.

Az egyiptomiak hittek abban, hogy a gránátalma magjai az örökkévalóság magvai, és aki ezeket fogyasztja, az részesül a halhatatlanságból.

A görög mitológiában a gránátalma története szorosan összefonódik Perszephoné és Hadész történetével. A mítosz szerint Hadész, az alvilág ura elrabolta Perszephonét, Démétér lányát. Démétér bánatában minden növényt elpusztított a földön, örök telet hozva ezzel. Zeusz közbelépett és elrendelte, hogy Perszephoné visszatérhet anyjához, azonban mivel evett hat gránátalmamagot az alvilágban, az év hat hónapját Hadész mellett kell töltenie. Ez a történet magyarázza az évszakok váltakozását a görög hitvilágban, és a gránátalmát az újjászületés és a ciklikusság szimbólumává tette.

A római kultúrában Ceres (a görög Démétér római megfelelője) szent gyümölcse volt a gránátalma.

A római menyasszonyok hajdíszét gyakran gránátalma motívumokkal díszítették, mivel a gyümölcs a termékenység és a házastársi hűség jelképe volt.

A római villák kertjeiben kötelező elem volt a gránátalmafa, mely a jólét és a bőség szimbólumaként szolgált.

Fotó: 123RF 

Az ősi kínai hagyományban a gránátalma a termékenység és a sok utód jelképe volt. A kínai esküvőkön mind a mai napig gyakran használják dekorációként, és az ifjú párnak gránátalmát ajándékoznak, hogy sok gyermekük szülessen. A kínai művészetben a gránátalma gyakran jelenik meg a „három áldás” egyikeként, a hosszú élet és a szerencse mellett.

Az indiai mitológiában a gránátalma különleges helyet foglal el: Káli istennő szent gyümölcse.

A vörös magok az istennő vérét szimbolizálják, és a gyümölcsöt az élet és halál körforgásának jelképeként tisztelik.

Az ayurvédikus gyógyászatban a gránátalma gyógyító erőt tulajdonítanak neki, és úgy tartják, hogy helyreállítja a test és lélek egyensúlyát.

Fotó: 123RF 

Az ősi Perzsiában született legenda szerint a gránátalma volt az Édenkert első gyümölcse, nem pedig az alma, ahogy azt sokan gondolják. A perzsa mitológiában a halhatatlanság gyümölcseként tisztelték, és úgy hitték, hogy magjai az örökkévalóság magvai.

Az iszlám hagyományban a gránátalma a Paradicsomkert gyümölcse. A Korán több helyen is említi mint Allah áldásának jelképét.

Az iszlám művészetben gyakran használják díszítőelemként, és úgy tartják, hogy minden betegségre gyógyír található a gránátalmában, kivéve a halált.

Fotó: 123RF 

A zsidó tradícióban a gránátalma különösen szent gyümölcs.

A hagyomány szerint minden gránátalmában pontosan 613 mag található, ami megegyezik a Tórában található micvák (parancsolatok) számával.

A gránátalma motívuma megjelenik a Tóra-tekercsek díszítésében, és a főpap köntösének szegélyét is gránátalmák díszítették – egyike annak a hét szent növénynek, amelyet Izrael földje adott, és amelyre külön áldást mondanak.. Ros Hásáná, a zsidó újév alkalmával hagyományosan fogyasztják, hogy édes és eredményekben gazdag legyen az új év.

Egy érdekes történet kapcsolódik hozzá a Midrásból, amely Noé bárkájához kötődik: Noé gondban volt, mivel nem tudta, mivel etesse a kaméleont az özönvíz idején. Egy nap, amikor épp egy gránátalmát vágott fel, egy apró hernyó pottyant ki belőle. A már nagyon megéhezett kaméleon azonnal bekapta a váratlan falatot – így fedezte fel Noé, hogy mit eszik a kaméleon.

Fotó: 123RF 

Az örmény mitológiában a gránátalma a termékenység mellett a házastársi szeretet jelképe is.

Az ősi örmény esküvői szertartások része volt, hogy a menyasszonynak egy gránátalmát adtak, amit ő a falhoz vágott vagy a földre dobott, és a szétszóródó magok a gyermekáldást és a párt körülvevő bőséget és szerencsét szimbolizálták.

A kelta hagyományban a gránátalma az alvilággal való kapcsolatot jelképezi. Úgy hitték, hogy a gránátalmafa gyökerei az alvilágba nyúlnak, és a fa közvetítőként szolgál az élők és holtak világa között.

Fotó: 123RF 

A modern korban ezek a hiedelmek és legendák tovább élnek a művészetben és az irodalomban. Számos festményen, versben és regényben jelenik meg a gránátalma mint szimbólum, őrizve azt a gazdag kulturális örökséget, amit ez a különleges gyümölcs az évezredek során felhalmozott. 

Kívül fenséges – belül értékes

A modern tudomány igazolta, amit őseink ösztönösen megéreztek: a gránátalma valóban különleges tulajdonságokkal rendelkezik. Rendkívül gazdag antioxidánsokban, különösen polifenolokban, amelyek segíthetnek számos betegség megelőzésében. C-vitamin tartalma jelentős, és olyan összetett vegyületeket tartalmaz, amelyek jótékony hatással lehetnek a szív- és érrendszerre.

A gránátalma gasztronómiai felhasználása ugyanolyan változatos képet mutat, mint szellemi kulturális jelentősége. A közel-keleti konyhában évezredek óta használják különböző ételek készítéséhez. Az egyik legnépszerűbb recept egy saláta: a gránátalma sziruppal készített gavurdağı, amely Törökországból származik. 

A perzsa és az indiai konyha jellegzetes étele a fesenjan (vagy fesenjoon), egy különleges ragu, amit darált dióval és gránátalma mártással készítenek. A sűrű, krémes szósz édeskés-savanykás íze tökéletesen harmonizál a csirkehússal vagy kacsával. A gránátalma mártás, más néven pomegranate molasses, önmagában is fontos összetevője a közel-keleti konyhának.

Az indiai gasztronómiában a gránátalma magokat gyakran használják chaat-ok és raita készítéséhez. A chaat az indiai  konyhában a sós előételek vagy falatkák gyűjtőneve: rendszerint utcai bódékban árulják. 

A raita egy joghurtos mártás, amit többféle ízesítéssel készítenek – például uborkával vagy gránátalma magokkal.

A gránátalma  az italok világában is népszerű. A gránátalmalé önmagában is kedvelt frissítő, de koktélok alapanyagaként is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. A gránátalmás mojito például a klasszikus kubai koktél izgalmas újragondolása, ahol a gyümölcs savassága tökéletesen kiegészíti a menta frissességét.

A gránátalmabor, bár kevésbé ismert, szintén évezredes hagyományokkal rendelkezik. Örményországban és Grúziában ma is készítenek tradicionális módon gránátalmabort, ami különleges, komplex ízvilágával egyre több borkedvelő figyelmét kelti fel. Ebben a videóban egy azerbajdzsáni család gránátalmát szüretel és gránátalma mártást készít, télire:

A gránátalma termesztése is figyelemre méltó folyamat. A növény különösen jól érzi magát a mediterrán éghajlaton, de megfelelő gondozással más régiókban is termeszthető. A fák akár 200 évig is élhetnek, és évente több száz gyümölcsöt hozhatnak. A gyümölcs érése hosszú folyamat, és a tökéletes szüretelési időpont megválasztása kulcsfontosságú a minőség szempontjából. A következő képsorokon a gránátalma útját látjuk a csemeték kiültetésétől a betakarításig és a forgalmazásra előkészített csomagolásig:

Az utóbbi években a gránátalma újabb reneszánszát éli a csúcsgasztronómiában – egyértelműen a világkonyha hatására. Úgy tűnik, az Édenkert gyümölcse számunkra is képes Édent varázsolni az asztalra, és ha vigyázunk erre az értékes szellemi és kulináris örökségre, ha megőrizzük gazdag szimbolikáját, gyermekeink számára is terem majd boldog időket. 

Nyitókép: 123RF