Változik a növényvilágunk: hagyományos ízek és élmények tűnhetnek el éveken belül

Hazánk élővilága rendkívül gazdag és sokszínű, azonban amennyire csodálatos, annyira kiszolgáltatott is: Magyarország a klímaváltozás szempontjából Európa legsérülékenyebb régiójának része. A minket érő hatásokra és változásokra való felkészülés érdekében 2003-ban Láng István akadémikus vezetésével útjára indult a VAHAVA program, aminek keretein belül a szakemberek meghatározták a magyarországi klímaváltozás várható irányát, és elemezték az egyes területekre valószínűsíthető hatását. 

A változásokat komolyan kell venni

A 2006-os összegző zárókiadvány elénk tárja mindazokat a folyamatokat, amiket magunk is tapasztalhatunk: a globális felmelegedés egyre látványosabb változásokat okoz mindennapjainkban és a jövővel kapcsolatos elképzeléseinkben. Minden gyakorlott kertművelő tapasztalhatja, hogy a hazai gyümölcstermelés már évszázadok óta harcot folytat az extrém időjárási jelenségek hatásaival. Csökkennek a hozamok, romlik a minőség és a termésbiztonság. A szárazság és a hőmérséklet növekedése mellett egyre nagyobb gondot okoz a fagykár és a jég is: a szőlő a rothadással, a tőkék élettartamának csökkenésével küzd, ami komoly újragondolásra készteti a gazdákat a fajták megválasztásával kapcsolatban.

A helyzet hasonló a zöldségeknél, gyógynövényeknél is, a dísznövények pedig egyre inkább rá vannak szorulva a nemesítés eredményeire, a rezisztencia elérésére, csak a szélsőségekhez leginkább alkalmazkodó növények maradhatnak hosszú távon életben. Nem csoda: egyre gyakoribb és súlyosan aszályos időszakok, enyhébb telek, viharok, özönvízszerű esőzések – csak néhány azokból a buktatókból, amelyekkel nemcsak mi, hanem környezetünk minden élőlénye szembe kell, hogy nézzen. Ráadásul rohamos tempóban.

Sok mindennel szegényebbek leszünk

A nem is annyira pesszimista, inkább reális előrejelzések szerint 2050-re Magyarország akár kétharmada is száraz sztyeppévé válhat, eltűnhetnek a fenyők, gyertyános tölgyesek, bükkösök, és még az sem biztos, hogy az északi, nyugati területeken élő fásszárúak túlélik az előttünk álló évtizedeket. Ha pedig eltűnnek az erdők, eltűnnek az abban élők is. Madarak, rovarok, kicsi és nagyobb állatok – semmi nem ússza meg a változást. Ne feledjük: ha a rendszer egy apró elemét kiemeljük, borul minden.

És az idei év után talán már abban sem kételkedünk, hogy teljes vízi élőhelyek tűnhetnek el, annak teljes növény- és állatállományával.

Békák, hüllők, vízi madarak… A szélsőséges éghajlati ingadozások megzavarják a növények virágzását, amihez a lepkék és más beporzó rovarok nem biztos, hogy tudnak alkalmazkodni. Így ők élelem nélkül maradnak, mi pedig termés nélkül. Nem jó kilátások.

És igen: való igaz, hogy ahol valami eltűnik, ott megjelenik valami új is. De vajon jó lesz-e ez nekünk? Gondoljunk csak az elmúlt évtizedben megjelenő invazív kártevőkre, idegenhonos fajokra vagy azokra a betegségekre, amikkel ez idáig nem kellett szembenéznünk, és amelyekkel nem is igen tudunk mit kezdeni. Azt például kevesen tudják, hogy

a szúnyogok által behozott Nyugat-nílusi vírus rendkívül komoly pusztítást okozott a hazai héjaállományban?

Idén először szembesülhettek a hazai málnatermesztők az évekkel ezelőtti jóslat beteljesülésével: valószínűleg nem tudjuk megakadályozni sem a málna, sem a szeder, sem a fekete ribiszke eltűnését. Nem bírják a forró, száraz, aszályos nyarat, ráadásul az egyszerre érkező, nagy mennyiségű csapadék, valamint a pára a legjobb körülmény a szürkerothadás terjedésének.

Az éghajlati zónák eltolódása miatt veszélyben a barack és a dió, a szakemberek a kukorica miatt is nagyon aggódnak – egyes előrejelzések szerint ugyanis közel 80 százalékos hozamcsökkenésre számíthatunk a század végére. De a hazai krumpli sem ússza meg.

A Vörös Könyv

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) kezdeményezésére Magyarországon is elkészült a Vörös Könyv a hazai veszélyeztetett fajokról. A „vörös” elnevezés jelképes figyelmeztetés: „Ember, állj meg a növények és állatok pusztításában, ne menj tovább, mert te is veszélybe kerülsz!” A dokumentum négy kategóriába sorolja a veszélyeztetett fajokat, ezek közül egyik a kipusztult fajok listája, amit a természetből kipusztult, de tenyésztésben még létező fajok listája követ. A legfrissebb jelentés 2019-ben készült el és olyan növények szerepelnek benne, mint a tőzegrozmaring, a közönséges homoktövis,  a vastaggallyú körte, a feketedő fűz, a közönséges tőzegáfonya vagy például a budai vagy a mátrai rózsa.

Most már azok a laikusok is érezhetik, hogy valami nincs rendben, akik vajmi keveset értenek a növény- és állatvilág működéséhez. Akárhogy is nézzük: a fehér karácsony lassan már csak emlék, Sándor, József és Benedek már nem hozzák a meleget, és gyakorlatilag ötven nappal hosszabb nyarakat élünk meg, mint a hetvenes években. Élelmiszertermelésünk, gazdálkodásunk, a minket körülvevő növény- és állatvilág folyamatos és intenzív átalakulásban van, amihez egyre nehezebb alkalmazkodnunk – főleg ilyen tempóban.

Félreértés ne essék: nem célunk komor, fekete felhőket kergetni olvasóink fölé. De jómagam határozottan azt vallom, hogy a jelenlegi változások közepette egyre fontosabb valós ismereteket szereznünk a körülöttünk élő világról, az ezeket befolyásoló folyamatokról, mert pont ezek az információk segíthetnek bennünket abban, hogy minél jobban alkalmazkodhassunk az egyre inkább felborulni látszó mindennapokhoz. Nem szabad túlzásokba esnünk, pánikolnunk meg pláne nem, viszont tisztában kell lennünk azzal, minek mi a következménye, mire kell készülnünk, és hogyan tudjuk a legjobbat kihozni az elkövetkező évtizedekből.

Például így

Arról, hogy mi magunk mit tehetünk az éghajlatváltozás hatásainak késleltetése érdekében, már sokszor írtunk. És mivel az előző sorokban egy igen komoly, és sok szempontból aggasztó témával foglalkoztunk, zárásként szeretnénk egy kis napfényt hozni a felhők közé. Olyan növényeket gyűjtöttünk össze, amelyek nagy eséllyel még sokáig jól érezhetik magukat kis hazánkban, és okozhatnak sok-sok szép emléket az életünkben.

Ültethetünk izsópot, levendulát, cickafarkat, kokárdavirágot, varjúhájakat vagy sudárzsályát. Ígéretes lehet a füge, a gránátalma, vagy az olyan vadgyümölcsök, mint a som, a bodza, a galagonya. Díszíthetjük kertünket cipruskákkal, ürömmel, leanderrel, pázsitszegfűvel, kutyatejjel vagy pipitérrel is. A kukorica miatti aggodalmunkat ellensúlyozhatja, hogy a búza és az árpa még sok lehetőséget tartogat, de a cirok is feltörekvőben van.

Fák közül a kanadai juhar és a szívlevelű szivarfa jól viseli a klímaváltozást, de a tamariska, tiszafa vagy a korallberkenye is jól fogja érezni magát kertünkben. A páfrányfenyő vagy a juharok kellemes árnyékot adhatnak, az eperfák terméseit pedig még meg is ehetjük. Ha az előrejelzések igaznak bizonyulnak, megjelenhetnek az olajfák, kivik és más déli gyümölcsök is a hazai területeken. Egészen biztosan megismerhetünk majd olyan fajokat is, amelyekben örömünket vagy éppen hasznunkat lelhetjük.

Zárógondolatként – a téma komolyságát cseppet sem kérdőre vonva – kerekítsük le egy kicsit a változások élét: ha eltűnik a kávé, iszunk majd gyógyteát. Ha nem lesz majd csoki, eszünk aszalt gyümölcsöt, és banán helyett legfeljebb visszatalálunk a fehéreper fájához. Megoldások mindig lesznek, és bíznunk kell a termesztési és növényvédelmi technológiák által nyújtott lehetőségekben is. Mindamellett ideje komolyan vennünk a jövőnket, elsősorban azokat a változásokat, amelyeket – talán mindannyiunk nevében mondhatom – szeretnénk elkerülni.