Túlnépesedés vs. túlfogyasztás – melyik a nagyobb probléma?

GolfÁramlat

Túlnépesedés vs. túlfogyasztás – melyik a nagyobb probléma?

Közel 8 milliárdan élünk jelenleg a bolygón és egyes becslések szerint az évszázad közepéig elérjük a 10-11 milliárdos lélekszámot. Vajon elbír egyáltalán ennyi embert a Föld? És ha igen, azt elbírja, hogy annyi mindent fogyasszunk, mint manapság?

A klímaváltozással és a bolygó energiatartalékainak kimerülésével kapcsolatos cikkek alatt a kommentek java részében mossuk kezeinket és másra mutogatunk: a nagy multikra, akik sokat szennyezik a bolygót, a szomszédra, aki nem gyűjti szelektíven a szemetet, vagy éppen a túlnépesedő harmadik világra, ahol sokan laknak. Ahol több az ember, több a fogyasztás – legalábbis van egy ilyen téves elképzelése sokaknak.

Fogyasztási világtrendek

A statisztikai adatok azonban más képet festenek: globálisan mérve a világ második és harmadik legnagyobb energiafogyasztója az USA és az EU, holott ezek összlakossága mindössze 750 millió fő körül van, ami még tizede sincs a Föld teljes népességének. Ergo, hiába vagyunk kevesebben, mint pl. az etiópok – vagy bármely más kifejezetten harmadik világbeli szegény ország lakossága – mégis sokkal több erőforrást használunk fel. Félelmetesen sokat.

Persze, ez józan paraszti ésszel is megállapítható: a nyugati világ télen fűt, nyáron hűt, medencét töltöget az ivóvízzel, élelmiszert dob ki. Sok ember napi szinten autót használ, számos elektronikai kütyüt és rengeteg kis kacatot vásárol a boltban, műanyagot műanyag csomagolásban. Nyáron aztán repülőre ül, hogy kikapcsolódjon végre.

Egy héttagú etióp család viszont ennek a fogyasztásnak a töredékére képes, ha képes egyáltalán a viskójában éldegélve, miközben megeszi a napi batátaadagját és faággal mos fogat. Új ruha helyett többnyire azt hordja, ami nekünk már nem kell. Az átlagos harmadikvilág-belinek nincs saját hűtője, kocsija, telefonja, még angolvécéje sincs; nem vesz könyvet, nem rendel lakberendezési dekorációt a világ másik végéről és talán még áramot sem használ napi szinten. Így hét ember nem használ el összesen annyi erőforrást, mint Európában egyetlen átlagember.

Túlfogyasztás vs. túlnépesedés

Ugyanakkor a túlnépesedés is komoly veszélyeket rejt: több ember többet fogyaszt, akármilyen keveset is fogyaszt ma egy harmadik világbeli ember. Szüksége van ételre, italra, minimális komfortra – ráadásul az elmúlt pár évben jelentős gazdasági változások indultak: a harmadikvilág-beli országok kezdik megelégelni a kizsákmányolást, ezért elkezdték bezárni piacaikat, megtartani maguknak az eddig kiáramló erőforrásokat és a saját lakosságukba invesztálni a tőkéjüket.

A fejlődés magasabb életszínvonalat jelent, a magasabb életszínvonal pedig általában magasabb fogyasztást, így válik fenyegető veszéllyé az, hogy a harmadik világbeli túlnépesedett országok lakosai – egyébként teljesen jogosan – úgy akarnak majd élni, mint mi. Képzeljünk el 10 milliárd embert, aki annyit fogyaszt egy nap alatt, mint manapság egy nyugati ember. 

Kutatások szerint 2050-ig várhatóan 2,5 milliárd fővel fog növekedni a népesség. Ahhoz, hogy addigra ne éhezzen senki, 70 százalékkal több élelmiszert kellene termelni, ugyanakkor a klímaváltozás hatásait figyelembe véve (például a szélsőséges időjárást és az annak nyomán bekövetkező természeti katasztrófákat) ez egyre nagyobb kihívás lesz.

Van-e megoldás?

A népesség szabályozása súlyos etikai kérdéseket vet fel, s egyelőre nincs a láthatáron olyan autoritás, akinek jogában állhatna erre irányuló kérdésekben döntéseket hozni – s talán ez nem is baj. 

A fogyasztás szabályozása, csökkentése már jóval ésszerűbb törekvés, ugyanakkor a kapitalista társadalmak berendezkedésének alapjait érintő változásokat hozhatna, amire kérdéses, hogy felkészült-e a társadalom. Emberléptékű változásokból már jó példákkal is rendelkezünk: 2008-2018 között az Európai Unió tagállamainak 13,5 százalékkal sikerült csökkenteniük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a szennyezés kisebb része, kevesebb mint negyede kapcsolódik közvetlenül a háztartásokhoz, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 76 százaléka az iparhoz és a mezőgazdasághoz kapcsolódik. Vagyis nagy szükség lenne a nagy rendszerek mihamarabbi szabályozására – nemcsak Európában, világszinten. 

A szakértők pedig kiemelik azt is, hogy sem a túlfogyasztás, sem a túlnépesedés nem jelent akkora gondot, mint a rossz fogyasztási megszokások. Az, hogy pazarlunk, egyenlőtlenül osztjuk el az erőforrásokat és szennyezően élünk velük. Nem alkalmazzuk elég elterjedten a körforgásos gazdaság modelljét és nem bánunk megfelelően a számunkra elérhető javakkal. Márpedig ezen már ma, személy szerint mi is megpróbálhatunk változtatni.

Ajánljuk még:

Szomorú csere: négy növény, ami bírja az új klímánkat, és négy, ami nem

A 120 éve nem látott mértékű aszály és forróság még a strapabíró növényekbe is belerúgott ezen a nyáron, de ettől függetlenül is régóta tisztában vagyunk vele: a klímaváltozás szép lassan átalakítja hazánk zöldfelületét. Természetkedvelőként rosszul esik leírni, de bizonyos növényektől sajnos búcsút kell vennünk lassan itthon. Mi az, ami viszont szépen fejlődik most nálunk?

 

Már követem az oldalt

X