A körforgásos gazdaság, avagy egy utópikus jövő keretei

Egy tasak oregánó vagy fűszerkömény a kamrapolcodon tökéletes hasonlata annak, ahogy most működik a világunk: vizet, kőolajat és áramot használunk el a csomagolás elkészítéséhez, majd a fűszer elfogyta után ezek a fémzárolt kis zacskók mennek a kukába, és mivel sem nem újrahasznosíthatóak, sem nem lebomlóak, végül égetőbe kerülnek – mondhatni, semmivé válnak a nyersanyagok.

Joule óta természetesen tudjuk, hogy valójában az energia nem vész el, csak átalakul, azonban nem mindegy, mivé. Az olyan meg nem újuló nyersanyagok esetén, mint az olaj vagy a földgáz, igencsak kellemetlen, ha a belőlük készült terméket mindössze percekig használjuk. Ezek a nyersanyagok egyszer végleg elfogynak, és akkor vége a jó világnak.

A körforgásos gazdaság modellje épp ezt a problémát igyekszik megoldani: ebben a rendszerben az anyagok és tárgyak útvonala nem lineáris a származási helyüktől a kukáig, hanem körkörös: egy-egy dolog az életciklusa végén visszatér a körforgásba és újra használhatóvá válik.

Mit jelent ez a hétköznapokban?

Egyrészt, olyan utópikusnak tűnő gyakorlatot, miszerint többé nem a tervezett elavulás elve alapján gyártják majd a termékeket, hanem épp ellenkezőleg: minden javítható kellene, hogy legyen. Egy ideális jövőben, ha egy televízió tönkremegy, nem a szeméttelepen végezi a laptopok és telefonok mellett, hanem a hibás alkatrész kicserélése után ismét visszakerül az otthonunkba.

Aztán megint és megint és megint, ezzel gátat vetve a folyamatos gyártásból adódó energiafelhasználásnak. Elvégre, minél kevesebb termék jön létre újonnan, annál több nyersanyag marad a következő generációra.

A körforgásos gazdaság másik két hatásos eszköze az újrahasznosítás és újrahasználás – vigyázat, a kettő nem ugyanaz, csak hasonló.

Újrahasznosításról akkor beszélünk, amikor egy elhasználtnak vélt tárgyból különféle technológiák révén ismét nyersanyagot varázsolunk, eme nyersanyagból pedig újból készítünk valamit. Nem kell messzire menni egy jó példáért, a műanyagok általában így kerülnek vissza a körforgásba, legalábbis bizonyos szintig, hiszen eljön az a pont, amikor egy adott termék nem újrahasznosítható többé.

Az újrahasználás kicsit másképp működik, ezesetben a tárgyak nem alakulnak vissza nyersanyaggá, egyszerűen új szerepet kapnak. Tehát ezek a termékek nem kerülnek vissza a körforgásba, mégis egy új életet kezdenek azután, hogy eredeti rendeltetésüket betöltötték, vagyis nem kerülnek a kukába, hosszabb használatukkal pedig lehetővé teszik, hogy ne kelljen mást vásárolnunk. Így lesz például a csorba kávéscsészéből virágcserép, a megunt kötött pulóverekből őszi tökdekoráció, a nagymama szakadt szekreteréből szerszámospolc a garázsban.

Azért, mert egy holmi nem képes többé betölteni az eredeti funkcióját, még nem kell, hogy kukába kerüljön.

Egy olyan világban, ahol nem rendelkezünk végtelen erőforrásokkal, bizony spórolni kell azzal, ami még megvan és folyamatosan törekedni kéne rá, hogy újabb erőforrások bevonása helyett a régi dolgainkat használjuk el.

Ugyanakkor fontos a határainkat is felmérni: a valódi körforgás kialakulásához az ipari és főleg a mezőgazdasági termelés struktúrájának kell változni. Vannak már örömteli kezdeményezések, ruhagyártók, bútorkészítő vállalatok, technikai eszközöket gyártó cégek is vállalják, hogy a hozzájuk leadott, már nem használható eszközöket a gyártás során újrahasznosítják. Ez hiánypótló kezdeményezés, hiszen fogyasztóként ezek által kapunk lehetőséget arra, hogy a modern élet adta, mindannyiunk által használt eszközökről mindvégig gondoskodni tudjunk. Mert bár jó, ha tudunk komposztálni vagy természetes anyagokkal dekorálni, szinte mind rendelkezünk olyan eszközökkel, amelyeknek nem tudunk mi magunk új életet adni.

A körforgásos gazdaságnak is megvan a maga kritikája természetesen, hiszen a környezetvédelemnek ez az ága akadályt jelent az állandó növekedésen alapuló posztindusztriális és fogyasztásközpontú társadalmi berendezkedésnek – hétköznapian szólva gyakran felmerül a kérdés, hogy lesz munkája az embereknek, ha nem kell új dolgokat legyártani és értékesíteni?

A kegyetlen válasz az, hogy a fogyasztáson alapulva sehogy, ergo a következő ötven év nem csupán a szokásaink megváltoztatásáról kell, hogy szóljon, hanem egy újfajta társadalmi berendezkedés kialakításáról is – de ez már egy másik cikk története…