GolfÁramlat

Tényleg jobb a csapvíznél az ásványvíz?

A víz világnapján kiemelten fontos beszélünk a csökkenő édesvízlelőhelyekről és a folyamatosan növekvő műanyagfelhasználásról. Magyarországon még mindig tonnaszámra gyűlik a műanyag hulladék, ez pedig nem vet ránk túl jó fényt, ugyanis világszinten is minőségi vizekkel rendelkezünk. Az ország túlnyomó részén iható minőségű csapvíz található, és ehhez képest úgy vesszük a PET palackos vizeket kartonszámra, mintha nem lenne holnap. Pedig elég lenne megnyitnunk a csapot a konyhában.

A PALACKOZOTT VÍZ TÖRTÉNETE

A PET palackos vizek egy jó marketingfogás eredményei. Ezt a történeti szálat göngyölítette fel Francis H. Chapelle hidrológus „A palackozott forrásvizek természetes története” című könyvében, és mutatja be, miként is vált dollármilliárdos iparrá a vízpalackozás.

Az első bejegyzések szerint az Egyesült Államokban adták el az első palackozott vizet egy bostoni gyógyfürdőben, 1767-ben. Ebből lett a 19. szárad közepére egy évi 7 millió üveges üzlet, ám a nagy robbanás egészen a 20. század második feléig váratott magára. Ez egyrészt annak is volt köszönhető, hogy egyre jobb minőségűek lettek a csapvizek, másrészt a háborús időszakban nem ezen volt a fókusz a termelés során.

Ez így volt egészen 1977-ig, ugyanis ekkor a francia Perrier egy 5 millió dolláros marketingkampányt húzott fel a designer-palackos, „egészséges” vízre, és ezzel státuszszimbólumot csinált belőle. Tehát trendivé vált a palackozott víz.

MAGYARORSZÁGI HELYZET

Mára pedig elért arra a szintre, hogy a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség szerint kevés olyan élelmiszer van az országban, amelynek fogyasztása évről-évre olyan mértékben növekszik, mint a palackozott ásványvízé.

„Az ásványvíz-fogyasztás kezdetben igen alacsony értékű volt, messze elmaradt a nagy ásványvíz-fogyasztással rendelkező országokhoz képest, majd lassan növekedésnek indult, és mára látványos fejlődést ért el. A nyolcvanas években, de még a kilencvenes évek elején is az egy főre eső fogyasztás stabilan 3 liter / fő / év körül volt. 1993-ban kezdett a fogyasztás dinamikusan – évente 20-30 %-kal – növekedni, és 2019-ben elérte az évi, fejenkénti 130 litert. A hazai ásványvízfogyasztás ezzel az értékkel az Európai Unión belül az első öt ország között van”

CSAPVÍZ VS. PALACKOZOTT VÍZ

Ásványvíznek nevezhetünk minden olyan terméket a Wikipédia szerint, amelyben az oldott anyagok mennyisége meghaladja az 500 mg/litert, ám már 50mg/l ásványianyag-tartalomnál is lehet használni a „csekély ásványianyag-tartalmú” elnevezést a palackokon.

Fontos megemlíteni, hogy a magyarországi csapokból átlagosan 300-500mg/l körüli ásványianyag-tartalmú víz folyik, mi mégis havonta több ezret költünk palackos vízre, és a lefolyóba engedjük a csapvizet, ahelyett, hogy meginnánk.

A csapvízben is megtalálhatóak ugyanazok az ásványi anyagok a kálciumtól a magnéziumig, amelyek az emberi szervezet számára fontosak.

Amíg az egyikért pénzt adunk a boltban, terheljük a környezetet a csomagolásával, annak előállításával és utóéletével, addig a másikat fogyasztás helyett a lefolyóba engedjük, pedig az ivóvíz minősége hazánk legnagyobb részén kiemelkedően jó.

Tehát mind az ásványvíz, mint a csapvíz a föld mélyéről származó olyan ivóvíz, amely emberi fogyasztásra alkalmas és ajánlott, mégis a marketingelt, környezetszennyező alternatívát tankolja fel mindenki kartonszámra a járvány idején, mintha nem lenne holnap, és a közműmentes erdő közepére készülne sátorozni többedmagával.

MIT TEHETÜNK EZÜGYBEN?

Nagyon egyszerű! Igyekezzünk csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat itt is, és ruházzunk be pár szuper eszközre.

Ilyenek például:

  • Szódakészítő gép
  • Vízszűrő berendezések
  • Kulacs

Tegyünk együtt azért, hogy ez a fantasztikus természeti kincs még jó pár száz évig elérhető legyen az otthonunkban! 

Ajánljuk még:

Fenntarthatóság 17 lépésben – SDG-kártyákkal bárki megtanulhatja

2000-ben az ENSZ tagállamai elfogadtak egy világszintű célrendszert, ami az országok nehézségeire, kiváltképp a társadalmi problémákra koncentrált. 15 évvel később, 2015-ben ennek folytatásaként fogadták el az Agenda 2030 határozatot, ami a korábbiaktól eltérően már nemcsak a fejlődő országokat állította fókuszba, hanem a fejlett országok szempontjait is figyelembe vette a fenntartható jövő felé vezető úton.