Tárcsás gépben mostam – és nem dőlt össze a világ

GolfÁramlat

Tárcsás gépben mostam – és nem dőlt össze a világ

A környezetvédelem területén vesszőparipám a környezetünket óvó mosás, és kiderült számomra, hogy a keverőtárcsás géppel gyorsan és pont ugyanolyan hatékonyan lehet mosni, mint a hosszú programokkal a mosógépen. Nem végeztem alapos, statisztikailag alátámasztott számítást arról, valójában melyik megoldás fogyaszt kevesebb energiát és vizet – de arra rájöttem, hogy felesleges olyan hosszan mosni a ruhákat, magas hőfokon. Vegyszer sem szükséges, már régóta borostyánt használok a mosáshoz, és az is elég.

Nem nosztalgiázni akarok arról, milyen jó is volt gyerekként, amikor nyáron az udvaron folyt a nagymosás, és keverőtárcsás gépet használtak az asszonyok: ugyanis az a mosás sem volt igazán környezetkímélő. 

De nem azért, mert sok vizet használtak, hiszen akkor az még nagy kincsnek számított, volt, aki a kútból húzta fel a vizet a mosáshoz vagy az utcai közcsapról hordta és bolond lett volna pazarolni azt. Aki vezetékes vizet használt, az is emlékezett még azokra az időkre, amikor a vizet be kellett szerezni, és becsben tartotta azt. Tehát akkor nem a vízpazarlás volt a környezetszennyező, hanem a vegyszerek.

A hetvenes, nyolcvanas évek pont az átmenet korszaka volt, amikor már nem annyira használtak mosószappant, viszont erősen maró hatású mosó- és mosogatószerek voltak forgalomban. Például az egyik annyira habzott (nem írom le, melyik márka, mert ma is a piacon van), hogy leheletnyi mennyiség esetén is úgy csúszott a konyha köve, mint a jégpálya. Tudom, mert nemcsak azzal mostunk és mosogattunk, de a követ is azzal mostuk fel. Forró vízzel kevert szaga ma is az orromban van.

Ráadásul harminc-negyven évvel ezelőtt kezdtek beszivárogni a boltokba a műanyag flakonok is a folyékony szerekkel, amelyek a papírzacskós porokat váltották fel. A flakonos habfürdők pedig átvették a hatalmat a papírba csomagolt szappanok felett.

Tehát nem mindenre áll a „régen minden jobb volt” típusú nosztalgia, viszont a minap egyszerű, régi keverőtárcsás géppel mostam néhány adag ruhát egy ismerősnél. Ez az a típus, hogy az öblítéshez ki kell szedni a mosott adagot, és kézi öblítés után egy másik készülékben centrifugázni vagy kézzel kicsavarni a ruhákat teregetés, szárítás előtt.

Az automata gépben én régóta a lehető legrövidebb programon, 30-40 percig mosok, a színeseket alacsony hőfokon. Borostyánt (borostyánlevelet) használok és remekül működik a dolog. De most, hogy keverőtárcsás géppel mostam ruhákat, arra ébredtem rá,

fogalmam sincs, miért kell egy-két órán át forognia az automata mosógépek programjainak.

Pontosabban igen, a keverőtárcsás mosógép erősebb mechanikai hatással tisztít, ezért használják ma is a nagyon szennyezett (olajos, zsíros) ruhákra, általában szerelők. Működése hasonlít a hagyományos, kézi mángorló használatára: azért csapkodták ezzel a ruhát valaha, mert így a víz átverődött a textilen és a szennyeződést eltávolította. A módszer hideg vízben is működött, vegyszer nélkül – a patakban ugyebár. A keverőtárcsás gép is sokkal inkább alkalmaz mechanikus hatásokat, ezért eleve alacsonyabb hőfokon, rövidebb idő alatt, kevesebb vegyszerrel is jobban mos.

Tehát az automatának logikusan hosszabb idő kell, melegvíz és vegyszer, mert szofisztikáltabban működik, de azért elgondolkodtam, hogy talán túl sokat hagyjuk dolgozni. A több idő jóval több áramot is jelent.

Három adag ruhát mostam ki a keverőtárcsás géppel, és a mosógép áram alá helyezése, valamint a kifröccsent víz feltörlése között sem telt el 20 percnél több idő. A kimosott ruhák tekintetében pedig a hatékonyság semmiben nem tért el az automatától. Húsz perc alatt kerültek szárítóra a ruhák, szerintem szép tiszták. Remélem, hogy energiafelhasználás szempontjából takarékosabb is voltam, mert nem használtam forró vizet és adagonként pár perc energiát használtam csak fel. 

Én tudom, tapasztalom, hogy nagyon kényelmes automatával a mosás. Vannak igazán energiatakarékos programok is. Nem akarnék senkit lebeszélni azok további használatáról – én se mondok le róla –, de azt is tudom, hogy az emberek jelentős része nem a legmodernebb technológiát biztosító ökogépekkel mos. Sokkal inkább olyannal, ahol a legrövidebb program is vagy 40 perc, de sokan nem ezt választják.

Mert akkor érzik tisztának a ruhát, ha legalább másfél órát keringett a mosógépben.

De tényleg szükség van ennyire hosszú mosóprogramokra? Tényleg szükséges a magas hőmérsékleten mosni? Tényleg gépben kell szárítani? Tényleg minden használat után szennyesbe kell dobni a viselt ruhát? Tényleg annyira kell ügyelni, hogy a rózsaszínt a rózsaszínnel, a feketét meg csak feketével mossuk, hogy emiatt fél dobokkal indítjuk el a programot? Tényleg szükséges a mindenféle spéci mosószer, adalék, illatosító, fertőtlenítő, csillámosító kapszula?

Például egyik kollégánk már jó ideje a 15 perces, 30 fokos programot használja. Eleinte csak a kényes ruhák miatt választotta ezt – az egyetlen harminc fokos lehetőség 15 perces volt –, később rájött, hogy tulajdonképpen a ruhák 90 százalékát ki lehet így mosni. Egyedül a nagyon izzadtságszagú darabokat szükséges negyven fokon mosni. Ha pedig egy folt nagy ritkán megmarad, az tapasztalata szerint a magasabb hőfokon is meg szokott maradni, ezért azt általában csak bedörzsöli marhaepe-szappannal, és forró vízbe áztatja. Ha így se jön ki, akkor használ erősebb folttisztítót.

Én szívből remélem, hogy előbb-utóbb eljutunk odáig: nem szükséges ennyi fakszni a mosás körül. Addig is ültetek pár tő borostyánt.

Ajánljuk még:

Fenntarthatóan utazni? Sorra vettük a lehetőségeket

Egész életemben vágytam arra, hogy utazhassak, minél messzebbre jussak, sokat lássak, sokat tapasztaljak, sokat hozzak haza magammal a világból. Ezek a vágyak messze is kergettek, de ma már nem kell távolra mennem ahhoz, hogy jól érezzem magam, és a környezet védelmének igénye egyre kevesebbszer engedi, hogy nekilóduljak. 

 
X
Már követem az oldalt