Mi mindent adnak ki a saját tárolóimban? Tapasztalatok a hentesnél és a boltokban

A hulladékmentesség jegyében közel 6 esztendeje járom a piacokat és üzleteket a maradék textilből varrt szütyőimmel, befőttesüvegeimmel vagy műanyag ételtároló dobozaimmal, attól függően, mit szeretnék éppen venni. Nem tagadom, az első pár alkalommal nekem is okozott némi szívdobogást a kassza előtt, vajon lesz-e gond abból, hogy nem a boltban kirakott nejlonzacsiba tettem a termékeket. Eleinte a hentespultnál pedig kifejezetten zavartan nyújtottam oda a tárolómat, hogy „jó napot, tenné ebbe nekem a csirkemellet?”Végül sokkal pozitívabb fogadtatást kaptam, mint vártam. Pedig évekkel ezelőtt közel sem volt olyan divatos és elfogadott a műanyagmentes életmód, mit manapság.

Ahol jó szívvel fogadtak…

A hozzám hasonló tudatos vásárlók kedvenc helyei valószínűleg a helyi piacok és csomagolásmentes boltok – utóbbiban mondhatni „elvárás” a saját szütyő, a piacon pedig senkit nem zavar, mibe rakom az árut, hiszen a kofák és eladók szeme láttára pakolok. Az egyszerűség kedvért a saját szütyőim javarészén található egy átlátszó anyagból való rész, így nincs félreértés, mi került a zsákomba, de a teljesen zárt szütyőim miatt sem szólt még meg senki.

Sok piacon található kimérős tejtermékes pult, én ezekhez a termékekhez is viszek itthonról befőttesüveget vagy dobozt. Bár az ilyen jellegű termékek esetén talán szigorúbbak az előírások,

az évek alatt még sosem történt olyan, hogy ne adtak volna ki valamit a saját tárolómban.

A nagy hipermarketekben vagy kisboltokban szintén szerencsével jártam, bár ezeken a helyeken nyilván csak zöldséget, gyümölcsöt és pékárut tudtam saját zsákban venni, ami kevésbé érzékeny áru.

Ahol problémásabb a műanyagmentes vásárlás…

Van egy terület, ahol az évek alatt mondhatni feladtam a műanyag zacskók kiváltását, mégpedig a hentesboltokban vagy a piacos húspultoknál, mert ha ellenállásba nem is mindig ütköztem, tulajdonképpen nem sok műanyagot spóroltam meg. Sok hentesbolt higiéniai okokból szabadkozik saját ételhordóba beletenni a húst műanyag zacskó helyett – bár a NÉBIH nem tiltja ezt a környezettudatos gyakorlatot, a felelősséget a tulajdonos nyakába akasztja az esetleges fertőzésveszély miatt. Úgyhogy bár több alkalommal sikerült műanyagmentesen hazahoznom a csirkecombot vagy darált hús, az esetek 99 százalékában még mindig az a jellemző, hogy a dolgozók egy nejlonzacskóval a kezükön nyúlnak a húshoz, azzal mérik le, abban adják ide – ergo, hiába rakják át utána a saját dobozomba (néha zacskóval együtt), végül úgyis a kukába megy egy zacskó.

A pékségekben is vannak hasonló tapasztalataim, bár az ilyen üzletekben jóval nyitottabbak arra, hogy odaadom a szütyőm és egyenesen abba menjen a pékáru, a legtöbb helyen még mindig nem fogóval vagy kesztyűvel veszik ki a termékeket, hanem műanyagzacskóval, ami ugyanúgy megy a kukába, akár a hentesnél.

Úgy látom, műanyag zacskó nélkül élni egyelőre lehetetlen – egyszerűen kell még némi idő, törvényi erősködés és nyitottság ahhoz, hogy mindenhol természetes legyen a saját tárolók elfogadása. De minél többen visszük őket, annál gyorsabban alakulnak át a szokások.