Mi is az a direkttermő szőlő, és miért nem érdemes lemondani róla?

GolfÁramlat

Mi is az a direkttermő szőlő, és miért nem érdemes lemondani róla?

A betegségeknek az átlagosnál sokkalta jobban ellenálló szőlőfajták egy csoportja a direkttermő, avagy közvetlenül termő szőlő. Ezek oltatlanul, saját gyökerükön is olyan gyümölcsöt teremnek, melyek bármelyikőnknek ismerősek lehetnek. S bár a belőlük készült borok nem a legjobbak, nem érdemes lemondani a direkttermő szőlőinkről.

A régi szőlőhegyeket járva gyakran találok olyan parcellákat, melyek az öreg tőkék elhagyatottsága ellenére is roskadoznak a fürtök súlya alatt. Nem egy helyen, az akár évtizedek óta vágatlan szabadságban növekvő hajtások  a környező fák koronáját borítják. Az ilyen szőlő-dzsungelek jellemzően igen régi, többnyire direkttermő fajtákat rejtenek, melyek (ugyan ma már bizonyos értelemben a partvonalra szorultak) igazi kincsei az őket nevelő tájnak és a borászati kultúrának. De kezdjük az elején!

A szőlészet-borászat világának egyik legnagyobb újabb kori megrázkódtatását a XIX. század végén kitört filoxéra, más néven szőlőgyökértetű járvány okozta. Ekkoriban az Amerikából származó kártevő Európa szinte minden ültetvényét károsította, hatására alapjaiban változott meg az egyes borvidékek fajtaválasztékát.

A helyzet súlyosságát jól mutatja az adat, miszerint a kártevő első hazai észlelését követő

bő húsz év alatt a hivatalosan jegyzett szőlőültetvények közel 60 százaléka, mintegy 223 ezer (!) hektár teljesen kipusztult.

A vészt szinte kizárólag azok az ültetvények élték túl, melyek olyan homokos talajokon éltek, melyekben a tetű nem tudott megmaradni, illetve azok, amelyeknek gyökérzete többé-kevésbé ellen tudott állni a kártevőnek. Utóbbi szőlőfajták közös jellemzője, hogy saját gyökerükön is élvezhető, feldolgozható gyümölcsöt teremnek, ezért is nevezzük őket direkttermőnek. Ezen szőlőfajták aránya a filoxéravészt követően olyannyira megnőtt, hogy az ország borkereskedelme, mely jellemzően a nemesebb szőlőfajtákból készített borokra épült, erősen sérült, hitelét vesztette.

Ugyanakkor a Kárpát-medence területén mai napig találkozhatunk az ekkoriban elterjedt direkttermő fajtákkal: jó példa az Othello, a Delavári, az Izabella, a Kormin, vagy éppen a Noha – ahogy Zalában tájszóval nevezik a Noah fajtát.

Erőteljes ízvilágukra kivétel nélkül jellemző az ún. „rókaszőlő íz”, amely paszomántosabb gyomrú közönség számára immáron évtizedek óta nemkívánatos mellékízként szerepel a kóstoló-szótárban.

Bár direkttermő szőlőből készült bort kereskedelmi forgalomba hozni évtizedek óta tilos, és a Bortörvény rendelkezései szerint ültetvényeiket 2000. év végéig ki kellett vágni, kiskertekben, családi pincészetekben a mai napig találkozhatunk a belőlük saját fogyasztásra készült nedűkkel.

Saját vidékünk legnagyobb becsben tartott ilyen fajtája az otelló (hivatalosan othello). A középnagy fürtök hengeresen tömöttek vagy vállasok, erősen hamvas, sötétkék színű bogyóinak héja vastag, erősen festő hatású. A dűlőkből hazafelé tartva mindig jól látszik, mely kaláka szedte a régi fajtát, napokig le nem moshatja színét a kezéről…

A jellegzetesen fűszeres ízű, illatú gyümölcs szeptember végén, október elején érik, erre az időre már a gyümölcs húsa is erősen kékessé válik. Nagy magvát a feldolgozás során bár nem könnyű eltávolítani, mégis érdemes, mert értékes magolajat tartalmaz, és lisztté őrölve is számtalan módon felhasználhatjuk. Kiváló lekvár, vagy éppen ecet is készülhet belőle.

A Sokoró térségben általánosan elterjedt volt az a szokás is, hogy

a nagyobb, egészséges fürtöket egyenként felkötötték, esetleg megfüstölték, így akár tavaszig eltartották.

Mai napig becsben tartják ezt a növényt. A magára valamit adó helyi gazdálkodók közül alig akad, kinek ne volna pincéjében legalább egy-két hordónyi ebből az igazán ellenálló, régi múltra visszatekintő fajtából.

Ajánljuk még:

Van régi a nap alatt: az alkoholmentes bor története és mai sikerei

Az alkoholmentes sör piacra dobása férfiak tízezreinek okozott nagy örömöt, és az italozás egy teljesen új kultúráját vezette be az egyre inkább kormánykerékhez kötött mindennapokban. Megmaradt a feeling, megmaradt az illúzió, és a volán mögött is a józanság lehetett az úr. De ki gondol azokra, akik nem szeretik a sört? Akik mondjuk a szőlő nemes nedűjének rajongói? Van egy hírem: volt, aki megtette…

 

Már követem az oldalt

X