Lózungmentes fenntarthatóság: tudatos vásárlásom ötlépcsős kálváriája

Sokan sokféle módon próbálnak kevesebb szemetet termelni, tudatosabban élni: van, aki komposztál, van, aki nem eszik állati eredetű dolgokat és olyan is akad, aki az autóhasználatról mond le a környezetvédelem okán – a magam részéről ezeket fantasztikus és dicséretes tevékenységnek látom, pláne, ha a józan ész keretei között végzi valaki. Közös cél azonban az összes irányzatban, hogy fogyasszunk kevesebbet, és amink van, használjuk minél tovább.  

A  frusztráció a téma hallatán teljesen érthető, a klímaszorongás egy létező fogalom, és ki ne akarna a Föld felelősségteljes polgáraként elköteleződni az élővilágunk megmentése mellett. A kellemetlen érzés mindig cselekvésre ösztönöz – akkor megyünk orvoshoz, mikor már nagyon fáj –, és mivel engem is elért a klímaszorongás, én is elhatároztam, hogy megvizsgálom élethelyzetemet, és azt, mit tehetek a fenntarthatóbb életmód kialakításáért. 

A tudatosság számomra az élet minden területén fontos, így idővel azt éreztem, ideje megélnem a tudatosságot a vásárlásban is, különösképpen azon a területen, ahol sokat költök: a divat világában. Elmesélem, milyen dilemmákba ütköztem, avagy hogyan nézett ki ötlépcsős kálváriám, amin ma sem léptem még túl.

1. Tapasztalat: a meglévő ruházati dolgaimmal (ruha, cipő, táska) évekig ellennék

A legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy egy szívemnek kedves „ökoharcos” inspirálására nem vásároltam ruhát egy éven át. Rengeteg hasznos és értékes pszichológiai tapasztalatot hozott ez a kísérlet, de a legfontosabb az volt, hogy számomra a ruhavásárlás (ide tartozik a cipő, táska, kiegészítő is!) egy jutalmazási módszer, amire alkalmanként szükségem van, legalábbis addig, míg nem találok más pótcselekvést, vagy tanulom meg más módon kezelni a boltokba kergető feszültségemet. Itt jegyzem meg, szerencsés, akit boldoggá tesz a futás.  

2. Tapasztalat: önismeretből sosem elég

A zöld életmód jegyében arra jutottam, hogy ha már vásárolni szeretnék, akkor olyan dologra költöm a pénzem, amire biztosan szükségem van, amit kihasználok, és ami megfelel az elveimnek. Történetesen a gardróbrendezés után kiderült, hogy jobban ki tudnám használni a ruháimat, ha lenne egy türkiz árnyalatú balerinám, a kérdés csak az volt, honnan szerezzem be.

Elkezdődött a nagy keresgélés, ami egyébként a kedvenc részem a folyamatban, hiszen a tudatosítás alatt sokat tanulok magamról és a témáról is. Bővül a látóköröm és gyakorlom az angol nyelvet míg felkutatok egy-egy etikus márkákat, az etikus márkákat értékelő szervezeteket, a fenntartható alapanyagokat és technológiákat... Ezekkel sok idő elmegy, ami alatt nem vásárolok, mégis csinálok valamit, ami örömmel tölt el és legkedvesebb hobbimhoz kapcsolódik.

3. Tapasztalat: drága dolog okosan élni 

Elég hosszas keresés után mindig megtalálom a tökéletes darabot. A balerinát is megtaláltam: óceánból szedett pet palack újrahasznosításával készül egy kiemelkedően etikus besorolású cég termékeként, akik még a takarítónő után is fizetik a járulékok. A termék mosógépben mosható, és épp akciós: 22 ezer forintért a világ másik végéről beszerezhetem. A történet pikantériája, hogy a képek alapján ez a topán éppen úgy néz ki, mint az a balerina, amit a szomszédban lévő kínai áruházban kétezerért árulnak. Most dönts jól: a világ másik végéről hozott etikus, vagy az ittlévő, valószínűleg bangladesi kisgyerekek által éhbérért gyártott cipő a kisebbik rossz? Arra jutottam, mivel egyik opció sem jó, keresnem kell egy harmadikat.

4. Tapasztalat: A hazaiak sem tökéletesek  

A logikus következtetés a lokális választás, azaz a helyi beszerzés volt; így nem kell szállítani a szajrét, ráadásul támogatjuk a hazai kisvállalkozókat. Újabb kutatómunkába kezdtem, és kiderült, hogy nem messze tőlem egy faluban Jolika néni cipőket készít, bár nem türkiz balerinát. Keresek tovább, találok is egy etikus magyar márkát, akik készítenek barna edzőcipőt, ami tetszik, csak hát épp nincs rá szükségem, és nem is tudom beilleszteni a ruhatáraimba. Mikor kezd úrrá lenni rajtam az elkeseredés és elkezdek kacsintgatni a kínai áruház felé, ahol ott van a türkiz balerina kétezerért, eszembe jut még egy fenntartható, etikus és bolygóbarát megoldás.    

5. Tapasztalat: A turkáló és a másodkézből való jó (valamire)

A kezdeti lelkesedés után arra jutok, esélytelen használt, jó állapotú türkiz balerinát megfelelő méretben találnom, marketplace ide, turkálók sora oda. De a cipő felkerül a képzeletbeli kívánságlistámra, amit előkapok, ha épp szembejön egy ilyen darab.

A frusztráció azonban nem hogy megmaradt, de még nőtt is bennem, és mivel a futás még mindig nem boldogít, megveszem a turis piros pulcsit, mert egy olyanra mindig szükség van, és csak kétezerbe van...