Körforgásos gazdaság: álom vagy megoldás?

A jövőnk biztosítása szempontjából nélkülözhetetlen „ne termeljünk többet, mint amennyit elfogyasztunk” elv magával hozza a körforgások rendszerét is, megteremtve ezzel egy új (valójában nem is annyira új) fogalmat: a körforgásos gazdaság rendszerét, amely korunk gazdasági rendszereiben érvényesíti a természeti ökoszisztémák működési mechanizmusát is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy

a gazdasági tevékenységekhez szükséges erőforrások egy zárt rendszeren belül kerülnek (kerülnének) felhasználásra.

Ha nagyon röviden szeretnénk meghatározni az előttünk álló változások okait, akkor két dolgot kell kiemelnünk. Az egyik az, hogy az elmúlt évtizedek termelési és fogyasztási ütemeinek tükrében nyilvánvalóvá vált, hogy

rohamtempóban fogyunk ki erőforrásainkból.

Bizony számos esetben komoly dilemma előtt állunk: alapvető létfenntartásunkhoz szükséges elemeket és anyagokat kell helyettesítenünk, vagy más módszereket és eljárásokat kifejlesztenünk ugyanannak a hatásnak az eléréséhez: mindezt azért, mert az eddig kifogyhatatlannak hitt bödön vészesen kiürülőben van.

Fotó: 123RF

A másik nagyon fontos dolog, amit meg kell értenünk, az a globális helyhiány hatásmechanizmusa. Alapvetően kissé hibás is az előbbi megfogalmazás, mert nem szigorú értelemben vett helyhiányról van szó, hanem arról, hogy a fejlett országok ezidáig elegánsan megszabadultak hihetetlen mennyiségű hulladékuktól: nemzetközi vizeken más országokba szállították azokat. A világ fejlődésével és változásával azonban egyre kevesebb az olyan hely, ahol ezt továbbra is megtehetik, nem beszélve arról, hogy az eddig befogadó országként résztvevő országok társadalmai is egyre nagyobb ellenállást tanúsítanak. Nincs ebben semmi meglepő:

senki sem szeretne egy hatalmas szemétdomb közepén élni…

Fotó: 123RF

Mit lehet ilyenkor tenni? A válasz egyszerű: mérsékelni a fogyasztást és az emberi tevékenység során alkalmazott technológiai és biológiai anyagok tápanyagértékét minél tovább fenntartani.

Arra kell törekednünk, hogy az általunk használt és elfogyasztott dolgok funkciójukat minél hosszabb ideig megőrizzék, és miután használatuk véget ért, visszaforgathatóak legyenek a rendszerbe.

Sokan úgy vélik, hogy a most megélt hatodik kihalási hullám közepén és bolygónk jelenlegi állapotának ismerete mellett már nem elég visszavenni a termelés és a fogyasztás tempóját és kevesebb hulladékot termelni: a teljes ipari termelés ökoszisztéma alapú átalakítására kell törekedni, vagyis

egy olyan együttműködő globális gazdasági rendszert kell létrehozni, amiben a különböző iparágak egymás melléktermékét hasznosítják másodlagos nyersanyagként.

Fotó: 123RF

Az teljesen egyértelmű, hogy a növekvő fogyasztás nagy energia- és anyagszükséglettel jár, és mivel az újrahasznosítás során az anyagok nem 1:1 arányban hasznosulnak, önmagában az újrahasznosítás sem éltetheti a körforgásos gazdaság és a fenntartható jövő világát. Tehát nem kisebb a kihívás, mint az, hogy egy olyan új rendszert alkossunk, amiben semmi sem válik hulladékká és amiben a természet képes regenerálódni.

Erre próbál meg megoldást nyújtani a körkörös gazdaság rendszere, aminek három alapelve a hulladéktermelés és a szennyezés megállítása, a termékek és anyagok körkörös áramoltatása, és a természet regenerálása.

A szakemberek gyakorta igyekeznek ezt a sokunk számára egyelőre megvalósíthatatlannak tűnő rendszert egy pillangó-diagrammon elmagyarázni, amely az anyagok folyamatos áramlását szemlélteti a körkörös gazdaságban. Két fő ciklust olvashatunk le róla – a technikai és a biológiai ciklust. A technikai ciklusban a termékeket és anyagokat olyan folyamatok révén tartják forgalomban, mint az újrafelhasználás, javítás, utángyártás és újrahasznosítás. A biológiai körforgás során pedig a biológiailag lebomló anyagokból származó tápanyagok visszakerülnek a Földre, hogy regenerálják a természetet.

Pillangó-diagram – Forrás: Ellen Macarthur Foundation

A körkörös gazdaság tehát igyekszik feltárni és megtervezni a gazdasági tevékenység olyan negatív hatásait, amelyek károsítják az emberi egészséget és a természeti rendszereket is. Ez magában foglalja az üvegházhatású gázok és veszélyes anyagok kibocsátását, a levegő, a talaj és a víz szennyezését, valamint a hulladékokat.

Olyan tevékenységeket részesít előnyben, amelyek értéket őriznek meg energia, munkaerő és anyagok formájában.

Ez azt jelenti, hogy a tartósságra, az újrafelhasználásra, az újragyártásra és az újrahasznosításra kell tervezni, és így kell elérni azt a rendszert, amiben a termékek, tárgyak és anyagok a gazdaságban keringenek.

Fotó: 123RF

Hogy ez a rendszer csak egy álom, vagy komoly odafigyeléssel és elhatározással megteremthető, azon sokan és sokat vitatkoznak – a dolgok jelenlegi állása szerint mindenesetre nagyon nehéz lesz megvalósítani. A legnagyobb kockázat sérülékenysége: hiszen ahhoz, hogy valóban hatékony legyen, globális szinten, egyszerre, egy irányvonal mentén kellene változásokat eszközölni, ami – a világ mai járását látva – egyelőre valóban lehetetlennek tűnik.

És bár a nagy döntések és globális folyamatok világában nem sokat tehetünk:

a saját életterünkben, mindennapjaink során, mikrokörnyezetünkben igenis nagy változásokat érhetünk el egy-egy apróbb lépéssel, tudatos döntésekkel,

amelyek egyaránt kivitelezhetőek egy maradékmentes főzéssel, komposztálással, műanyagmentes fogyasztási szokásokkal, átgondolt vízhasználattal vagy éppen célzott természetvédelmi tettekkel.

Fotó: 123RF

Egy biztos: az semmiképpen sem megoldás, hogy ülünk a száguldó vonaton széttárt kezekkel, mondván: utasként nem sokat tehetünk a kisiklás ellen. Mert igenis minden tett és annak minden apró részlete számít.