„Javíthatatlan dendromán vagyok” – Lajtmann Csabával, a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség elnökével beszélgettünk

Lajtmann Csaba a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség elnöke, a Reflex Környezetvédő Egyesület oszlopos tagja, aki építészmérnökként a terület-, és településfejlesztési, valamint a megújuló energiaforrásokkal és energiahatékonysággal kapcsolatos kérdések szakértője, ráadásul

az Éghajlatvédelmi Szövetség elnökeként kulcsszerepet játszik az Európai Klímaegyezmény magyarországi nagyköveteinek közösségépítésében is.

Az ide vezető útról, a munkája örömeiről és nehézségeiről, illetve az idehaza éppen kibontakozóban lévő paktum-nagyköveti közösség célkitűzéseiről kérdeztük.

A fa érték! kampány Répceszemerén az Éghajlatvédelmi Szövetség közösségével – Fotó: Lajtmann Csaba

„1972-ben születtem Győrben, igazi panelgyerekként: egy tízemeletes épület hetedik emeletén laktunk. Már egészen korán érdekelni kezdett a környezetvédelem kérdésköre, amiben nagy szerepe volt nagybátyámnak, Lajtmann Józsinak. Emlékszem, amikor nagymamámnál találkoztunk, mindig a Duna körös kitűzőjét nézegettem: érdekelt, hogy mit jelent. Látva az érdeklődésemet, mesélt Kalas Gyuriról, aki akkor fiatal környezeti jogászként pár társával együtt egy ifjúsági zöld csoportot alapított –

ez volt a Reflex Egyesület, amit 1987-ben Magyarországon elsőként jegyezték be, mint környezetvédelmi civil szervezetet.

Szóval azt mondta, ha van kedvem, menjek el. Elmentem, és ott is maradtam: a középiskola utolsó két évében minden pénteken összejártunk, részt vettünk a legkülönfélébb környezetvédelmi akciókon: tiszta levegőt osztogattunk Győr belvárosában vagy szemetet szedtünk Ausztriában.”

Az Éghajlatvédelmi Szövetség közösségével Magyarország legidősebb élőlényénél, a hédervári Árpád-tölgynél – Fotó: Lajtmann Csaba 

Csaba végül a Műegyetem építészeti karának hallgatója lett, aminek első éveiben kicsit ritkábbá váltak a közösségi megmozdulások, de egyénileg továbbra is kiállt az országos környezetvédelmi mozgalmak mellet. A változást végül a sorkatonasági kötelezettség hozta el mindennapjaiba: e helyett a polgári szolgálatot választva 1996 őszén visszakerült a Reflexhez, és egy bő fél éves tervezőirodai kitérő után ott is ragadt.

„Az 1990-es évek vége, a 2000-es évek eleje aranyidőszak volt a hazai környezetvédelemben:

rengeteg pályázati forrás állt rendelkezésre, virágzó hálózati élet volt, nemcsak központi ernyőszervezetek, hanem több vidéki szervezet is működött, és olyan szervezetek kapcsolódnak ehhez az időszakhoz, mint a Kötháló, a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ), vagy a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ), akiknek működési keretein belül nagyon jó hálózati munka folyt. Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsen is alakultak hasonló szervezetek, amikben hasonló emberek, hasonló célokért küzdöttek. Ez a közös cél volt az, ami engem is itt tartott, és tart a mai napig”.

Püspökerdő Közösségi Ünnep – erdőölelés – Fotó: Lajtmann Csaba 

Csaba mesélt a 2000-es évek végétől kezdődött változásokról is, amikor a kisebb-nagyobb vidéki központok jelentős része elvesztette a pályázati forrásokat, és ezzel a munkatársak nagy részét is. Ugyan a szervezetek maguk nem szűntek meg, de a szervezeti felépítés jegyében önkéntesebb útra fordultak, aminek keretein belül a helyi ügyekkel foglalkoznak, de kevésbé aktívan.

A Reflex Környezetvédő Egyesületnek sikerült átvészelnie a nehéz időszakot, és a 2004 óta fennálló együttműködése az Európai Klímaszövetséggel továbbra is töretlen. Sőt: a szövetségtől kapott felhatalmazással élve, és együttműködve környezetvédő társadalmi szervezetekkel és önkormányzatokkal,

2009-ben megalakult a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség is, amelynek célja, hogy összefogni, segíteni és hatékonyabbá tenni a közösségi- és társadalmi szervezetek, önkormányzatok közreműködésével megvalósuló kezdeményezéseket. 

„Emlékszem: az energia és a településfejlesztés témáival foglalkoztam, amikor lehetőségem adódott együtt dolgozni az ausztriai Klímaszövetséggel, a híres jégkocka-akcióban. Egy két köbös kockát szigeteltünk le, és azt vizsgáltuk, hogy a nyár elejéig a jég hány százaléka éli túl az akciót. A csöpögő jégkocka felhívta a figyelmet az éghajlatváltozásra, a kampány pedig annyira sikeres volt, hogy

megfogalmazódott a cél: Magyarországon is létre kell hozni egy hasonló hálózatot.

Az ausztriai minta alapján kezdtünk dolgozni, de idehaza nem volt mögötte nagy állami támogatás. Több száz önkormányzatot kérdeztünk meg, hogy mit szólnának egy hálózathoz: mindenki nyitott volt rá, ezért 2009 áprilisában elhatároztuk, hogy megalapítjuk a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetséget. A Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat alapítóként csatlakozott hozzánk, így a megyei önkormányzatban volt az alapító ülésünk.

Faérték tábla a reflex Ökológiai Központjának vén diófájánál – Fotó: Lajtmann Csaba  

A csatlakozókkal közösen az európai modelltől eltérően egy olyan modellt álmodtunk meg, ahol a civil szervezetek segítik saját területükön az önkormányzatokat, hiszen a kisebb önkormányzatoknál nincs kapacitás az éghajlatváltozás elleni küzdelem feladatainak ellátására.”

Csaba és csapata a Reflex Környezetvédő Egyesület irodájából koordinálja az Éghajlatvédelmi Szövetség munkáját: aktív tagjai az Európai Klímaszövetségnek, aktívan részt vesznek a kampányokban és a projektekben

– rengeteget dolgoznak azért, hogy a környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzések minél erőteljesebben érvényre juthassanak idehaza is.

„Komoly elköteleződés áll mögöttünk, egy sokszínű, inspiráló munka, amiben, ha a környezetünkben zajló alapvető társadalmi folyamatokat nézzük, akkor elkeserítő dolgokat is tudunk látni. De a célunk nem a negatívumok keresése, hanem a pozitív gondolatok megerősítése, és olyan közösségek támogatása, akik hasonló célokért küzdenek!”

A Magyar Természetvédők Szövetsége tagcsoport találkozója Pápateszéren a Reflex Ökológiai Központjában – Fotó: Lajtmann Csaba 

Csaba életében a Zöld Civil együttműködés is fontos, és az ehhez kapcsolódó éves Zöld civil találkozó is. „Egy-egy ilyen alkalommal 100-nál több zöld civil szervezet képviselői találkoznak, de volt olyan év, amikor több mint 600-an is voltunk. Az ilyen találkozások nemcsak hasznosak, hanem lelkesítőek is: képesek megmutatni, hogy valójában milyen sokan vágyunk hasonló változásokra, és sokkal többen dolgozunk ezeknek megvalósulásáért, mint ahogyan azt a mindennapokban érzékeljük”.

Csaba két évvel ezelőtt a települési biodiverzitás védelem, valamint a hazai környezet- és természetvédő mozgalom megújítása érdekében végzett kimagasló, áldozatos tevékenységéért Pro Natura díjban részesült. A díj mellett viszont sokkal fontosabbnak tartja azt az elköteleződést és tenni akarást, ami mindennapjait jellemzi- nemcsak szakemberként, hanem magánemberként is.

„Javíthatatlan dendromán vagyok: az életemben a fák, mint természeti elemek egyre fontosabb szerepet töltenek be

– bár nem csoda, hiszen a Föld túlélésében is nagyon fontos szerephez jutnak. Ezért is vált szívügyemmé a települési fák értékének bemutatása, a fák megmentése – fáradhatatlan faölelő vagyok. 2002 óta élek a családommal Tényőn, ahol egy volt hajóskapitány házát újítottuk fel. Áll ott egy 100 éves körtefa, amiről tavalyelőtt 400 liter cefre jött le a lekvár és megevett körte mellett, de van egy óriás eperfánk, és két óriási fenyőfánk is.

Találkozás a Gondolkodó ezeréves olajfával a csizma sarkában, Dél-Olaszországban – Fotó: Lajtmann Csaba 

Az utazásaim alkalmával is kimondottan keresem is a fákat: nemrég Portugáliában volt egy projekttalálkozónk, ahol Európa legmagasabb fája, egy 72 m-es eukaliptusz várt bennünket. Laki Gyuri barátommal felkutattuk, meglátogattuk és megölelgettük. De Puglia sem úszta meg az ölelést: itt él a gondolkodó olajfa egy olajfaliget közepén. A világon mindenhol vannak ilyen nevezetes fák – ha az ember nem bánja az idejét, és keresgél, jó dolgokat talál! És még csak messze sem kell menni: gondoljunk csak hazánk legidősebb élőlényére, a hédervári Árpád-tölgyre!”

Visszakanyarodva a munka világába, elérkeztünk az EU Climate Pact programjához: „Tavalyelőtt év végén keresett meg minket az Európai Klímaszövetség, hogy van egy meghívásos pályázat, és van-e kedvünk ebben részt venni magyar koordinátorként? Természetesen volt és van, így Magyarországon is elindult a Climate Pact program, más néven az Európai Éghajlati Paktum vagy az Európai Klímaegyezmény. Ez egy olyan közös ügy, egy olyan közös célok vezérelte mozgalom, amiben minden résztvevő lépéseket tesz egy fenntarthatóbb Európa felépítése érdekében.

Az Európai Bizottság által életre hívott paktum az európai zöld megállapodás része, ami egyben segíti is az EU-t abban, hogy elérje a 2050-re kitűzött klímasemlegessé válás célját.

Ez a program túlmutat a helyi települési szinteken: a közösség, illetve az egyén szintjén is tesz az ügyért. A Klímaegyezmény nagykövetei a saját munkájuk által mintát állítanak közösségük elé, inspirálják és segítik őket a haladás útjain.

Legyen szó a legkisebb lépésektől a legnagyobbakig: minden jó példa számít!”

A Pro Natura díj átvétele – Fotó: Lajtmann Csaba 

Csaba azt is elmondta, hogy az EU Climate Pact programja igyekszik közelebb vinni az emberekhez az energiaátmenet és az európai greendeal törekvéseit, és helyi, kisközösségi szinteken megmutatni, hogy hogyan és miként kell változni és változtatni.

„Akik nagykövetként közreműködnek a programban, önkéntes munkával szolgálják a projekt sikerét, és vállalják azt is, hogy saját munkájukon és példájukon túl segítik közösségeiket a közösségi célok elérésében is.

A változás útjait ugyanis alapjaiban határozzák meg a közösségek és az egyéni cselekvések: hogy egyénileg mit teszünk az éghajlatváltozás mérsékléséért, az nagyon fontos! A nagykövetek követendő mintákat állítanak elénk a biodiverzitástól kezdve a fenntartható mezőgazdaságon át a települési zöldfelület-gazdálkodásig, számos szakterületen. Vannak képviselőink a beporzóvédelem, a fenntarthatóbb közlekedés, a környezetkímélő lehetőségek, az energiagazdálkodás és a közösségi megoldások, illetve a megújuló energiaforrások területeiről is, és reméljük, hogy a program népszerűvé válásával egyre több szakember és elhivatott civil fog csatlakozni hozzánk.

Éghajlatvédelmi utcai akció a Magyar Természetvédők Szövetségével Győrben – Fotó: Lajtmann Csaba 

Gondoljunk csak bele, hogy a könnyen követhető személyes minták miért is olyan fontosak? Elsősorban azért, mert a nagy szakmai programoknál probléma, hogy nem mindenki számára kézzel fogható és érthető a tartalmuk. Az olyan életpéldák viszont, mint a darázsgarázs, a mézelő növények, a háztartás költséghatékonyságának javítása, vagy a kevesebb személygépkocsi, a kevesebb húsfogyasztás vagy a több növényi táplálék a valóság és a megvalósíthatóság oldaláról közelítik meg közös céljainkat, és érthetően segítenek elérni azokat. Ha ráadásként ezek saját környezetünkből érkeznek, akkor „fogyaszthatóbbak”, hiszen egy személyes ismerős példáját jobban elfogadjuk, mint egy vadidegenét Brüsszelből.

Itt van például KaviCsabi, a természet alkotta kavics, amit a horvát tengerparton sodort partra a víz. Körülbelül egy évtizede hobbim a lyukas kavicsok gyűjtögetése, amiknek sokan különleges képességeket tulajdonítanak. A fúrókagylók munkájának köszönhetően rengeteg ilyen kavicsot lehet találni a tengerparton, így minden utazásról ezekkel térünk haza. 2021-ben egy projekttalálkozó miatt jártam Pulán, és a találkozó után ültünk a naplementében a parton, nézegettem a kavicsokat, és rábukkantam KaviCsabira, akit majdnem vissza is dobtam. De aztán forgattam a kezemben, és a lemenő Nap felé fordítva észrevettem, hogy át lehet látni rajta-sőt: mintha egyenesen arca lenne. Ezért elhoztam, és azóta is mindenhova velem utazik. És mivel KaviCsabi szeret mindenhol fotózkodni, szelfi helyett vele mutatom be, hogy merre jártam, milyen értékeket találtam, és milyen jó példára vagy éppen megoldandó feladatra bukkantam.”

Kavicsabi megtalálása után – Pula, Horvátország, 2021. szeptember – Fotó: Lajtmann Csaba 

Csaba azt is elmondta, hogy talán arra a legbüszkébbek, hogy nagyon jó együttműködéseket alakítottak ki az oktatási intézményekkel: „A Mozdulj a klímáért! kampányunk az egyik legnagyobb büszkeségünk. Jó látni, hogy a gyerekeknek ez milyen fontos, és ha vannak jó pedagógusok, akik az intézményben foglalkoznak ezzel a témával, akkor milyen jó dolgok tudnak születni belőle. Ez a legszeretettebb rész a munkánkban, és az, amikor már óvodáskorban meg tudjuk szólítani a jövő generációit.

Állandó üzenetünk, hogy a kis lépés is lépés, és fontos, hogy foglalkozzunk bolygónk és a benne rejlő élet fenntarthatóságával, ezért fontos lenne megváltoztatnunk életvitelünket, egy élhetőbb világ reményében.

De fontos üzenetünk az is, hogy nem kell megijedni: a kényelmünkről nem kell lemondani: egész egyszerűen azokat a vállalható lépéseket kell megtenni, amikkel jobb és felelősebb lesz az életünk.”

A Csabával folytatott beszélgetés a környezetvédelem egy rendkívül lelkesítő, vidám és a szó pozitív értelmében egyszerű oldalát hozta a felszínre, amiben bár ugyanannyi tudás és szakmai háttér lakozik, mint a projektek világának sűrűjében- képes az érthető, realizálható, gyakorlatba könnyen átültethető és szerethető cselekvések irányából közelíteni a megoldások felé, és ami az élethez és mindennapokhoz leginkább igazodva kínálja lehetőségeit.