GolfÁramlat

Humuszvécé, száraz toalett vagy egyszerűen pottyantós – kell-e budi a kertbe?

Akinek nagy kertje van, bizonyára eljátszott már a gondolattal, hogy milyen jó is volna egy kerti mellékhelyiség. Már az, akinek nincs pottyantós a kert végében. Vajon tényleg hasznos-e? És ha igen, akkor milyen? Körbejárjuk egy kicsit ezt az intim kérdést, a kert szemszögéből.

A toalettről nem nagyon szoktunk társalgást folytatni, pedig valljuk be, igen fontos és kényes része az életünknek. A hegyeshalmi Paprika Csárda mellékhelyisége nagyon szép képeken mutatta be egykoron, hogyan fejlődött a toalett, a higiéniás kultúra, a technológia és az esztétikum. Élmény volt nézegetni ezeket a régi fürdőszobai megoldásokat. Hasonlót ma Ausztriában, a gmundeni múzeumban találhatunk, ahol a XVI. századtól kezdődően mutatják be az éjjeli edények, a szobai WC-k, a szebbnél szebb fürdőszobai kerámiák történetét. Végigkövethetjük, hogyan fejlődött az egyszerű bili rejtett tartályos, vízöblítéses, ülőkefertőtlenítős illemhellyé.

 

„Ahová a király is gyalog jár” címmel 2007-ben a Millenárison tekinthette meg a nagyérdemű a WC és a WC-papír fejlődését – a lapulevéltől a kukoricacsutkán át az illatos, mintázott, bőrvédő krémmel átitatott puha papírig. A kiállításra látogatók megcsodálhatták a reneszánsz francia királyi udvarban – az elviselhetetlenül hosszúra nyúló vasárnapi szentbeszédek alatt – a hölgyek által alkalmazott díszes készségeket csakúgy, mint az egyszerű polgári árnyékszékeket.

 

A tárlat részét képezte a képzőművészeti pályázat műveinek kiállítása, ahol az alkotók magát a WC-t értelmezték újra. Mozaikokkal kirakott, puha-moha ülőkés, kicsit Hundertwasser művészetét idéző művemmel ezen a megmérettetésen a második díjat sikerült megnyernem.

És itt el is érkeztünk a komposzt- vagy humuszvécé történetének nagy alakjához, a legismertebb osztrák művészhez, aki penészkiáltványában, csalánakciójában, meztelen beszédeiben próbálta felhívni a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Ehhez a maga művészi eszközeit használta, amely szépséget szült: így lett ő a szépség és a harmónia, a béke és az öröm nagykövete. Korának egyik meghatározó alakja volt, a globális gondolkodás legtekintélyesebb szószólója. Az általa tervezett épületek tetején erdő nő, ablakain fák kandikálnak ki, falait futónövények borítják el – ezek ékes példáit mind megcsodálhatjuk Bécsben.

A humuszvécét érzékletesen szemléltette néhány rajzán, sőt, ő maga is használatba vette az eszközöket, amikor a természet lágy ölén élt. Javasolta, hogy használjuk minél többen,

mert víztakarékos, komposzt lesz belőle, nem terheli a környezetet és jó a bolygónak is.

Ha körülnézünk az interneten, találunk idehaza is különféle komposztvécéket. Van, amelyik igen modern, ránézésre majdnem olyan, mint egy igazi toalett, vízöblítéses, de egy bonyolult, háromkamrás szerkezetből tevődik össze, amely jó néhány hónap alatt dolgozza fel az anyagot. És ez is a drága ivóvizet használja fel hozzá.

Ennél jóval egyszerűbb a kerti komposztvécé, ami a hagyományos pottyantós továbbfejlesztése. A pottyantósról sokak emlékezetében rémes dolgok élnek: a hideg, téli éjszakák, amikor recsegő hóban kellet odabotorkálni, aki pedig csak ritkán járt rá, olyankor félve és némi undorral bámulta a lyukat, meg a gödröt, sötét képzelgések közepette.

Pedig valamikor központi eleme volt ez a vidéki létnek, amit, aki adott is rá valamicskét, kicsinosíthatott.

Az igényesebbek nemcsak tisztán tartották és sűrűn meszelték, de gondoskodtak arról is, hogy a deszkák közt ne fújjon be a szél, ne lehessen ki- és bekukucskálni. Voltak, akik a nehezen megszerezhető erotikus magazinok lenge öltözetű hölgyeinek fotóival dekorálták ki a deszkafalát. Mások a virágkompozíciókat látták szívesen. Kicsit talán megmosolyogtató, de nekem legyezgette büszkeségemet, amikor a hazai naptárfotózás hajnalán a Budaházy László fotóművésszel közösen készült képeink aktualitásukat vesztve egy-egy budi falán végezték be küldetésüket.

Visszakanyarodva a mai, modern komposztvécéhez, másnéven alomszékhez: ennek a működése a komposztálás elvén alapul, levegőtől el nem zárt korhadási folyamatot és megfelelő szén-nitrogén arányt kell fenntartanunk benne. Ezt olyan cellulóztartalmú anyagok, mint a lomb, forgács, szalma, tönkölypelyva hozzáadásával érhetjük el legkönnyebben.

Ahová a király is gyalog jár, az is lehet zöld. A kerti mellékhelyiség pedig praktikus. Ez a nyár bizonyára elég hosszú lesz ahhoz, hogy átgondoljuk, kell-e nekünk a kertbe pottyantós, alomszék, komposztvécé – vagy maradunk az eddigieknél.

Ajánljuk még:

Öt ötlet, hogy jóra használd a kerti zöldhulladékot

A minap hazafelé tartva műanyag zsákokba tuszkolt zöldhulladékok egész sora kísérte utamat. Döbbenten állok a jelenség előtt, mert egyszerűen nem tudom megérteni, miért dob ki valaki halomszámra olyan kincseket, amiket a lemetszett, lehullott növényi részek jelenthetnek kertünk számára. Nem rossz megoldás a zöldhulladék külön gyűjtése és elszállítása – de a helyben felhasználás még jobb! Mutatom, mire gondolok.