Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, minden, így az élet is a vízben kezdődött. A föld felszínét borító óceánok az emberiség hajdani bölcsőjét jelentették, ma pedig több millió állat- és növényfaj otthonául szolgálnak. Amellett, hogy a világban utazom (a mostani időszakban nyilván nem), több mint 10 éve búvárkodom is. Lemerülni a felszín alá szerelem volt első látásra, és azóta vendégként újra és újra megfordulok itt. Amit láttam és tapasztaltam, annak egy szeletét szeretném most elmesélni a víz világnapján.
Abban a percben, amikor ezeket a sorokat írom, egy teherautónyi hulladék kerül be az óceánokba a szárazföldről. Majd a következő percben még egy, és még egy. Ha ilyen ütemben halad a világ a rombolás felé:
2050-ra a tudósok szerint több műanyag szemét lesz a vizekben, mint hal.
Sokáig azt hittem, hogy ez csak riogatás és túlzás, mígnem két éve Borneó szigetére utaztam. A világ egyik legkülönlegesebb szigetén megdöbbenve szembesültem a víz felszínén lebegő műanyag hulladék látványával.
A helyzet a felszín alatt sem volt jobb. A korallok között a műanyag zacskók zászlóként lobogtak a vízben, az aljzaton pedig a halak a zacskókat csipegették azt gondolván, táplálékot rejtenek. A látottak olyan elementáris hatással voltak rám, hogy már a helyszínen elkezdtem kétségbeesetten összeszedni minden szemetet a vízből, ami a kezem ügyébe került. Hazatérve pedig csatlakoztam egy öko-dive búvárklubhoz, amelynek a lényege, hogy önkéntes alapon szememet is gyűjtünk a merülések alatt. Azóta is, ahol a világban megforduluk és merülök, mindenhonnan hozok fel magammal valami szemetet.
Ma már szerencsére egyre több olyan civil szervezet van, amely az óceánok vizének megtisztításában zászlós szerepet tölt be. Újrahasznosított műanyagból termékeket állítanak elő, amelyek megvásárlásával hozzájárulhatunk a tengerpartok és vizek műanyagmentesítéséhez. Ám ami ennél is jobb megoldás, ha környezettudatosan gondolkozunk, és környezettudatosan cselekszünk. Azaz minél kevesebb hulladékot állítunk elő, és kerüljük az egyszer használatos műanyag termékeket is.
Én például már nagyon régóta vászontáskával járok bevásárolni, nem kérek sem újrahasznosított, sem pedig papírszatyrot. A műanyagpalackos üdítőket szintén kerülöm, helyette üveg és fémkulacsot használok, amit újratölthetek. Elviteles ételhez viszek magammal dobozt, nem kérek újat. A szívószál és műanyag evőeszközök használatáról már nem is beszélve,
Lehet, hogy ezek mind-mind olyan apró lépések, de ha mindenki így cselekedve, nagy ugrások lennének, amelyekkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a kék bolygó még nagyon sokáig kék maradjon. És legfőképp élő. Hogy legyen mit megcsodálni a felszín alatt 30, 50 vagy akár 100 év múlva is. Hogy az utánunk következő generáció ne csak természetfilmekről ismerje a vizek élőlényeit, hanem testközelből. Én hiszek abban, hogy együtt sokat tehetünk a tengerek élővilágának megőrzéséért. Tegyünk hát érte!
Ajánljuk még:
Nem csak a Föld napján kellene figyelnünk a mikroműanyagok káros hatására
1677 veszélyeztetett fajért vagyunk felelősek Európában – miközben egyre jobban terjednek az invazív fajok
„9000 féle ásvány- és gyógyvizet tartalmaz a gyűjteményem” – Nádasi Tamással beszélgettünk
