GolfÁramlat

Egy fecske nem csinál nyarat! – de vajon mi történne, ha egyetlen fecske sem érkezne tavasszal?

A kérdés – sajnos – nem is annyira költői, mint ahogyan talán elsőre tűnik! Az emberi közösségek életmódjának változása, a természeti területek állapotának romlása, a monokultúrás mezőgazdasági óriástáblák számának robbanásszerű növekedése, valamint a természetközeli állattartás csökkenése számos olyan madárfaj megmaradása szempontjából jelent problémát, melyek még nem is olyan régen tömegével röpködtek körülöttünk.

Változik a világ, amiben élünk, ami önmagában nem is jelentene problémát. A gondot – vagy nevezzük inkább kiemelkedően nehéz kihívásnak – valójában a változás sebessége jelenti. Miközben az elmúlt párszáz év során mondjuk egy átlagos falusi (vidéki) ember egész élete során alig valamit változott az őt körülvevő környezet, s még a városok lakóinak élete is jóval kiszámíthatóbban alakult, addig ma szinte hetente (naponta?) találkozhat bármelyikünk olyan új információkkal, ingerekkel, melyek jelentős hatással bírnak mindennapjainkra.

A technológia fejlődése, az ember és természet viszonyának radikális megváltozása a bennünket körülvevő környezetre is drámai hatással van. A gépek által nem, vagy kevésbé uralt gazdálkodási formának nemcsak az energiahatékonysága volt sokkal magasabb, mint mondjuk a szocialista típusú nagyüzemeké, de az őket körülvevő környezetet is nagyságrendekkel változatosabbá tették.

 

Amikor egy hagyományos, állattartással is foglalkozó gazdaságban az állatokat nyáridőben szabad legelőkre hajtották, azok a legelés során egyúttal a legelő növényvilágát is kordában tartották, minek köszönhetően körülöttük számtalan egyéb élőlény – madarak, kisebb emlősök – is kedvező élőhelyre talált. A parlagon hagyott vagy sok esetben ma már gépekkel sem kaszált egykori legelő területek helyét fokozatosan bokros, majd fás társulások veszik birtokba, ami számos faj eltűnéséhez is vezethet.

A Körös-Maros Nemzeti Park címerállatának is választott túzok például kifejezetten a nyílt, jól belátható, füves-mozaikos élőhelyeket kedveli, ezek beerdősülésével egyidőben ő is fokozatosan eltűnik élőhelyéről.

 

Az állattartás visszaszorulása azonban a jóval közismertebb madarak létszámára is hatással van! A háziállatok körül, az istállók gerendáin élő rovarok tömkelege ideális fészkelőhelyet jelentett a fecskék számára is. A parasztudvarok itatói körül állandóan rendelkezésre álló sár kiváló alapanyagát jelentette a fecskefészkeknek, melyeket a szorgos lakók évről évre újítgattak, javítgattak. A nyár hírnökének is tekintett fecskemadarak nemcsak kedves, de igen hasznos lakói is (voltak) a portáknak, ugyanis nyári ittlétük alatt több tonnányi (!) apró rovart, legyeket, szúnyogokat fogyasztanak el!

Talán a legismertebb fecskefaj elegáns megjelenésének is köszönhetően a fényesen fekete hátú, sötétvörös arcú, fehéres mellű füstifecske. A villás farkáról is könnyedén felismerhető, villámgyors röptű fecske kifejezetten szeret a nyílt területek által körülvett, ember alkotta épületekre fészkelni.

A füstifecskék helyét és szerepét a zártabb, városias területeken a molnárfecske veszi át. A jóval egyszerűbb, fekete-fehér színezetű kismadár felépítése előbbinél bár jóval kevésbé kecses, így is kiválóan röpül! Nagy csapatokban vonul, legtöbbször épületek védettebb zugain (párkányok alja, tetőkiugrások, stb.) kolóniákban fészkel. Sáros agyagból készített fészkét a csőrében szállított alapanyagból építi, a teljes fészek elkészüléséhez akár 2500-nál is több fordulóra lehet szüksége!

Meredek folyópartok, löszfalak lakója a színpompás gyurgyalagokkal gyakorta szomszédságba kerülő partifecske. A folyók és tavak környékén gyakori, akár több ezres kolóniákban is élő, barnás színezetű kismadár a legkisebb a fecskék között.

A hagyományos állattartás visszaszorulása, a városi élőhelyek csökkenése, a folyók menti partfalak leomlása, elbontása sajnos érzékeny veszteséget okoznak a fecskefajoknak. Bár talán nem is gondolnánk, megmaradásukért akár mi magunk is sokat tehetünk. Az eredeti élő- és fészkelőhelyek megőrzése mellett fészkelésüket akár műfészkek kihelyezésével, vagy a költésre használt homokfalak tisztán tartásával is segíthetjük. Az aktív védelem mellett a passzív, indirekt védelemnek is számos módja ismert. Ilyen lehet, ha például a fészkelésre is használt épületpárkányok felújítását fészkelési és költési időszakon kívül tervezzük megvalósítani.

Szeressük, védjük őket!

Ha szeretnél változtatni és minden nap tenni valamit a környezetedért, csodálatos világunkért, a hulladékmentesség felé vezető úton is elindulhatsz! 

Ajánljuk még:

Kedvenc hazai természetfilmjeink

Nincs olyan szeglete hazánknak, ami ne rejtene valamilyen értéket, felfedeznivalót vagy megismerésre méltó színfoltot. Ha másból nem, hát az ezeket bemutató természetfilmekből ez egyértelműen kiderül. Még az ember által súlyosan megsebzett tájakon is utat tör magának a természet, és képes még a legnehezebb körülmények között is kincseket teremteni. És ahogyan a mesében is elhangzik: aki nem hiszi, járjon utána – ezúttal az általunk ajánlott hazai természetfilmek segítségével.