Változik a világ, amiben élünk, ami önmagában nem is jelentene problémát. A gondot – vagy nevezzük inkább kiemelkedően nehéz kihívásnak – valójában a változás sebessége jelenti. Miközben az elmúlt párszáz év során mondjuk egy átlagos falusi (vidéki) ember egész élete során alig valamit változott az őt körülvevő környezet, s még a városok lakóinak élete is jóval kiszámíthatóbban alakult, addig ma szinte hetente (naponta?) találkozhat bármelyikünk olyan új információkkal, ingerekkel, melyek jelentős hatással bírnak mindennapjainkra.
A technológia fejlődése, az ember és természet viszonyának radikális megváltozása a bennünket körülvevő környezetre is drámai hatással van. A gépek által nem, vagy kevésbé uralt gazdálkodási formának nemcsak az energiahatékonysága volt sokkal magasabb, mint mondjuk a szocialista típusú nagyüzemeké, de az őket körülvevő környezetet is nagyságrendekkel változatosabbá tették.
Amikor egy hagyományos, állattartással is foglalkozó gazdaságban az állatokat nyáridőben szabad legelőkre hajtották, azok a legelés során egyúttal a legelő növényvilágát is kordában tartották, minek köszönhetően körülöttük számtalan egyéb élőlény – madarak, kisebb emlősök – is kedvező élőhelyre talált. A parlagon hagyott vagy sok esetben ma már gépekkel sem kaszált egykori legelő területek helyét fokozatosan bokros, majd fás társulások veszik birtokba, ami számos faj eltűnéséhez is vezethet.
A Körös-Maros Nemzeti Park címerállatának is választott túzok például kifejezetten a nyílt, jól belátható, füves-mozaikos élőhelyeket kedveli, ezek beerdősülésével egyidőben ő is fokozatosan eltűnik élőhelyéről.
Az állattartás visszaszorulása azonban a jóval közismertebb madarak létszámára is hatással van! A háziállatok körül, az istállók gerendáin élő rovarok tömkelege ideális fészkelőhelyet jelentett a fecskék számára is. A parasztudvarok itatói körül állandóan rendelkezésre álló sár kiváló alapanyagát jelentette a fecskefészkeknek, melyeket a szorgos lakók évről évre újítgattak, javítgattak. A nyár hírnökének is tekintett fecskemadarak nemcsak kedves, de igen hasznos lakói is (voltak) a portáknak, ugyanis nyári ittlétük alatt több tonnányi (!) apró rovart, legyeket, szúnyogokat fogyasztanak el!
Talán a legismertebb fecskefaj elegáns megjelenésének is köszönhetően a fényesen fekete hátú, sötétvörös arcú, fehéres mellű füstifecske. A villás farkáról is könnyedén felismerhető, villámgyors röptű fecske kifejezetten szeret a nyílt területek által körülvett, ember alkotta épületekre fészkelni.
A füstifecskék helyét és szerepét a zártabb, városias területeken a molnárfecske veszi át. A jóval egyszerűbb, fekete-fehér színezetű kismadár felépítése előbbinél bár jóval kevésbé kecses, így is kiválóan röpül! Nagy csapatokban vonul, legtöbbször épületek védettebb zugain (párkányok alja, tetőkiugrások, stb.) kolóniákban fészkel. Sáros agyagból készített fészkét a csőrében szállított alapanyagból építi, a teljes fészek elkészüléséhez akár 2500-nál is több fordulóra lehet szüksége!
Meredek folyópartok, löszfalak lakója a színpompás gyurgyalagokkal gyakorta szomszédságba kerülő partifecske. A folyók és tavak környékén gyakori, akár több ezres kolóniákban is élő, barnás színezetű kismadár a legkisebb a fecskék között.
A hagyományos állattartás visszaszorulása, a városi élőhelyek csökkenése, a folyók menti partfalak leomlása, elbontása sajnos érzékeny veszteséget okoznak a fecskefajoknak. Bár talán nem is gondolnánk, megmaradásukért akár mi magunk is sokat tehetünk. Az eredeti élő- és fészkelőhelyek megőrzése mellett fészkelésüket akár műfészkek kihelyezésével, vagy a költésre használt homokfalak tisztán tartásával is segíthetjük. Az aktív védelem mellett a passzív, indirekt védelemnek is számos módja ismert. Ilyen lehet, ha például a fészkelésre is használt épületpárkányok felújítását fészkelési és költési időszakon kívül tervezzük megvalósítani.
Szeressük, védjük őket!
Ha szeretnél változtatni és minden nap tenni valamit a környezetedért, csodálatos világunkért, a hulladékmentesség felé vezető úton is elindulhatsz!
Ajánljuk még: