A világ egyik legszebb jelenségét láthatjuk a napokban: itt a daruvonulás ideje

Az égen elnyúló, V-alakban vagy hatalmas gomolygó tömegben vonuló különféle madárfajok között számos olyat láthatunk, melyekkel hazánkban csak ezekben az időszakokban találkozhatunk. A madárvonulás egyik leglátványosabb epizódja minden kétséget kizárólag a darvak (Grus grus) tömeges jelenléte.

Darumúlt

A hortobágyi pusztán évszázadok óta igen nagy becsülete van a jóféle darutollnak! 9-10 egészséges tollért cserébe akár egy borjas tehenet is kaphatott, aki a tollat piacra vitte! A tollakkal nemcsak kereskedtek, de Körös városa a XVII. században a török által kirótt adó egy részét is ezzel fizette meg.

A darutollat leggyakrabban fejfedőkre tűzve viselték, míg városon esetenként szobadíszként, vázába téve is használták. Rangot adott viselőjének, a gazdagság jelképe volt. Viselése különös kiváltsága volt az amúgy gyakorta lenézett pusztai ridegpásztoroknak, akik mellett katonák, csendőrök és betyárok is szívesen viselték a díszes madár tollát.

Típusa szerint „jobbos és balos” tollat különböztethetünk meg, ami abból adódik, hogy a madár mely szárnyából hullott ki a toll – ennek megfelelően lehetett aztán a kalap jobb vagy bal oldalára tűzni. Mesterségüket ma is gyakorló pásztor barátaim elmondása szerint a legnagyobb értéke a balos evező- és alsóbbrendű tollaknak van, melyekért egyesek a mai napig hajlandók komolyabb összeget kínálni.

A tollakat általában egyszerűen a kalap szalagja mögé tűzték, azonban a magukra adó pásztorok, nemes urak gyakorta külön tolltartó eszközöket, forgókat is készítettek. Ezek értéke esetenként önmagában is oly nagy volt, hogy még a végrendeletekben is nevesítve szerepelt!

A tollakhoz különféle babonák is kapcsolódtak, különösen rossz jel volt például, ha a darutoll kiesett viselője kalapjából. Nem csoda, ha féltő gonddal ügyeltek a rögzítésére!

A daru tollához sosem volt könnyű hozzájutni, nem véletlen, hogy a vásárokban a darvászoknak külön helyet biztosítottak. A nehézséget nemcsak az okozza, hogy a madár a mocsaras, nedves területeket részesíti előnyben, hanem az is, hogy rendkívül óvatos lények, a csapat egyes tagjai folyamatosan őrködve figyelik a környező vidéket. Ha rájuk nézve veszélyes élőlény, róka, nádifarkas vagy éppen ember közelít, hangosan krúgatva riad fel és repül akár kilométerekkel odébb az egész csapat.

Daruvonulás, te csodás

Az év ezen szakában a magyar alföld egyik legvonzóbb eseménye a daruvonulás. A több tízezer madár naponta ismétlődő „behúzásának”, azaz a nappali táplálkozóhelyről az éjszakai biztonságot jelentő vizes területekre való alkonyati visszatérésének látványa feledhetetlen élmény.

Az ezzel foglalkozó szakemberek szeptember és október időszakában akár 100-150 ezer madarat is megfigyelnek, melyek a keményebb hideg beköszöntével szinte egyik napról a másikra indulnak délebbre, melegebb területekre.

Az éghajlat változásának következtében a darvak vonulásának útvonala is változik, egyre nyugatabbra tolódik. Míg korábban kizárólag a Hortobágyra utazva tudtuk ott élő barátaink segítségével becserkészni ezeket a félénk madarakat, az elmúlt években már a Pannonhalmán található gazdaságunk fölött is népes csoportjaik repültek el jellegzetes „krúgató” hangjukat hallatva.

A daruvonulás megfigyelésére ma már számos szervezett program közül válogathatunk, de az illetékes nemzeti park által kijelölt helyszíneken akár önállóan is az élmény részesei lehetünk.