A legnagyobb csúcsforgalomban is meghallom a feketerigó trilláját – interjú Bajor Zoltánnal

GolfÁramlat

A legnagyobb csúcsforgalomban is meghallom a feketerigó trilláját – interjú Bajor Zoltánnal

Bajor Zoltán tízéves korában, nagyapjával egyszerre töltötte ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület jelentkezési lapját. A lelkes kisfiú 6 évre rá már 10-20 kilométer hosszú madarásztúrákat vezetett a Kiskunságban. Mikor aztán évekkel később az Egyesület Schmidt Egon által vezetett Budapesti Helyi Csoportjának legendás generációja átadta a stafétát az ifjabb nemzedékeknek, ő maga is szerepet vállalt az MME legújabb kori céljainak, küldetésének újragondolásában. 2011-től 2021. közepéig elnökként vezette az Egyesület tevékenységét, jelenleg a szervezet budapesti részlegének vezetője. A sokat látott szakembert madarakról, a természetvédelem lehetséges útjairól, egyéni felelősségünkről kérdeztük.

Már egyetemistaként is komoly saját fajlistád volt, hol tartasz most a madárfajok számával, mennyit sikerült saját szemmel megfigyelned? 

Korán kezdtem a madarakkal való foglalkozást, meg aztán, be is szippantott ez a világ, nem csoda, hogy sok faj van a listán. A hazai fajlistám jelenleg 363-nál jár, de ebben nincsenek benne a külföldön látott fajok, legutóbb egy királyfüzikét sikerült megfigyelnünk a Tápióságban, amit azelőtt még sosem láttam. Hazánkban ezidáig 420 madárfajt került az ornitológusok szeme elé, ezért aki ennél többet szeretne látni, óhatatlanul más tájakra kell, hogy utazzon. Szerencsére utazni és madarászni is nagyon szeretek, ritkább fajokért így nem esik nehezemre akár több ezer kilométert is vándorolni.

 

A legtöbb ember talán nem is gondolná, hogy ennyiféle madár él körülöttünk. 

Azt meg talán pláne nem, hogy egy teljesen átlagos kertvárosi területen akár 70-90 féle madarat is meg lehet figyelni! Ez azt jelenti, hogy minden olyan madárfaj rögzítésre kerül, melynek legalább egy példányát az adott terület határain belül sikerül megfigyelni, akár leszáll, akár csak átrepül a helyszín felett. E tekintetben Budapest is messze kiemelkedik az európai fővárosok közül, a hazánkban megforduló fajok közel kétharmadát, 276 fajt sikerült már itt is megfigyelni.

A madarak talán a legkorábbi idők óta megérintik az embereket, népek és nemzetek eredetmondáinak kulcsfigurái, költők, festők megihletői, pásztor- és gazdaemberek társai. Mit jelent neked az, hogy „madár”?

Elsősorban szabadságot, de nem a szabadságharcos értelmezésében. Jó velük foglalkozni, ezért amikor ezt teszem, azzal foglalkozom, amivel igazán szeretek. Ők azok, akik a legdurvább városi környezetben is jelzik, hogy még mindig nem szakadtunk el teljesen a természettől.

Ha az ember ezzel foglalkozik, egy idő után rááll a füle, és még a legnagyobb csúcsforgalomban is meghallja a feketerigó trilláját.

Felüdülés, mikor a fagyiskocsi dallama helyett a tengelic szól.

A madarászok értelemszerűen elsősorban a madárvilág megfigyelésével foglalkoznak, azonban rajtuk keresztül lehetőségem nyílik a természet mélyrehatóbb megismerésére, jóval nagyobb részének megfigyelésére is. Ehhez persze szükség van szakmaiságra is, de sokkal inkább alázatra, és a természet iránt való tiszteletre.

Ha ki kellene választani, hogy melyik társaság a legnépszerűbb az erdőben, nagy eséllyel a madárvilág kerülne ki győztesen. Mit gondolsz, miből ered az a fajta népszerűség? 

A madarak a természet rendkívül szerethető élőlényei. Színesek, szépek, röpködnek, dalolnak… Az emberek többsége a madarakon keresztül nagyon könnyen bevonható a természet egyéb, az átlagember számára jóval kevésbé ismert, sokkal kevésbé látványos részeinek megismerésébe is.

Mindemellett 

a madarak nagyon érzékenyen reagálnak az élőhelyükön bekövetkező mindenféle változásokra.

Jelenlétük vagy hiányuk az emberek számára sokkal inkább észrevehető, mint mondjuk egy apró ízeltlábúé vagy egy kisebb növényé. A visszatérő gólyának mindenki örül, és ugyanígy mindenkiben motoszkál valami furcsa érzés, ha egyik évben aztán üresen marad a fészek. A fecskékről egészen addig nem tudtuk, mennyire részét képezik életünknek, míg aztán az istállókkal és a hagyományos családi gazdaságokkal együtt ők is szinte teljesen eltűntek. A verebekkel is hasonló a helyzet, senki nem foglalkozott velük, ma pedig már arról olvashatunk cikkeket, hogy egyre kevesebb van belőlük, ami sajnos igaz is.

Mi jelenti ma a legnagyobb problémát a madárvilág számára? 

Ha Európát nézzük, itt egyértelműen a nagyüzemi, iparszerű mezőgazdaság. A változatos élőhelyeket biztosító, emberléptékű kultúrtáj helyett műtrágyákkal és gyomirtókkal kezelt óriástáblákat alakítottak ki. Ezek a területek az emberen kívül minden élőlény számára a szó valódi értelmében sivatagot jelentenek. Sehol egy bokor, ahol fészkelni lehetne, vagy éjjel meg lehetne húzódni rajta, a természetes vizeket lecsapolták, csatornákkal vezetik el.

Ami az embernek táplálék, az a madárnak sok esetben éhhalál.

Ott van mondjuk egy irdatlan méretű kukorica vetés. Semmi egyéb növény, ráadásul a legtöbb esetben még erősen vegyszerezett is. Mit tud ott kezdeni bármilyen madár? Az ilyen területeken alig látunk madarakat, ezeket a területeket messze elkerülik és alkalmasabb helyeket keresnek maguknak. Azonban ezek az „alkalmas területek” sajnos lassan, de fokozatosan egyre zsugorodnak…

A madárvilág oldaláról nézve a másik nagy problémát azok az országok jelentik, ahol a természetvédelem még gyerekcipőben jár. Míg a fejlettnek nevezett nyugati társadalmak meg tudják maguknak engedni azt a luxust, hogy természetvédelemmel foglalkozzanak, erre pénzt áldozzanak, számos egyéb országban ezek a kérdések még csak fel sem merülnek. Amikor az a kérdés, hogy éhen haljon egy család, vagy levadásszák az itthon fokozottan védett madarat, arrafelé nem sokat gondolkoznak… Ne hidd, hogy kizárólag távoli országokról beszélek. A legtöbb parlagisas adatunk például dél-európai országokból érkezik. Nem azért, mert ott annyira sok volna a madarász. Egyszerűen lövik őket.

Hiába védjük ezt vagy azt a fajt, ha a vonulási útvonal másik végén, tőlünk akár több ezer kilométerre egészen más helyzetek uralkodnak.

 

Tehet bármit az átlagember, hogy ezeket a folyamatokat megfordítsa?

A természetvédelemben a madarak megóvása kifejezetten egy olyan terület, melyben a sok kicsi sokra megy elv nem csak a szólamok szintjén működik. Komoly jelentősége lehet annak is, ha akár csak egyetlen ember is úgy dönt az utcában, hogy madárbarát kertet alakít ki, vagy csak stabilan tölti az etetőt a téli időszakban. Ezek a kertek olyan oázist jelenthetnek a madárvilág számára, ami egyben a túlélésüket is biztosítja.

Ha a kertünkben, ablakunkban kihelyezünk egy etetőt, amit egész télen folyamatosan feltöltünk madaraknak való élelemmel, nagyon sok élőlénynek segíthetünk a táplálékszegény téli időszakban.

Egyes madarak saját súlyuknak akár a felét is magukhoz vehetik naponta, aminek megszerzése télen óriási kihívás.

Az éghajlatváltozás miatt a nyári időszakban pedig egyre fontosabb az itatóhelyek kialakítása, melyek az eső nélküli hónapokban a túlélés zálogai lehetnek.

Mindkét esetben nagyon fontos a következetesség: ha elkezdtük az etetést vagy az itatást, a szezon végéig nem szabad abbahagyni, mert számítani fognak rá a kertünkbe gyűlt madárvendégek. De ez egyúttal nagyon hálás feladat is, az etetők és itatók a madarak megfigyelésének egyik legjobb helyszínei lehetnek, melyeket ráadásul úgy tudunk elhelyezni, hogy az számunkra is a legkényelmesebb lehessen.

Mi a helyzet a fészkelőhelyekkel? 

Az élőhelyek felszámolása nemcsak a táplálkozási helyek, de a fészkelő, szaporodó helyek megszűnésével is jár. A nagy élőhelyrehabilitációs programokat csak nagy szervezetek tudják koordinálni, finanszírozni, megvalósítani, azonban az egyes ember ez esetben is nagyon sokat tehet.

Legegyszerűbb esetben ki lehet helyezni olyan mesterséges odúkat, melyekbe az odúlakó fajok fészket tudnak rakni. Persze ezeket sem szabad túlzsúfolni, az odúkat legalább 30 méteres távolságra tegyük. Ma már sok helyen lehet kapni mesterséges fecskefészkeket is, melyeket az eresz alá szerelve a fecskék költését segíthetjük.

Egy kertben azonban nem csak odúlakó madarak élnek.

Jó lenne végre szakítani a teljesen művi, szinte steril kertek szokásával.

Nem csak a madarak számára jelentene segítséget, ha a tuja-fű-tuja keresztmetszetű kertek helyett kicsit természetközelibb udvarok vennének körül bennünket. Az itt-ott meghagyott rőzsekupacok, a nem mindenhol összegyűjtött kaszálék, a kerítés mellé hordott nyesedék mind élő-, ezáltal túlélőhelyet jelenthet a madaraknak, de mellettük számos egyéb állat is megtelepedhet bennük. 

Ajánljuk még:

Csak pár öltés, és kész is a Mikulás zsákja: dekorötletek a környezetvédelem és a spórolás jegyében

Rég megfigyeltem, hogy ha elkap a kézműveskedési láz, de elodázom azért, mert hiányzik valamilyen hozzávaló, akkor sose készül el az, amit szerettem volna. Mire boltba jutok, elmúlik a lelkesedés. Így ünnepek előtt csak és kizárólag olyan dolgokból alkotok, amik abban az örömteli, kreatív izzással teli időszakban itthon is fellehetők. Ráadásul az is motivál, hogy ha az ünnep elmaradhatatlan kellékeit magunk készítjük el, akkor a bolygónkat és a pénztárcánkat is kíméljük.