A fenntartható ruhakészítés innovációja a somogyvámosi Krisna-völgyben

GolfÁramlat

A fenntartható ruhakészítés innovációja a somogyvámosi Krisna-völgyben

Képzeljünk el egy olyan világot, amiben nemcsak hogy magunk készítjük el ruháinkat, hanem egészen az első magvetésektől mi termeljük meg annak alapanyagait is. Ha azt gondolnánk, hogy ez nem lehetséges, akkor most eloszlatunk minden kételyt, és bemutatjuk azt a példaértékű munkát, amit Somogyvámoson végeznek. 

Németh Péter, közösségben használt nevén Prémamója dász eredetileg matek-fizika szakos tanárként végzett Szegeden, és egyetemi éveinek elején, 1991-ben ismerkedett meg a Krisna-tudattal. Már ezekben az években gyakori látogatója volt Krisna-völgynek, ahol segített a templom megépítésében is, majd

pár közoktatásban eltöltött év után teljes mértékben a közösségnek, a lelki tanításoknak szentelte életét:

a budapesti Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán is tanított, és fontos szerepet játszott a közösség oktatási és nevelési munkájában is. Az oktatásban eltöltött évek után úgy érezte, ideje átadnia feladatait az utána következőknek, és egy más területen, de Krisna-völgy küldetésével azonosulva alkotnia valami újat, valami értékeset. Ebből az elhatározásból született meg a somogyvámosi fenntartható ruhakészítés műhelyének ötlete, ami 2019-ben valósággá is vált.

Péter és felesége – Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

A fenntartható ruhakészítő műhely kezdetei

Péter így emlékszik az első lépésekre: „2003 óta élünk a családommal Somogyvámoson, ahol jómagam korábban az oktatás területét vittem, és amikor ezt átadtam, akkor nyílt lehetőségem arra, hogy valami olyan dologgal kezdjek el foglalkozni, ami pluszt ad hozzá Krisna-völgy önfenntartásához. Mivel aktív szerepet töltök be az Öko-völgy Alapítványban is – amely a fenntarthatóság egyik hazai úttörője – olyan célokat szerettem volna találni, ami szintén a fenntarthatóságot tudja képviselni.

A fenntartható ruhakészítésre, a textilműhely megalakítására esett a választás, amit feleségemmel ketten indítottuk el. Krisna-völgy is támogatta az elképzeléseinket, így sikerült elindulnunk a felfedezés útjain. Már nem vagyunk fiatalok, ezért

tudtuk, hogy úgy kell felépítenünk, hogy mikor mi már nem leszünk aktívak, akkor is működni tudjon.

De úgy éreztük, hogy ahogyan az áldás jött, úgy lettünk egyre biztosabbak abban, hogy Krisna-völgy küldetésének egy nagyon erős fonalát sikerült megtalálnunk. Nagyon rövid idő alatt nagyon sokat tudtunk fejlődni, ami számunkra is meglepő volt – de további hitet és kitartást is kaptunk tőle” – mondja a hajdani matematika-fizika szakos tanár.

A munkálatok bemutatása az érdeklődőknek – Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

Az inspiráció pedig éppen a mozgalom alapítójától érkezett: „A Krisna-tudatú mozgalom alapítója, Sríla Prabhupáda is sokat szólt a ruházati önellátásról, arról, hogyan állítsuk elő kézi eszközökkel saját alapanyagokból a ruháinkat. Az ő idézeteit olvasva inspirálódtunk, majd felkutattuk ősi írásainkat, az abban szereplő tudást, végül az idehaza elérhető forrásokat is. A cél előttünk volt, a felkutatott információkat és útmutatásokat azonban helyre kellett tennünk. Volt ugyanis néhány eltérés a feljegyzésekben, mert máshogyan történik mondjuk a kendertermesztés a nagyüzemi módszerekkel,  mint a hagyományos módon. Amikor a modern szakkönyvek ismeretei alapján szeretnéd megérteni, hogy régen hogyan termesztették a kendert, akkor komoly nehézségekbe ütközöl. Ezért sokat jártunk utána, hogyan lehetünk eredményesek ezen a területen:

felkerestünk időseket, akik még fiatalon láthatták, hogyan működött ez vidéken, és hazai szakembereket is, akik közül többen csak a modern technológiákat ismerték”

– avat be a kezdetekbe Péter.

2019-ben kezdték el munkájukat, ami Péter elmondása szerint már a magbeszerzéskor akadályokba ütközött, és számos adminisztratív kötelesség és jogszabály is nehezítette haladásukat. De a hitük töretlen maradt, ezért a Tápiószelei Magbankkal, majd más cégekkel együttműködve végül sikerült akkora mennyiségben hozzájutniuk a hazai rostlen és rostkender vetőmagokhoz, hogy elkezdhették a termelést.

A munka eredménye – Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

A tanulástól a kész termékig

„Eleinte gazdáktól szereztük be a nyers gyapjút, és megtanultuk, hogyan kell vegyszer nélkül mosni, farkasolni, kártolni, majd a meglepetés akkor érkezett, amikor

a feleségem olyan vékony fonalat készített rokkával a saját gyapjúnkból, amilyet géppel sem tudnak fonni.

A gyapjúval kapcsolatban például meglepő érdekesség, hogy az EU-ban veszélyes hulladéknak számít, hiszen a mai eljárások szerint vegyszerrel kell mosni a gyapjút, s így a lanolin szennyezi a környezetet. Az már más kérdés, hogy a gyapjút többféleképpen is lehet vegyszerek nélkül mosni, ahogyan annak idején azt megtanultam Gömörszőlősön, az egykori Gubanc Manufaktúrában” – mondja Péter, majd így folytatja:

„És itt van a len is: az első félévben az utolsó magyarországi lenfonóból, Komáromból szereztük be a len-kender fonalat, majd az bezárt, és mi elkezdtünk a saját magunk által termesztett rostlennel kísérletezni. Kezdetben kétféle rostlent (Szepesi fehér, Lysette) vetettünk, amik a gyakori tavaszi csapadék miatt szépen megnőttek. Az aratás után rendekben száradtak a napon, a harmat és az esők által pedig áztatva is lettek. Ezután a lenkórót elkezdtük tilóval megtörni, majd gerebenen kifésülni.

A fenntartható önellátásra szakosodott műhelyben született munka – Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka  

Emellett vetettünk kétféle magyar rostkendert (Kompolti, Tiborszállási) is. Ennek a feldolgozása szinte ugyanolyan, mint a lennek azzal a különbséggel, hogy a kendernek nem elég a harmatáztatás, mindenképpen be kell áztatni vízbe. Amint a rostszálak elválnak a szártól, akkor ki kell venni, megszárítani és jöhet a tilolás, valamint a gerebenezés, a fonás és a szövés” – magyarázza.

A kenderből készült ruházat több szempontból is jobb, mint a pamut.

Ugyanazon a területen 2-3-szor annyi kenderrostot lehet előállítani, mint gyapotot. A kender megtisztítja a talajt, nitrogént köt meg, míg a gyapot nem. A gyapot termesztésénél a kártevők miatt rengeteg erős vegyszert használnak, ami a munkásokat és a talajt is súlyosan szennyezi, ezzel szemben a kendernél egyáltalán nincs szükség vegyszerekre. A gyapot nagy vízigényű növény, a kender annak harmadával megelégszik. A kender 3-8-szor erősebb szálat ad, mint a pamut, így sokkal tartósabb ruházatot eredményez. A kenderből készült ruha továbbá baktériumölő, UV-elnyelő hatású, amit a pamut nem tud produkálni. Legutolsó sorban pedig a pamut nagyon messziről utazik ide, így a szállítás miatt nagyobb a környezeti terhelése is.

Virágzó len – Fotó: Unsplash / Kouji Tsuru

„Amikor már sikerült learatni a saját len- és kendertáblánkról az első alapanyagainkat, és nekikezdtünk az áztatásnak, tapasztalat híján sokszor kellett megfigyelnünk, néznünk, hogy jó irányba haladunk-e. Nagyon fontos például a megfelelő áztatás, mert ha a rost szakad, akkor az anyagnak nem lesz meg a megfelelő kopásállósága. Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok övezték utunkat, ami végül sikerekhez vezetett bennünket. Aztán amikor megszülettek az első saját alapanyagból készült textileink, akkor számos szakember és érdeklődő érkezett hozzánk, és kiderült, hogy

mi vagyunk az egyetlenek, akik a teljes folyamatot, a len- és a kendermagtól a ruháig végigvisszük Magyarországon.

Ez végül a műhely történetének egy mérföldköve lett, és erőt adott ahhoz is, hogy tovább haladjunk a természetes alapanyagok listáján – így jutottunk el aztán a selyemhez” – mondja Péter.

Az eperfa levele: a selyemhernyók tápláléka – Fotó: Unsplash / Dmitry Bukhantsov

A selyemkészítés még a len és a kender megmunkálásánál is több tudást és odafigyelést igényel: „Az egyik kísérletünk az volt, hogy beszereztem selyemhernyókat, és felneveltem őket. Etettem őket eperfa levéllel, hagytam őket begubózni. A nagyipar begubózáskor vagy forróvízzel, vagy gázzal elpusztítja az imágókat, mert amikor kibújnának, akkor már nehezebben feldolgozható a gubójuk. Mi elkezdtünk kísérletezni az erőszakmentes selyemmel, hagytam, hogy kibújjanak, tudjanak szaporodni, és elkezdtem felfedezni, hogyan lehet így selymet készíteni a gubókból. Olvastam arról is, hogy

régen készültek olyan selyemszövetek, amik közé beszőttek arany és ezüstszálakat – ezeket hívják skófiumnak –, és ezt mi is kipróbáltuk:

szereztünk szőhető valódi aranyszálakat és kendőt készítettünk. Hamar rájöttünk, hogy a ma embere inkább a műselymet veszi, ami ugyanúgy csillog, s nem akarja megfizetni a selyem valódi árát. Ezért a szintetikus anyagok felé veszi az irányt, amivel a valódi érték helyett mindössze a csillogás hamis látszatát teremti meg. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a materialista értékrendszerek hanyatlásában is” – mondja Péter.

Lenvászon kelmék – Fotó: Unsplash / Mikheile Henderson

A minőségi, természetes alapanyagokból készült termékek piaca azonban korlátozott, és ezt a Krisna-völgyi műhelynek is be kellett látnia: „Az embereket arra kondicionálják, hogy rövidtávú döntéseket hozzanak, így amikor meglátják a távolkeleti ruhaneműket, ami olcsóbb, megveszik. Nem is gondolnak bele, hogy az közel sem olyan tartós, így hosszútávon többe fog kerülni, mint a drágább, de minőségibb, tartósabb termék. Nem beszélve arról, hogy

ideje lenne nemcsak az árról, hanem a környezeti hatásokról is gondolkodni.

Ezért éri meg sokkal jobban a len-kender, amivel mi is dolgozunk, mert nyolcszor kopásállóbb, mint a pamut, s mivel az ára nem nyolcszor több, így hosszútávon olcsóbb is. A fast fashion és az ultrafast fashion világában azonban nagyon nehéz megértetni az emberekkel, hogy az ámítások korát éljük, és a racionálisnak tűnő rövidtávú döntéseink sem feltétlenül azok. A textilipar területén főleg nem” – érzékelteti a fenntarthatóságra alapozott döntések logikáját Péter.

Kézi textilnyomtatás, nyomódúccal – Fotó: Pixabay / Pujadm

Gondoljunk csak bele:

Magyarországon 8,3 kg ruhaszemét jut egy főre egy évben, az EU-ban 11 kg.

Ezeknek 80%-a nem fog lebomlani, így sok ezer tonna ruhaszemét kerül átszállításra Afrikába – képmutató módon – segélyszállítmányként tálalva. Ott viszont nem kell ennyi ruha, így mi történik vele? Elégetik. Négyemeletnyi magas ruhahegyek vannak Kenyában, aminek elégetésével újabb óriási környezetszennyezést csinálnak – így fokozva világunk rombolását.

A fenntartható ruházat műhelyének mindennapjai

Ma már hét fő dolgozik a műhelyben, öt termelési ágazatban: alapanyagtermesztés, fonás-szövés, nyomódúcos mintázás, hímzés, varrás. A mindennapi munka során ötvözik a hagyományos magyar technikákat az indiai ruhakészítés technikájával, és folyamatosak az újítások, kísérletezések, felfedezések is. „Kevesen tudják például, hogy

a rokka eredetileg Indiából származik. A nyüstös szövőszék szintén arról a vidékről ered, továbbá a nyomott mintás, azaz fából kifaragott nyomódúcokkal festékkel mintázott textilek gyakorlata is Indiából érkezett kontinensünkre.

A hímzés során is felelevenítjük mind a hazai, mind az indiai hagyományokat, és igyekszünk minél több értéket őrizni és megőrizni belőle. Kísérletezünk növényi festéssel is, és igyekszünk részt venni olyan kiállításokon, szakmai rendezvényeken is, ahol átadhatjuk tudásunkat, és mi is elleshetjük mások jó gyakorlatait – életben tartva azt a tudáskészletet, aminek megőrzése egyre fontosabbá válik világunk számára” – mondja Péter, és az újításokba, valamint az értékesítés folyamatába is beavat:

„Folyamatosan fejlesztjük a szövési technikánkat: nemrégiben olyan pamutkendő készült, aminek felvetése narancssárga, halvány rózsaszín és fekete, vetüléke pedig lila volt. Készülnek kártyaszövött karkötők is a műhelyben, de a selyemszatén kendők és nyomott mintás ingek sem ritkák a munkánk során. Első körben a saját belső piacunkra, azaz a hazai Krisna-hívőkre támaszkodunk, de vannak külsős vásárlóink vagy megrendelőink is, és egyedi elképzeléseket is szívesen teljesítjük. Mind a közösségi oldalakon, mind saját honlapunkon elérhető műhelyünk, Syama Handmade néven.”

Szövés – Fotó: Unsplash / Alan de la Cruz

A fenntartható ruhakészítés tanulható

Somogyvámos gyakorta ad helyet olyan tanfolyamoknak is, ahol az érdeklődők felfedezhetik a természetes alapanyagokból történő ruhakészítés csodáit, és maguk is megpróbálkozhatnak egy-egy darab elkészítésével.

Végigkísérhetik a teljes folyamatot: a rostlen és rostkender magjától egészen a kész ruháig, tanulhatnak a vetés, aratás és szárítás elméleti ismereteiről, megismerhetik a tilolást, a gerebenezést, a fonást, a fehérítést, a festést és a szövést is, de akár a birkabunda vegyszermentes mosását, a kártolást és a nemezelést is megtanulhatják.

A Prémamója dász által vezetett műhely egy olyan különleges múlt és jövő összekapcsolódást teremt meg, amely egyszerre képviseli a fenntarthatóság elveit, a mértékletesség és az ésszerűség értékeit: olyan példát, amin mindannyiunknak érdemes lenne elgondolkodnunk. Ahogy azt a fenntartható ruhakészítés képviselője is megfogalmazta: „Legalább odáig el kellene jutniuk az embereknek, hogy ne használjanak egészségre vagy környezetre ártalmas alapanyagokból készült ruhaneműket – hogy ezek lehetőleg hazai alapanyagokból készüljenek, az már egy következő lépcsőfok”.

 

Ajánljuk még: