A boszorkánykonyha mélyéről – újítsd meg a ruháidat természetes festékanyagokkal!

Izgalmas program volt a ruhafestés gyerekkoromban, de mindig csak akkor kezdtünk hozzá, amikor anyának is volt kedve „pacsmagolni” vele. Elővettük a legnagyobb fazekunkat, vizet töltöttünk bele, abba tettük a festésre kiválasztott ruhadarabot. Hosszú ideig kevergettük, főztük, festettük a trikókat, pólókat, pulóvereket a háztartási boltban vásárolt, fehér papírtasakba zárt festékkel.

Végül ecetes hideg vízben áztattuk a befestett anyagokat, hogy megtartsák a színüket, ne engedjenek, és ne fogják össze a mosásban a többi ruhát. Bár eleinte így is külön mostuk az általunk festett ruhákat. Előfordult, hogy két színt összekevertünk, és a batikolást is kipróbáltam – farmerral és tornacipővel hordtam a tökéletesen egyedi mintásra festett pólóimat.

Textiltől függően...

A ruhadarabok előállításánál az egyik legszennyezőbb folyamat az, amikor befestik őket. A színezéshez, festéshez használt vegyszerek ugyanis meglehetősen károsak lehetnek a környezetünk számára. Mégsem kell lemondanunk a színekről még akkor sem, ha a lehetőségeinkhez képest a lehető legkörnyezettudatosabban szeretnénk élni, hiszen számtalan olyan növény vesz körül bennünket, amiket felhasználhatunk otthon a textilfestéshez, hogy ezáltal adjunk új színeket a pamutból, lenből, selyemből és más természetes anyagból készült ruhadarabjainknak. Viszont műszálas anyagokkal nem érdemes próbálkozni, a növényi színezők ezeket nem fogják be maradéktalanul.

Mielőtt hozzákezdünk a természetes módon történő ruhafestéshez, fontos ellenőriznünk, milyen anyagból készült a befestésre kiválasztott ruhadarab. A növényi eredetű anyagokat (például a len, a kender és a pamut) cellulózszálak alkotják, míg az állati eredetű anyagok (például a gyapjú és a selyem) fehérjét tartalmaznak. A növényi festékek könnyebben, erősebb kötéssel képesek befesteni az állati eredetű anyagokat. Azért a cellulóz sem foghat ki rajtuk, bár ebben az esetben érdemes festést segítő anyagot alkalmazni, hogy sikeres legyen a művelet. Ilyen „segítő” anyag lehet többek között a szója. A szójában lévő fehérje ugyanis képes beépülni a cellulózszálak közé, ezáltal támogatja, erősíti a színek megkötését. A szójánál azonban gyakrabban használatos egy természetes só, mégpedig a timsó, ami felpuhítja és megduzzasztja a cellulózszálakat, így azok több festéket lesznek képesek megkötni. A timsó segítségével a színek nem módosulnak, sőt, még erősebbek lehetnek.

Alkalmazhatunk más fémsókat is a festés tartósságának meghosszabbításához, mint például réz- vagy vas-acetátot. Ezeknél azonban több szempontból is érdemes odafigyelni: egyrészt az alkalmazásuk közben ügyelni kell, hogy nehogy közvetlenül a bőrünkhöz érjenek, esetleg a szemünkbe vagy a szánkba kerüljenek, mert mérgezőek lehetnek. Másrészt előfordulhat, hogy módosítják a festék színét, ami viszont kapóra jöhet, ha az eredetitől eltérő árnyalatot szeretnénk kapni.

Elő a fazekakkal!

A legtöbb festésre alkalmas növény frissen szedve és megszárítva is egyformán jól használható. Szedésnél azonban ügyeljünk arra, hogy csak annyit vigyünk haza, amennyire valóban szükségünk van, ne tördeljük fölöslegesen az ágakat, szárakat! Védett növényt se szedjünk le.

Kimosott, tiszta ruhát fessünk. Ha a textilt előbb lúgos, mosószappanos vízben kifőzzük, azzal felpuhíthatjuk a szálakat, amik ezáltal könnyebben szívják majd magukba a festőlevet. A festést egy könnyen tisztítható, zománcos falú fazékben vagy vödörben végezzük. A textilt az átszűrt festőlébe tegyük bele, és addig főzzük, amíg el nem érjük a kívánt színárnyalatot. Ez akár egy-két napig is eltarthat. A színezés tartóssága érdekében a gyapjú és selyem anyagok esetében érdemes ecetet a festőléhez adagolni, míg pamut, len és kender esetében konyhasót. A növényi festés jellemzően forralással történik, de a hideg festést is kipróbálhatjuk: viszont így a textilnek akár 1-2 hétig is állnia kell a festőlében.

Fűben-fában színezőanyag

Nem nehéz kitalálni, melyik növényből milyen színt tudunk kivarázsolni, de sosem árt egy kis segítség.

• Piros és rózsaszín: friss cékla vagy céklapor, gránátalma, piros és rózsaszín rózsaszirom, avokádómag.
• Narancs: sárgarépa, kurkuma.
• Sárga: körömvirág, napraforgószirmok, paprika, zellerlevél, vöröshagyma.
• Zöld: Spenót, mentalevél, orgona, articsóka.
• Indigó: lila káposzta, áfonya, szeder, fekete bab, lilahagyma.
• Barna: hársfa, tölgyfa, diófa levele vagy zöld termése.
• Kék: festőmályva, búzavirág, bodza, fagyal.