Gyökere szakállas, levele buja, krémlevese bársonyosan kedves: mi az?

„Az ernyősök családjába tartozó növény Európában és Ázsiában kétnyáréltű fű barázdás szárral és páratlanul szárnyalt levelekkel. Mocsaras, kivált sós vizű helyeken tenyész, minden zöld része erős szagú, a vadon növő kellemetlen szagú is. Termelés folytán megenyhül és édeses zamatú lesz. A zöldség-zeller gyökérzete szakállas, levele pedig húsos és buja” – írta két évszázada az öreg füvészkönyv.

Az ókor embere valójában a réti vadzellert hasznosította, csak a XV. század után kezdtük el a magunk javára termeszteni.

E növény gumóját zöldségként és ízesítőként egyaránt használjuk, míg levele egyik legaromásabb zöldfűszerünk, így nem csoda, hogy minden kiskertben legalább néhány zellerre rábukkanhatunk.

Fotó: 123RF 

Magjait február végén, március elején vessük el melegágyba, a fagyosszentek elmúltával ültessük végleges helyére.

A biodinamikus szemlélet szerint póréhagyma mellé ne kerüljön, ellenben jó hatással lehetnek egymásra a karfiollal, az uborkával, a káposztával.

A bőséges öntözést meghálálja, s a hűvös, csapadékos őszi időben kitűnően fejlődik. A gumó beérését a levelek szétterülése és sárgulása jelzi. Az érett zellergumót a földmaradványoktól megtisztítva, száraz homokban, pincében tavaszig eltarthatjuk.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A fűszerezésre szánt zöld zellerleveleket egész nyáron frissen szedhetjük. Téli felhasználásra a csokorba kötött leveleket szellős, meleg helyen megszáríthatjuk, majd összemorzsolva, jól záródó edényben tároljuk. A friss leveleket apróra vágva, műanyag zacskóba téve le is fagyaszthatjuk.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A zeller ásványianyag-tartalma mellett kimagasló az E-vitamin-tartalma. Kiváló idegerősítő és legendás nemi hormon-képző hatású, a nép gyógyászat megfigyelései szerint elgyengülés ellen és vízhajtóként ajánlható.

Erős aromája miatt az ipar előszeretettel használja levesporok és ételízesítők készítésén kívül kis mennyiségben keserűlikőrök gyártásánál és fantáziaparfümök érdekes adalékaként.

A zellert leginkább mégis a konyhában kedveljük. A vasárnapi húsleves vagy a hétköznapok zöldséglevese elképzelhetetlen lenne nélküle, s a simulékony, lágy zellerkrémlevessel sokak számára be is fejeződik a zellerrel való kapcsolat.

Ünnepi zellerleves – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

De még a krémlevesben is lehet számtalan variáció: az egyik kedvenc az ünnepre való, póréval, almával együtt főtt, hajszálvékonyra csíkozott, ropogósra pirított zellerrel gazdagított változat.

A másik tuti tipp pedig a csiperkegombás, lestyánnal elvarázsolt zellerkrémleves, amelyben az alapanyagok egy része adja a leves krémes testét, a másik része pedig sütve kerül a tetejére.

A szakácskönyvek számtalan receptet kínálnak nyers és főtt zellerből készült salátákhoz, amelyek izgalmas ízélményekkel ajándékozzák meg az ínyenceket.

E termetes gumó íze kívánja, hogy karakteres zamatokkal egyesüljön: jólesik hozzá a keserű és az édes is. Így a saláta, amelyben a zeller szaftos körtével és kék sajttal mutatkozik együtt a tálban, igazi ínyencfalat, csöppnyi balzsamecettel teljessé tehetjük a harmóniát.

Zellerrel bolondíthatjuk meg a burgonyapürét, akár csak magából a zellerből és készülhet püré köretnek. A sült, vagy levesben főtt, áttört zellert vajjal keverjük habosra, némi szerecsendió vagy fehérbors lágy kontrasztot tesz a bársonyos zellerpürébe. A rakott zeller sajttal, paradicsommal böjtben jó, de akár vasárnapra is zseniálisan finom fogás.

Édeskés, fanyar íze teszi alkalmassá arra, hogy gyümölcsös készítményekben meglepő és izgalmas ízkombinációban jusson érvényre zamata, például az indiai ihletésű, fűszeres csatniban a barack vagy a narancs társaként.

A jó zeller az a növényünk, amely szerelemserkentő erejéről mindenki hallott már. Ha ez így van, ráadásul még jóízű is, élhetnénk vele bátran, gyakrabban is!

Zellerrudacskák tökmagos bundában – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Nyitókép: 123RF