A siker sok tényezőből áll. Először is maga a szerző személye garantálta. Jómagam személyesen is ismertem F. Nagy Angélát. A Magyar Konyha főszerkesztőjeként fogadott 1987-ben a szerkesztőségben. Egy receptpályázatra küldött receptemért járó honoráriumot vettem át tőle, valamint a Befőzés télen-nyáron című kötet tiszteletpéldányát.
Fiatalasszonyként hatalmas megtiszteltetés volt találkozni vele, akinek receptjeit addigra már sorra megfőztem.
Jóval később értettem csak meg, hogy beszélgetésünk mennyire meghatározta az életem további alakulását.
Azt is jóval később tudtam meg, hogy F. Nagy Angéla Örkény István felesége volt, és az író vezette a tollát, ő tanította meg szépen írni. Örkény a magyar groteszk dráma képviselője, Egyperces novelláival stílust teremtett, és feleségét is írásra ösztönözte. F. Nagy Angéla a hazai receptírás etalonjává vált, az ő szófordulatai, a szabatos és mégis szépen gördülő mondatai teszik élvezetessé szakácskönyveit és szemlétessé a leírtakat. Érdemes összevetni receptjeit kortársaiéval: mennyivel pontosabbak, finomabbak, érzékletesebbek, pedig csupán egy konyhai folyamat leírásáról van szó!
Ez a stílus vezeti végig az olvasót A család szakácskönyvében is. Hogy könnyebb legyen a receptek közt eligazodni, kis „menyecskefejek”-kel jelölte meg a szerző az elkészítés nehézségét. Az egy „menyecskefejes” recepteket kezdők is bevállalhatják, míg a bonyolultabbak már 3 fejecskét kaptak. A könyvben nincsenek fotók, a fejezetek közt Réber László jópofa rajzai vezetik be. A Munkácsy-díjas illusztrátort akkoriban leginkább a Ludas Matyi karikatúráiból, és gyerekeknek szóló könyvekből ismerhette a közönség, vidám konyhai illusztrációi pompásan illenek a szakácskönyvbe!
A receptek egy része felér egy időutazással. Ott vannak benne a szüleinktől, nagyszüleinktől ismert ízek, amelyek alapjaiban határozzák meg ízlésünket. Ha eszünkbe jut, hogy milyen jó volna egy palócleves, vagy egy tárkonyos bárányleves, akkor csak fel kell ütni a megfelelő oldalon, és ha következetesen betartjuk a leírtakat, nagy valószínűséggel a tányérban azt fogjuk találni, ami íz-emlékünkben él.
Ha viszont valami különlegesre vágyunk, akkor is nyúlhatunk A család szakácskönyvéhez. Ilyen kedvencem például a Pandúrleves, a malackörömből készült, pirított kockatésztával gazdagított leves, amelyben citrom és rozmaring adja meg a felhangot, a citromnak a leve és reszelt héja is, és tekintélyes mennyiségű tejföl szelídíti. Vagy böjtös időben a hagymástáska-leves, ami nem más, mint egy rántott leves, amelyben a zöldjével együtt finomra vágott, vajon párolt újhagymával töltött tésztácskák fürdenek.
Kezdőknek és lustáknak jó szolgálatot tesznek a változatos tojásételek. Sok-sok oldalon át sorakoznak a legegyszerűbb rántottától a nemzetközi konyha furfangos tojáskölteményeiig. A hakici egy pohárban tálalt, hagymával, szalámival bolondított reggeli étel, de van itt, holland, francia és firenzei tojás, forró tejfölben bugyogó olasz rántotta, spanyol kenyéromlett és a tyúkanyó omlettje habosan, vajasan.
Néhány dolgot azért érdemes fenntartással kezelni ebben a szakácskönyvben.
A könyv erényeként emeli ki, hogy a bűnös zsír helyett a margarin és az olaj használatát részesíti előnyben. Születésekor, vagyis az 1970-80-as években ez volt a trend, a zsír akkor kezdett éppen üldözötté válni, a margarin csillaga pedig felfutóban volt, a modern háziasszonyok margarinnal készítették a pörköltet, a linzert, a rántottát, a szendvicset. Szerencsére mára ez az irányzat megszelídült, sokat változott az étkezési zsiradékok iránti figyelem.
Jómagam a változatosság híve vagyok, a magyaros ételek nálam megkívánják a jó házi zsírt, amit időről-időre magam sütök zsírszalonnából. A fánkok és lángosfélék olajban sülnek, a kenyérre vajat kenünk, vaj kerül az omlós tésztába, a tortakrémbe.
Egyedül a margarinnak nem találtam meg a helyét a konyhámban.
Végigpörgetve a könyvet találunk meglepő dolgokat is. Ilyen a Mackósaláták című fejezet, amelyben kitűnő hidegkonyhai készítmények receptjeit találjuk. Vajon ilyenekkel etették egykor a mackókat? Dehogy. A Mézes Mackó büfék a XX. század második felében a csemegebolt és a büfé fúziójaként működtek. Itt készítették a leglátványosabb hidegtálakat, a legfinomabb salátákat, a legkülönlegesebb hideg falatokat. Az „ízek mennyországa, sziget, ahol sietős gourmandok pihentek meg, ahol alig lehetett a pulthoz jutni, ahol estére nemigen maradt semmi a tálakon” – emlékezett meg róla a Kurír 1996-ban. A legismertebb üzlet Budapesten, a Kígyó utcában volt, ahol a kínálatában szerepelt: aszpikos sonkatekercs, izlandi kaviár, francia- és ököruszály-saláta, hűsítő italkülönlegességek, frissen sültek, édes és sós cukrászsütemények, szárnyasok, hal- és sertéskocsonyák, akkoriban különlegességnek számító krémkávé.
„Kitűnő hely. Van ott minden, mi szem-szájnak ingere. Itt lehet kapni a legkitűnőbb krémkávét, a legváltozatosabb salátákat, az ízes mártásokkal nyakonöntött halakat, vadakat és egyéb jó falatokat. Kapható itt krém, torta, sütemény a legjobb fajtából, és az egész olyan, mintha egy korgó gyomrú ember álmodta volna. Ezt a remek kis helyet egyelőre még »Mézes mackó«-nak hívják. Ott van a Belváros szívében, a Kígyó utcában. Az elnevezés azonban semmiképpen sem találó, ezért ajánljuk, hogy sürgősen kereszteljék át szardíniás doboz-ra. Ugyanis nem a mézes mackó barlangjához hasonlít, amely — Mackó úr terjedelmét ismerve — bizonyára tágas, hanem inkább arra a fényes dobozkára, amelybe összepréselve az ezüsthátú szardíniákat árulják. Forrás: Napi Történelmi Forrás
Aki tehát otthon szeretné akár ma felidézni vagy visszaidézni a hamisítatlan Mézes Mackó ízvilágot, annak útmutató ez a fejezet. Kanadai hússaláta, narancsos ráksaláta, heringsmauz, amerikai burgonyasaláta, töltött zöldségek garmadája várja, hogy meg is kóstoljuk őket.
Tényleg tartalmaz temérdek annyira egyszerű receptet is, amelyekkel akár egy kisiskolás is megbirkózna. Fiatalasszonyként kedvenceimnek számítottak a sütő nélkül készíthető édességek, mert kellő gyakorlat híján ezekkel biztosra lehetett menni. Ezek nagy része „ötlapos száraz piskóta tortalap” felhasználásával készül, amihez ma talán már nem is lehet hozzájutni. A babapiskótával készült piskótabomba, a tejszínhabos bomba vagy a csokoládés piskótatorta és a diplomatapuding viszont ma is jól bevethető, ha nem akarunk, vagy éppen nem tudunk sütni.
Ahogyan a rumos meggykrém is, amit magam is sokszor elkészítettem. Egyszerű, finom, és rumos meggy mindig volt kéznél, mert az az egyik legegyszerűbben és legbiztosabban elkészíthető befőtt, az első befőzési próbálkozásaim egyike. Természetesen F. Nagy Angéla receptje szerint, a 433. oldalról.
Nyitókép: Halmos Monika / Rózsakunyhó
