Aztán egy hét múlva üveggolyóként ragyogó ribizliszemeket ejtett az üvegbe, és jött megint a cukor, meg az a varázsfolyadék. Amint megértek a gyümölcsök, a cseresznye, a szeder, a meggy, sorban kerültek az üvegbe, aztán aprított bele még lédús barackot, illatos körtekockákat.
Nyár végére belekerültek a legelső szőlőszemek, megtelt az üveg, engem meg hazavittek a szüleim, így sose tudtam meg, mi lett ennek a gyönyörűséges és misztikus üvegnek a sorsa. Mert következő nyáron újra kezdődött, az üres üvegben, és tudtam, hogy gyereknek hozzányúlni nem szabad. Aztán ahogyan cseperedtem, lassacskán megtudtam, hogy
ennek a gyümölcsözönnek a levét iszogatják hétfő délutánonként a fehérhajú nénik a lugasban, csinos üvegből öntik valószínűtlenül apró pohárba.
El is tudtam már olvasni: Rumtopf-likőr. Hogy hová lett a benne érlelődött sok gyümölcs? Eltűnt a szilveszteri bóléban, a gyümölcskenyérben, vagy eleszegette dédapám télidőn.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Eltelt jó sok év, és fiatalasszonyként az osztrák rokonoktól egy szép, hasas, szürkemázas edényt kaptam, hozzáillő fedéllel. Legyen saját rumtopfod, mondták. Örömmel és izgatottan készültem, hogy azon a télen már nekem is legyen saját agglegénykompótom. Mert addigra már tudtam, hogy ez a becsületes magyar neve ennek az egész nyáron készülő, rumba tett gyümölcsnek.
A nagy dilemma az volt, hogy most akkor mibe kezdjem el a rétegezést? A félretett, nagy uborkás üvegbe, vagy ebbe a kifejezetten erre a célra feltalált edénybe? Mert ha szebb színt szeretnék, akkor fénytől védve, a vadonatúj rumtopfba kellene tenni. De ha szeretnék nap nap után gyönyörködni a gyümölcsök átváltozásának, az olvadó cukorkristályok tűnődésének, akkor az üveget kell választanom. Végül maradtam az üvegnél, hogy lássam, nem rontok-e el valamit.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Nem lehet persze elrontani, mert ha elegendő cukor kerül bele, ha a rumos lé teljesen elzárja a gyümölcsöt a levegőtől, akkor nem romlik meg, hanem szépen, folyamatosan érik. Amikor nyár végére megtelt, a kamrába állítottam. Karácsony előtt szépen leszűrtem, a levét kis üvegekbe palackoztam.
A gyümölcsből került a bóléba, a gyümölcskenyérbe, és olykor, ha betoppantak a barátok, kistányérba mertem belőle, és elcsemegéztük.
Igen, vigyázni kellett vele, mert az édes gyümölcs eteti magát, és gyorsan a fejünkbe szállhat a bogyókba zárt, láthatatlan rum.
Aztán szintén az ausztriai nagynénik tanítottak meg arra, hogy a gyümölcsből csodás lekvár készülhet! Kell hozzá adni valami pépes gyümölcsöt: reszelt almát, sült birsalmát vagy krémesre kevert tököt, cukkinit. Így nem lesz olyan ütős, de az íze kikerekedik!
Szépen átjön rajta a rum, a nyári napsütés minden íze.
Több-kevesebb cukrot még elbír, és néhány percnyi rotyogtatás után lehet is az üvegekbe merni. Kellemes a téli vasárnapokon kalácsra kenni, vagy csinos üvegben, felcímkézve ajándékba is adhatjuk.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Az idei nyár jó édes gyümölcsöket ajándékozott, így alig kellett hozzá plusz édességet tenni. Épp tegnap készültek az ajándékba szánt rumtopf-lekvárok, mert jól bebugyolálva dobozban fognak messzi útra kelni. Oda, ahol még csak hírét hallották ennek a furcsa varázslatnak, és még sohasem kóstolták.
Pedig a recept, valamikor, régen, abból a házból indult el, hogy meghódítsa a családnak ezt az ágát.
És most visszatér majd oda, ahol a recept született. Bízom benne, hogy megnyalják majd mind a tíz ujjukat utána, és nagy szeretettel gondolnak azokra az elődökre, akik időt, fáradságot nem kímélve készítettek maguk, maguknak majdnem mindent, le is jegyezték, hogy utánozhassuk.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho
Ajánljuk még:
