Lazacpisztráng, málna, rebarbara

Gasztro

Lazacpisztráng, málna, rebarbara

Kollár Endre receptje

Hozzávalók:

  • 1 lazacpisztráng filé
  • 50 g só
  • 50 g cukor
  • reszelt citrushéjak
  • (narancs, citrom, lime, vérnarancs)
  • ½ citrom leve
  • guineai bors
  • hibiszkuszvirág

Rebarbarakompót

  • 1 liter rebarbaralé
  • 80-100 g világos karamell
  • 1 db csillagánizs
  • 1 pici darab kínai fahéj
  • 50 g málnavelő

A tálaláshoz:

  • friss málna
  • jégcsapretek
  • ehető virágok
  • citromos olaj
  • pisztrángkaviár

 

Tovább olvasok

Elkészítés:

A rebarbarát meghámozzuk, és a héját feltesszük főni annyi vízben, amennyi éppen ellepi. Ha kevés rebarbarával készítjük, akkor adhatunk hozzá a feldarabolt szárból is. Addig főzzük, amíg fel nem forr, ezután lehúzzuk a tűzről. Lefedjük, és ha kihűlt, hűtőben 12 órát állni hagyjuk.

Ha letelt az idő, leszűrjük a levet, a benne lévő héjat és a rebarbaradarabokat pedig egy picit megnyomkodjuk. Egy liter alapléhez 80-100 gramm cukor szükséges. Ebből a cukorból karamellt készítünk, melyet csillagánizzsal és fahéjjal ízesítünk. Ezután felöntjük az alaplével, és addig forraljuk, míg a karamell teljesen fel nem olvad. Málnavelővel megszínezzük, majd beletesszük a feldarabolt rebarbarát, és lehúzzuk a tűzről. Kb. fél órát állni hagyjuk. Közben jéghidegre lehűtjük.

A halat kiszálkázzuk, eltávolítjuk a bőrét, és kicsit megformázzuk. A sót elkeverjük a cukorral, belereszeljük a citrusok héját, majd adunk hozzá mozsárban megtört guineai borsot, hibiszkuszvirágot, és ráfacsarjuk fél citrom levét. Ezzel a keverékkel betemetjük a halat úgy, hogy minden oldalával érintkezzen a keverék. Fél órát állni hagyjuk. Ha letelt az idő, lemossuk róla a sós, cukros keveréket.

Ha mindennel elkészültünk, tálaljuk a halat a kompóttal, a friss málnával, a virágokkal, a citromos olajjal és a kaviárral.

Ajánljuk még:

Erdésztokány friss füvekkel

Tavasz derekán az erdő és a rét olyan zöldben ring, amit talán a legnagyobb festők sem tudnak visszaadni vásznukon. Ezeket a zöld ízeket megkóstolhatjuk, levesbe vagy főzelékbe szelídíthetjük – persze, csak azután, ha meggyőződtünk róla, hogy ehetőek. Ezt a füves tokányt egy kedves erdész barátunk készítette nekünk először, az erdő rejtekén. Csodájára jártunk, mi minden került bele a kosarából! A sok-sok zöld „miskulancia” mennyei mártássá változott benne, mire a hús megpuhult, a juhtúró és a tojás bársonyossá simította, a tejföl csöppet savanyított rajta – ízében ott volt a tavaszi madárdal, a kikelet jókedve, az erdő zúgása fenségesen.

 

Már követem az oldalt

X