Klasszikus máglyarakás

Gasztro

Klasszikus máglyarakás

Borbás Marcsi receptje

Hozzávalók:

Az alaphoz:

  • 6 db kifli
  • 6-8 ek vörösbarack-lekvár
  • 4 ek darált dió
  • 4 tojássárgája
  • 2 dkg porcukor

Az öntözéshez:

  • 2,5 dl zsíros tej
  • 2,5 dl tejszín
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 narancs lereszelt héja

Az almához:

  • 40 dkg kemény húsú alma
  • 2 ek barna nádcukor
  • 2 dkg vaj
  • 1 kk őrölt fahéj

A fehérjehabhoz:

  • 4 tojásfehérje
  • 4 ek kristálycukor

plusz 2 ek baracklekvár

 

Tovább olvasok

Elkészítés:

A tejet és a tejszínt felforraljuk, belereszeljük a citrom és a narancs héját. A kifliket karikára vágjuk, majd ráöntjük a forró tejszínes tejet, és óvatosan, hogy ne törjük nagyon össze a kiflit, az egészet átforgatjuk. A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, és ezt is a kiflis alapba keverjük. Aki szereti a mazsolát, az tehet bele egy nagy marékkal.

Egy közepes méretű tepsit kivajazunk, és vastagon megszórjuk zsemlemorzsával. Az aljába alaposan belenyomkodjuk a kiflis keveréket, a tetejét pedig bőven megkenjük a baracklekvárral és megszórjuk darált dióval.


Az almákat vékony cikkekre vágjuk, majd egy lábosban rövid ideig pároljuk a narancs levével, a barnacukorral és a fahéjjal. Ez lesz a máglyarakás következő rétege. Végül az almaszeleteket is a tepsibe halmozzuk az alapra. Ezután 180-200 fokra betesszük kb. 20 percre a sütőbe.

Közben a tojásfehérjéből és a cukorból krémes, selymes habot verünk. Ha elkészült, óvatosan beleforgatjuk a baracklekvárt, az sem baj, ha csíkos marad. A habot aztán ráhalmozzuk az elősütött kiflire és almára, majd szép csúcsokat készítünk belőle, hogy amikor megsült, tényleg olyan legyen, mint egy lángoló máglya.

Közben visszaállítjuk a sütőt 170 fokra. Amikor a hab teteje elkezd pirulni, készen is van!

Langyosra hűtve szeleteljük.  

És ha klasszikusra vágyunk, érdemes a mákos gubát is kipróbálni, ahogy Marcsi készíti!

Ajánljuk még:

Libavacsora és Szent Márton – tudod, hol a kapcsolat?

Ha a tél szülinapi bulit tartana, bizonyosan Márton napján tenné, libalakomával, amihez Márton poharával koccintana, hiszen a kalendárium szerint november 11-én véget ér az őszi évnegyed, és kezdetét veszi a tél. Meg aztán az is igaz, hogy „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”.