Amikor arról faggattam ismerőseimet, ki az, aki nagyon otthon van a befőzésben és teli van a kamrája, a mároki Katit ajánlották. Úgy ismerik őt Márokon, mint aki a legtöbb lekvárt és savanyúságot teszi el, és a pénzt is nagyon meg tudja fogni. Amikor felhívtam, kicsit kérette magát: nem nagyon szeret interjút adni – mondta, de két perc múlva már meg is beszéltük a találkozót náluk, hogy megmutassa kamráját, amire igazán büszke.
Wenczler Józsefné Kati kamrája – Fotó: Horváth Zsolt
Másodmagammal érkeztem. Kati mákos, diós és kakaós kaláccsal várt minket, kávét, teát kaptunk és a frissen sült kenyerét is megkóstolhattuk. A terített asztal mellett könnyebben folyt a szó is. Először a számok világában kalandoztunk, leesett az állam, amikor közölte, hogy
kamrájában nagyjából 800 befőttes üvegnyi édes, sós, savanyú vagy erős finomság van eltéve télire.
Még a falubeli ismerősök is elképedten nézik az üvegek garmadáját.
Fotó: Horváth Zsolt
„Idén 115 üveg ecetes céklát, nagyjából negyven üveg uborkát, 20-25 almapaprikát, 20-25 szeletelt paprikát, 60 liter paradicsomlevet tettem el. Erős Piros Aranyat 4 kiló cseresznyepaprikából és piros húsos paprikából daráltam, 40 liter egész uborkát, 15 üveggel az uborkasalátának valóból és 10 üveggel a svéd uborkából, 10-10 üveg csalamádét, kishagymát és cseresznyepaprikát.
Zakuszát (zakuszkát) is tettem el. Ezt úgy készítettem, hogy megfőztem a tarkababot, leturmixoltam, megdinszteltem a paprikát és a paradicsomot, leturmixoltam, összekevertem. Ez nagyon jó pirítósra, főtt tésztára is. Dunsztoltam még 50 üveg meggyet, 60 üveg barackot, eper- és őszibarack lekvárt. A barátnőim mindig kérdezik, hogy egy hadseregre főzök-e. Még a fiam is mondta viccesen: mama, ha meghalsz, 30 évig nem kell semmit elrakni, annyi van” – mondja Kati, miközben mutatja kamrája roskadozó polcait.
Fotó: Horváth Zsolt
Ha nem is hadseregre, de négy generációra főz nap mint nap. Azt mondja, szinte belenőtt a háztartás vezetésébe, a kamra kialakításába, feltöltésébe. Kiskorában a disznóvágásnál a vizet öntötte a bélre, jött-ment, kóstolgatta a töpörtyűt, de a csibét már egyedül kellett vágnia.
9 éves korától már főzött is: „Az első étel, amit főztem, a szilvás gombóc volt.
A befőzésbe is befogtak minket, nagy volt a kert, soha semmit nem vettünk a boltban, maximum pirospaprikát. Kiültünk az udvarba, anyukám mosta az üveget, mi hámoztuk a hagymát, daraboltuk a paradicsomot, szinte a véremmé vált. Most meg már nekem segítenek az unokáim, odaáll a négy és a kilenc éves is” – emlékszik vissza gyermekkorára.
Fotó: Horváth Zsolt
Kati alig 18 évesen ment férjhez. Azt mondja, eleinte észre se vette Jóskát, pedig csak három házzal lakott odébb. Aztán a fiú egyszer elhívta moziba, ő pedig igent mondott. Ennek már 52 éve. Házasságuk első éveiben a szüleinél laktak, akkoriban naponta 9 főre főzött. Amikor Gyuri, az első fia kétéves lett, elment dolgozni, de amikor a második, Krisztián is megszületett, otthon maradt. Disznókat és növendék marhákat is tartottak.
„Amikor visszamentem dolgozni, hajnali 3-kor keltem, megetettem a disznókat, aztán kimentem a szőlőbe: oda jártam napszámba.
Fotó: Horváth Zsolt
A férjem kőművesként dolgozott. Egy órakor hazajöttem, folytattam a munkát.
Mi nem ismertük azt a szót, hogy unalom.
Fotó: Horváth Zsolt
A befőzést korábban a szomszédok, barátnők, anyósom receptje alapján csináltuk. Sokat tanultam tőlük, hiszen mindenki másképp csinálta. De onnantól, hogy saját háztartásom lett, a receptek is az enyémek. Mézet teszek a savanyúságba, ezt a nászasszonyomtól tanultam, ő meg a Wirth Pistától, ő is nagyon sokat rakott el. Cukrot és mézet is használok: 6 literenként 2-3 kanállal, egészséges és jobb íze van. Köménymagot, koriandert és babérlevelet nem teszek bele, nekem így jobban ízlik, és akkor sem barnul be, ha már 2-3 évet állt a kamrában. Én úgy vettem észre, hogy a babérlevéltől elszíneződik – na, az enyém nem! Büszke vagyok a svéd uborka receptemre.
A lekvárjaim sokkal kevesebb cukorral készülnek, mint a hagyományosak: egy kiló gyümölcshöz harminc dekányi kerül.
A szilvalekvárt és a lecsót a sütőben készítem. Főztem őszibarackból levet, a sűrűjéből pedig lekvárt” – sorolja Kati.
Fotó: Horváth Zsolt
Kati rutinosan bonyolítja a befőzést. Egy nap alatt több mint száz üveg céklát tett el: „Úgy állok neki, hogy aznap mást nem csinálok, mosogatógépben mindent kimosok, a fedőket fazékban kifőzöm, a garázsban leterítem az asztalterítőt, előkészítek mindent, amikor kész, kidunsztolom. Utána jön egy félnapos mosogatás, ebben is segít a férjem.
Szinte minden van a kertben – idén csak meggyet kellett vennem.
Régen volt meggyfánk, de sajnos már nincs. A gyerek ültetett ugyan, de az őz megrágta, újból kellett ültetni, néhány éven belül az is lesz, remélem” – mondja.
Fotó: Horváth Zsolt
Katiék nem csak a befőtteket készítik maguk: a húst sem mind a boltban veszik. Minden évben levágnak egy disznót, és vesznek még legalább 100 kilónyi másféle húst. „A húsokat hűtőládában tartjuk, mindent szeletelve, darabolva teszünk el. A szaftosabb húsokat szeretjük. Emellé még 80-90 csibét levágok minden évben, ahhoz szárnyat meg lábat szoktam még venni a hentesnél, mert mindenki a csontosat szereti.
Nagy kedvenc a rántott csirkeláb: a lábakat belefőzöm a karalábé levesbe, aztán amikor kihűltek, beleforgatom fűszeres-lisztes panírba, és kisütöm.
A disznókörmöt ki szoktam rántani, de a kocsonyát is nagyon szeretjük. Na meg a körmös pacalt, marhalábszárral. Ha kihűl, dobozolom, és megy a mélyhűtőbe. Ha nem írom rá, hogy mi van benne, akkor jön a meglepetés: múltkor köröm helyett harcsapörköltet vettem elő. Az sem rossz, persze” – mondja Kati.
Fotó: Horváth Zsolt
„Büszke és elégedett vagyok, amikor látom, hogy tele a spájz. Azt érzem, hogy érdemes volt dolgozni.
Mindig azt főzök, amit megkívánunk. Lemegyek a spájzba, és azt hozom föl. Kajszilekvárt vettem elő a smarnihoz, eperlekvárt tettem a diós kalácsba.
Négy családra főzök nap mint nap. Amióta férjhez mentem, minden évben telefőzöm a kamrát. Minden saját gyümölcsből és zöldségből megy.
Van őszi és kajszifa, szilva, uborka, paprika, paradicsom saját – a káposzta az egyetlen, ami nem saját. A poloskák ellen fahéjat használok: háromhetente 4-5 csomagot kiszórok, a paprika az idén nem volt olyan szép, de nem is baj, volt még tavalyról, mindenből van elég” – sorolja.
Fotó: Horváth Zsolt
Kati évtizedes tapasztalatával szívesen elmondja azt is, hogyan alakítson ki magának kamrát az, akinek még nincs.
„Először is, ha van rá módja, legyen egy tenyérnyi föld, amin gazdálkodhat. Nem kell mindent megvenni a boltban, sokkal jobb ízű a saját.
Ha valaki dolgozik, akkor is el tudja végezni a kerti munkát. Én például pénteken kapáltam, szombaton gyomláltam, amikor dolgoztam, aztán egy hétig nem volt rá gond. Nem kell mindennap a konyhakertben lenni.
Mindent rakjon el, amit lehet. A kamra legyen hűvös, jól szellőző.
Ha van egy jó nagy salgópolc, arra szépen rá lehet pakolni az üvegeket. Az üvegekre írja rá, hogy melyik évben rakta el, és hogy mi van bennük” – tanácsolja Kati.
Fotó: Horváth Zsolt
Az éléskamra a háziasszony számára a család aranytartaléka: a mároki Wenczler Józsefné Kati számára ez nyilvánvaló, de a kamrája láttán, nekem sem maradt kétségem afelől, hogy ez a gondoskodás, a szeretetnyelv egyik „nyelvjárása”. Nem véletlen, hogy a magyar folklór áldáshozó, köszöntő szövegeiben is szerepel a kamra:
Adjék Isten minden jót,
öt-hat tyúkot, jó tojót!
Hízott disznót, sok hurkát,
tele pincét, kamarát,
sonkát, kolbászt, szalonnát,
gond ne bántsa a gazdát!
Adjék Isten szép vetést,
rengő-ringó jó termést,
békesség és szeretet
töltse meg a szívetek
ebben az új évben!
Ajánljuk még:
