Csákvári mustáros-tejfölös szelet

Gasztro

Csákvári mustáros-tejfölös szelet

Borbás Marcsi receptje

Hozzávalók

  • 10 szelet sertésszűz
  • 1 ek mangalicazsír
  • 2 kisebb fej vöröshagyma
  • 10 gerezd fokhagyma
  • 1 ek liszt
  • 2 ek mustár
  • 2,5 dl tejföl
  • őrölt feketebors
  • kakukkfű

A szalvétagombóchoz:

  • 3 db zsemle
  • 2 db  tojás
  • 2 dl langyos tej
  • petrezselyemzöld
  • bors

Elkészítés

A sertésszüzet lehártyázzuk, majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. Fűszerezzük sóval, borssal, illetve aprított fokhagymával. Egy tálba rakjuk a szeleteket, és teszünk közéjük friss kakukkfüvet is. Ezután hagyjuk érlelődni legalább egy órát, de az sem árt neki, ha egy egész éjszakát áll a hűtőben.

Ha a hús megpihent, finomra felvágjuk a hagymát, és egy kis sertészsíron megdinszteljük.  Rátesszük a hússzeleteket, és annyi vízzel engedjük fel, amennyi ellepi. Ezután puhára pároljuk. Főzés közben, ha nagyon elfőné a levét, akkor szükség szerint pótoljuk. Miután a hús megpuhult, levesszük a tűzről. A lisztet a tejföllel csomómentesre kikeverjük, hozzáadjuk a mustárt, kiegyenlítjük a hőmérsékletét egy kis szafttal, majd az egészet a húshoz keverjük. Néhány perc alatt sűrűre beforraljuk.

Amíg a hús fő, elkészítjük a szalvétagombócot. A zsemléket kockára vágjuk és a sütőben alacsony hőfokon picit kiszárítjuk. Ezután egy tálba szórjuk és ráöntjük a langyos tejet. Figyeljünk, hogy nem szabad nagyon eláztatni a zsemlekockákat. Sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemmel ízesítjük, hozzáadjuk a tojásokat és jól összedolgozzuk a masszát. Ha nagyon ragad, egy kis zsemlemorzsát keverjünk még hozzá.

Egy tiszta konyharuha vagy textilszalvéta közepét, amit nem öblítővel mostunk, megzsírozunk. A masszát henger alakúra formázzuk, és a textil közepére fektetjük, majd szorosan feltekerjük. A két végén, pont a massza végénél spárgával megkötözzük. Forrásban lévő vízbe tesszük, és 25-30 percet főzzük. Miután kivettük a vízből, egy centis karikára vágjuk, és már tálaljuk is a hús mellé jó sok szafttal.

Ajánljuk még:

Virágzó közösségek, áldáshozó hagyományok – az idei Úrnapja legerősebb üzenete Budaörsről

Országszerte több településen is szokás virágos sátrat és virágszőnyeget készíteni Úrnapjára. A hagyomány leglátványosabb formáit talán a Budapest környéki, jórészt sváb és szlovák nemzetiségű településeiben figyelhetjük meg, és a káprázatos virágözön jelentéstartalma és üzenete egyre gazdagabb, ahogy távolodunk a szokás 19. századi formáitól. Az eredetileg elsősorban paraliturgikus cselekvésként meghonosodott úrnapi sátor-állítás és virágszőnyeg-készítés szerepe mára jócskán túlmutat az egyházi, vallásos kereteken: a helyi közösségek identitásának szerves részévé vált, és felértékelődött generációkat összekovácsoló, közösségszervező ereje. Idén Budaörsön követtük nyomon az egyik legszebb oltár készítését, majd a szombati koszorúkötést, a vasárnapi virágszőnyeg leterítését, és elmondhatjuk: a látvány csak a felszín, a lényeg a közösségi összetartozáson van. A hagyomány emberi oldalát mutatjuk.