Az igazi kútbakelt

A hozzávalókból egy kalácstésztánál keményebb tésztát dagasztunk.  A zsírral óvatosan bánjunk, ne legyen túl folyós, amikor a tésztához adjuk. (Érdemes a zsírt lehűteni, mielőtt dolgozunk vele.) Miután jó levegősre kidagasztottuk a masszát, beletesszük egy vastag, tiszta konyharuhába, amelynek a sarkait lazán összefogjuk (hagyjunk helyet a növekvő tésztának). Az így kapott csomagot egy vödör vízbe lógatjuk. A mami régen a kútba engedte le. Ilyen módon nagyon lassú a kelés. Én manapság csak leviszem a vödröt vagy fazekat a pincébe. Akkor van készen, amikor a tészta feldobja magát a víz tetejére – ez lehet akár 4-5 óra is, a hőmérséklettől függ. Addigra kicsit elázik a külseje, de ettől nem kell megijedni. Ha megkelt a tészta, akkor lisztezett deszkára borítjuk, és óvatosan átgyúrjuk, hogy újra egységes állaga legyen, és a teljes tészta felvegye azt a nedvességet, melyet a külseje magába szívott a kelesztés során. Ezután a deszkáról letisztítjuk a lisztet, és megszórjuk bőven kristálycukorral. Az egyenlő darabkákra  vágott tésztákat alaposan megsodorjuk a cukorban, mintha nudlit formáznánk, majd a széleinél fogva megtekerjük és megcsomózzuk. Ezeket a csomókat kivajazott, kilisztezett tepsibe rakjuk, és kb. 20 perc alatt 180° C-on aranybarnára sütjük. Sütés közben még nőni fognak, ezért ne rakjuk őket túl közel egymáshoz. Ha kisültek, még forrón ki kell szedni őket a tepsiből, különben a cukor miatt bele fognak ragadni az edénybe. Nagyon különleges állagú sütemény lesz belőle, hiszen a cukortól a külseje ropogóssá válik, belül pedig nagyon puha marad a zsiradéknak és a tejfölnek köszönhetően.