Az első, ami legtöbbünknek eszébe jut, az az őszirózsák kínálata, amelyekből valóban elérhető több fajta is: a kopasz őszirózsától kezdve a mirigyes őszirózsán át egészen a lila, kék, fehér és rózsaszín változatokig. Érkezik melléjük a másik őszi kedvenc, a krizantém is, amelynek apró virágú fajtái kiválóan érzik magukat a kisebb virágládákban is.
Természetesen árvácskából sincs hiány: a nagyvirágú és a klasszikus kisvirágú fajtákkal is feltöltik a sorokat - és ahogyan azt az elmúlt években megszokhattuk, a legkülönfélébb színváltozatok között válogathatunk. A fehér-lila, fehér-rózsaszín és halvány sárgás árnyalatok jól mutatnak a veronikacserjék mellett, amelyekből szintén elérhető több fajta: a tarka levelűtől kezdve a fehér virágún át egészen a liláig.
A csarabok is sokféle árnyalatban képviseltetik magukat, akárcsak az erikák, amik között még zöldvirágú változat is elérhető- sőt: egyre gyakoribbak a többszínű változatok, amelyek egy növényben hozzák a három különböző árnyalat fúzióját. Mellettük jól mutathat egy lefelé futó borostyán - akár a klasszikus, a fehér-tarka vagy a sárga-tarka fajta, de akár egy madárbirssel is társíthatjuk, mert utóbbi meglepően jól érzi magát ősszel a virágládában, tavasszal pedig kiültethetjük a rézsűbe vagy a sziklakertbe is.
Az elmúlt években sokan megkedvelték a díszkáposztákat: hódít a fehér és a lila levelű változat is. Ugyancsak pár éve jött igazán divatba a díszpaprika és a díszparadicsom- mindkettő izgalmas megjelenést kölcsönözhet edényes növényeinknek. A díszpaprika 30-40 centiméter magas, változatos terméseket hozó növény, ami a napfényes helyeket kedveli. A díszparadicsom korallbokorként is ismert, díszítő értéke 1-2 centiméteres apró piros bogyóiban rejlik, és ahhoz, hogy teljes pompájában tudjon ragyogni, megfelelő gondoskodást, gyakori, de mértékletes öntözést kíván.
Ne feledkezzünk meg a varjúhájakról sem, amik igazi jolly jokerek tudnak lenni ládáink beültetése során. Szinte megszámlálhatatlan fajtájuk áll rendelkezésünkre, csak pár ismertebb közülük: széles körben kedvelt fajta a borsos varjúháj (Sedum acre), a fehér varjúháj (Sedum album), a bordó árnyalatú kaukázusi varjúháj (Sedum spurium) és a kövi varjúháj is (Sedum reflexum).
A rózsaszín októberi varjúháj (Sedum sieboldii) is jó választás lehet, de a sárga kamcsatkai varjúhájról (Sedum kamtschaticum) se feledkezzünk meg! Egyik kedvencem a kékeszöld Sedum pachyclados, és a lilás bordós japán varjúhájat (Sedum cauticola) is jó szívvel ajánlom.
És a sornak még mindig nincs vége: nem hagyhatjuk ki a kemény fagyoknak ellenálló dérbabért (Skimmia japonica) sem, mely kis helyen is elvan, és lassú növekedéséről híres. Ugyancsak télálló az alpesi hanga (Erica carnea) is, sőt: még tél végén is képes virágozni. Árnyékos helyen is jól érzi magát a fajdbogyó (Gaultheria procumbens), ami mutatós piros bogyóival boríthatja be ablakpárkányainkat. És ki ne hagyjuk a mirtuszhangát (Gaultheria mucronata) se, aminek bogyói több színnel is díszíthetnek: lehetnek fehérek, rózsaszínűek és vörösek is. Apró szúrós levelei is izgalmasak, és emellett teljesen tél-és fagyálló.
