„Szívet, lelket gyönyörködtető látvány az, amikor a káprázatos színekben tündöklő madár, az odú hosszú és szűk folyosója miatt farral jön kifelé, s elérve az odú szájnyílását, elrúgja magát a faltól, s egy félszaltót írva a levegőben, villámként cikázik át a túlsó parton levő vadászhelyéhez. A napfényben fürdő víztükör felett úgy csillog-villog a pompás madár, mint egy ezer színben játszó, röpködő drágakő” – írta róla ifjabb Molnár Gyula, a Szegedi Radnóti Gimnázium tanulója 1958-ban.
A népnyelv halászmadárnak vagy vízikirálynak is nevezte a jégmadarat, hiszen élete ezer szálon kötődik a vizes élőhelyekhez.
Igen nagyétkű madarunk: kedvenc táplálékai között a vízi rovarok, csigák, szúnyogok és sáskák éppúgy megtalálhatóak, mint a kétéltűek és a kisebb halak. A megfigyelések szerint olykor rákászásra is adja fejét: zsákmányát úgy öli meg, hogy többször a földhöz vagy más kemény felülethez csapja.
Folyók és tavak melletti partfalakban költ, az üregek elkészítése két-három hetet is igénybe vesz. A tojó még a teljesen üres üregben kezdi meg a tojások rakását, és csak idővel, az elfogyasztott táplálékból visszaöklendezett szálkákkal, kitinvázakkal és egyéb részekkel béleli ki a fészket. És bár a jégmadarak nem tartoznak a barátságos madarak közé, egy dolgot mindenképpen el kell ismernünk: kitartóan és teljes odaadással ragaszkodnak fiókáikhoz. Látásuk és hallásuk igen fejlett, kifejezetten gyanakvóak, így mindig éberen őrködnek annak érdekében, hogy utódaik biztonságban felnőhessenek és kirepülhessenek.
Leggyakrabban a víz fölé behajló ágakon leshetjük meg, ahol mozdulatlanul lesi a vízfelszín közelében úszó halakat. Sokáig a pisztrángos tavak ellenségének tartották, és minden eszközzel igyekeztek elűzni onnan, de idővel a szakemberek bebizonyították, hogy
aligha jelent veszélyt a halgazdaságra, hiszen a halak csak kis százalékát képezik táplálékának, és azon belül is inkább a keszegféléket kedveli.
Legjobban a gazdag növényzettel körbevett vizes élőhelyeket kedveli, és kifejezetten szereti, ha erdősávok vannak a folyók, patakok mentén. A zavaros vizek körül aligha láthatjuk, mert kényes a víz tisztaságára.
Magyarországon kisszámú fészkelőnek számít, és kis számban, de rendszeresen áttelel. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület adatai szerint fészkelőállománya 950 - 2350 pár között lehet.
Legjelentősebb állományaival a Szigetközben, a Dél-Dunántúl vizes élőhelyein, a Dráván, Gemencen, a Felső-Tiszán, a Bodrogon és a Hernádon találkozhatunk.
Állományának csökkenését nagyrészt az ipari eredetű vízszennyezés, a mezőgazdasági vegyszerek bemosódása és a természetes vizes élőhelyek átalakítása okozta, hiszen ezek következtében a táplálékául szolgáló halállomány is megfogyatkozott. Emellett élőhelyei is beszűkültek, nagymértékben csökkent a fészkelési helyek száma, és a klímaváltozás miatt időszakossá váló vízfolyások, víztestek is élőhelyeik elvesztését jelenthetik.
A jégmadár (Alcedo atthis) 1954 óta élvez védettséget hazánkban, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Nyitókép: 123RF
