A tizenöt fokos hétvége hatására magam is elgondolkodtam azon, hogy a téli pihenő után kiviszem jól bejáratott helyükre olajfáimat. De hamar elhessegettem a gondolatot, mert az előrejelzések bizony komoly és tartós mínuszokat mutattak, és semmi értelme nem lett volna azzal sokkolni az amúgy is kissé legyengült növényeimet, hogy ki-be tologatom őket két, merően más környezetből.
A legfontosabb, amit meg kell értenünk, hogy a természetben minden élőlénynek szüksége van a vissza- vagy hozzászoktatás folyamatára. Gondoljunk csak bele: milyen kellemetlen érzéseket okozna, ha reggel húsz fokban indulnánk el, de a munkahelyről kilépve mínusz kettőben kellene hazamennünk. Nemcsak nehezen viselnénk, de valószínűleg meg is betegednénk.
Ugyanígy szükségük van növényeinknek is a fokozatosságra, a folyamatok finomhangolására, és kiemelten igaz ez azokra a mediterrán fajokra, amelyeket edényben nevelünk, és teleltetünk. Hiába a napsütés és a verőfényes hétköznapok:
az éjszakai fagy még komoly károkat okozhat, és bizony a nappali lehűlés is vissza-vissza térő vendék a februári, sőt még a márciusi hónapban is.
Időjárástól függően még az is elképzelhető, hogy csak áprilisban érkezik el az az idő, amikor kedvenc dézsás növényünket végleg kiszoktathatjuk a szabadba.
Az általános szabály az, hogy amikor a nappali hőmérséklet tartósan 5 fok felett van és már éjszaka sincsenek mínuszok, akkor elkezdhetjük kivinni az olyan fajokat, mint az olajfa, a leander, a babér vagy a füge.
Utánuk következhetnek a muskátlik, majd a kaméliák és végül a pálmák.
Ha azonban citrusféléink esetében termésre is számítunk, akkor velük kapcsolatban érdemes türelmesebbnek lennünk: a legjobb, ha megvárjuk, míg a hőmérséklet tartósan 10 fok fölé emelkedik. Hasonlóan érdemes finomabban kezelni a hibiszkuszokat, és minden olyan fajt és fajtát, amely a mienktől merően más klimatikus viszonyokból érkezett hozzánk.
A legjobb, amit tehetünk, hogy az enyhébb napokon reggel kivisszük edényeseinket a levegőre- hadd töltődjenek fel a napsugarakkal, majd estére visszatoljuk őket a garázsba, zárt teraszra. Ezt egy héten át megtehetjük, és ha az idő nem fordul rosszabbra, akkor egy hét után már ott is hagyhatjuk őket.
Ha később mégis érkezik egy-egy meglepetésszerű lehűlés, akkor takarással védekezhetünk, és ha esetleg tartós mínuszok köszönnének vissza, akkor bizony rá kell szánni az időt, és vissza kell vinni őket.
Amíg nem érkezik el a teleltetés vége, fokozott figyelemmel járjunk el: alaposan nézzük át növényeinket: van-e valamilyen kártevő, betegség; lombja ép-e vagy elszáradt, hajtásai egészségesek-e. A betegségeket, problémára utaló jeleket komolyan kell venni, és azonnal cselekedni kell, mert csak egészséges, erős növény tud megküzdeni a visszaszoktatás nehézségeivel. Az öntözés finomhangolása is fontos: rendszeresen öntözzünk, de sose pangjon a víz az edénybe, és ne vigyük túlzásba a heti vízadagokat sem!
A „teljes szerviz” azonban csak tavasszal esedékes: csak ekkor metszünk, ekkor ültetünk át és ekkor kezdjük meg a tápanyagfeltöltést is. Ez viszont még messze van, ezért most csak arra figyeljünk, hogy zárt térben pihenő növényeink zavartalanul készülhessenek a tavaszi kihajtásra. Sokan várjuk már a tavaszt, a színeket, az életre kelést, de ha a természetről van szó, akkor mindig hosszútávon kell gondolkodnunk, és nem szabad megkockáztatnunk azt, hogy türelmetlenségünk miatt féltett növényeink legyengülnek vagy rosszabb esetben elpusztulnak. Meg fogják hálálni a gondos törődést, és a tavaszi, nyári napokon kárpótolni fognak minden téli percért.
Nyitókép: 123RF
