Hazánk arborétumaiban sétálva beleolvadhatunk a természet bujaságába, megcsodálhatjuk a fölénk magasodó fák hatalmasságát, és megfigyelhetjük, milyen csodálatos kompozíciót hoz létre a különböző szinteket behálózó növények sokasága.
Az arborétumok növényállománya kifejezetten sokszínű: a legkisebb területeken is számtalan fajjal találkozhatunk- amelyek egymással összeolvadva, de közben egymásnak teret adva töltik be a rendelkezésükre álló helyet. Közös tulajdonságuk, hogy egyfajta botanikus kertként működnek, amelyekben a nagyobb habitusú növények: a fák és cserjék jutnak főszerephez.
Ám minden egység és közös jellemző mellett az arborétumok mindegyikének van egy saját, egyedi célja és képi világa is, ugyanis ahány arborétum, annyi kialakítási cél és szándék: valahol a ritka fajok bemutatása a cél, más esetben az őshonos növényvilág értékei kapják a fókuszt, de olyan is akad, ahol a veszélyeztetett fajok megmentése, a tudományos kutatások vagy éppen az oktatás, a környezeti nevelés az elsődleges szempont.
Hazánk bővelkedik arborétumokban, amelyek országszerte, az év minden időszakában nyitva állnak az érdeklődők előtt - így akármilyen napot is írunk: nincs olyan, hogy ne lenne lehetőségünk felkeresni egyet közülük. Ráadásul arborétumaink minden évszakban más és más arcukat mutatják, így minden látogatásunk alkalmával más és más élményt vihetünk haza belőlük. Valahol ebben is rejlik a természet szépsége: a folyamatos változásban lévő életben, az egyedi gyűjteményekben, a növény- és állatvilág időszakos különlegességeiben, vagy éppen a rendhagyó, történelmet és hagyományokat idéző matuzsálemekben.
Az ország egyik leggazdagabb arborétuma kétségkívül Budán érhető el, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai Campusának épületegyüttese között. Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy valaha egy szőlőskert borította ezt a vidéket, amit a filoxéravész pusztított ki a XIX. század végén. Itt alapította iskoláját dr. Entz Ferenc, aminek első épülete ma is megtalálható az arborétum Felső Kertjében. Igazán kivételes növényvilágot találunk itt: csaknem 2000 fásszárú dísznövény fajt és fajtát, több száz hagymás virágot és közel 250-féle egyéb évelő dísznövényt- nem véletlen, hogy 1975. március 5-én az Arborétum területét természetvédelmi területté nyilvánították.
Hasonlóan különleges a Zirci Arborétum is, ami hazánk legmagasabb fekvésű fás gyűjteménye és 1951 óta országos jelentőségű védett természeti terület. A 18 hektáron elterülő arborétumot a 18. század második felében alapították, és minden nehézség ellenére még ma is megcsodálhatunk olyan matuzsálemeket, mint a 400 éves kocsányos tölgy, ami átvészelte az arborétum legnehezebb időszakait is. Olyan különleges látnivalók találhatók itt, mint a közel négyszáz méter hosszú híres hársfasor, az 1720 körül létesített halastó vagy a parkot átszelő Cuha-patak- de említésre méltó a liliomfák gyűjteménye, a közel harminc juhar faj és a kőrisgyűjtemény is.
Gödöllőn 1902-ben vette kezdetét az erdészeti arborétum kialakítása, az akkori földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác rendeletével. Célja a nálunk állományokat nem alkotó fafajok, főleg a fenyők honosítása volt, azonban 1960-ban az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) kutatóinak irányításával egy új, nagyszabású telepítési program indult, aminek eredményeként létrejött egy olyan állománykép, ami 154 erdőtípust vonultat fel. A Gödöllői Arborétum egyedülálló különlegessége, hogy a fafajokat a velük kialakult társulásokban, erdőszerűen és a jellemző lágyszárú szint, cserjeszint kíséretében csodálhatjuk meg, ráadásul génbankként is működik: erdei fenyő, kocsányos tölgy és vörösfenyő törzsültetvényei találhatók meg a területen.
Kiváló terepe a madártani megfigyeléseknek a Kecskeméti Arborétum területe, ami 62 hektáros erdő- és díszkert felületével fontos szélvédő és levegő-kondícionáló szerepet is betölt a város életében. Három fő részre tagolódik: a véderdősávra, a tölgygyűjteményre és a gyűjteményes részre. Területén olyan különlegességeket csodálhatunk meg, mint az ősgyepmaradványok vagy a 14 ösvényen elérhető több mint 800-féle fásszárú növény, amelyeknek elrendezése meghatározott szempontok figyelembevételével történt: ezek a növények morfológiai jellemzői, a növények igényei és rendszertani besorolásuk. A tanösvény állomásain számtalan információs tábla segíti a tájékozódást, és lehetőségünk adódik megismerkedni a helyi rovarvilággal, a gombákkal, a denevérekkel és a növényvilág apró titkaival is.
Alcsútig kell utazni az ország egyik legrégebbi angolpark jellegű kertjéig, a 40 hektáros Alcsúti Arborétumig. Az itt épült kastély Magyarország egyik legnagyobb klasszicista kastélya volt, az ezt körülvevő angolparkot pedig Tost Károly
schönbrunni kertépítőmester tervezte. Egy 540 fajból álló fás növénygyűjteményt találhatunk itt, amelyek legidősebb példányai között platánok, török mogyorók, tulipánok, vasfák, vérbükkök, mocsárciprusok, jegenyefenyők és japánakácok is megtalálhatók. Országosan is egyedülálló értéket képvisel a nem kevesebb mint 24 törzset nevelő óriástuja, a zuhatagos bükk és a héttörzsű török mogyoró is, de a kora tavasszal itt nyíló hatalmas hóvirágmező is egyedülálló hazánkban.
Nem mehetünk el a Jeli Varázskert mellett sem, amelynek alapjait a növényvilág szerelmese, Gróf Ambrózy-Migazzi István fektette le. És bár halála után az arborétum sokat veszített egykori fényéből, 1953-ban védetté nyilvánították, így folytathatták a gróf által megkezdett munkát. Az arborétum területét tájkörzetekre osztották, ezekben Amerika, Kína, Japán, a Balkán és a Kaukázus növényeit ültették el. Az arborétum legfőbb látványossága a rododendron virágzása- ilyenkor szinte az egész arborétum virágba borul, és bódító illat lengi körbe a látogatókat.
Még hosszasan sorolhatnánk a hazai arborétumok különlegességeit az idén 120 éves Folly Arborétumtól kezdve a Pepi-kertet rejtő Szarvasi Arborétumon át egészen a Kámoni Arborétumig, azonban egy biztos: ezekről a pótolhatatlan természeti kincseket rejtő helyekről nemcsak olvasni kell, hanem át is kell élni azt az élményt, amelyet számunkra kínálnak. A hatalmas óriások között sétálva elmerülhetünk a múlt emlékeiben, a virágzó fajokat csodálva lelkünk is virágba borulhat, és a növények között megbúvó hangok zeneként hathatnak a fülekre. A természet gyógyít- ehhez kétség sem fér, és a gyógyulás egyik legjobb terepe az arborétumok sűrűje.
Borítókép: Christo/Wikipedia, NXR/Wikipedia
A cikk megjelenését az Örökzöld Kertészet támogatta.
