A cardiffi vár a Brit-szigetek történelmének élő emlékműveként is ismert erődítmény, amelynek története egészen az első századi rómaiakig nyúlik vissza. Wales egyik legjelentősebb történelmi látványossága, amelynek eredeti erődítményi falazata még ma is megtekinthető.
Mivel az évszázadok során a tulajdonosváltásokkal mindig új szemlélet és új elemek is gazdagították a történetét, ma már sokszínű történelmi örökséget őriz:
a Fekete torony a 12. századi walesi felkelések idején épült, a Nyolcszögletű torony pedig a 15. századi walesi béke idejét idézi.
Legismertebb gondnoka és patrónusa minden bizonnyal Bute harmadik grófja, John Crichton-Stuart volt, aki rengeteget adott hozzá a ma is megcsodálható épületegyütteshez és parkhoz.
A történészek szerint ő volt az, aki Cardiff várát egy lenyűgöző belső terekkel rendelkező „viktoriánus-gótikus remekművé” alakította át, és neki köszönhető a várat körbeölelő park számos látványos eleme is.
A parkban egyaránt megtalálhatóak a szabad tereket növelő füves területek, az erdős részek és a fasorokkal szegélyezett utak is. A történelmi örökségek fontos részét képezik a kertnek: jellegzetes elemei például a megőrzött fatuskókból faragott szobrok vagy a park keleti szélén húzódó csatorna, aminek története egészen a középkorig nyúlik vissza. Ekkor ugyanis a Cardiff vár nyugati falai alatt található Lord's Malom táplálására alakítottak ki egy patakot, amit 1833-ban Bute második grófja vízforrásként beépített a cardiffi vízi műhelyek fejlesztéséhez, majd 1836 és 1841 között bevezető csatornává alakított át.
A park híres eleme volt az úgynevezett Állatfal is, egy 14 állatot ábrázoló szoborfal. Tervét William Burges, Bute harmadik grófjának építésze alkotta meg az 1860-as években, de a kivitelezés csak az 1880-as évek végén kezdődött meg. Az állatszobrokat Burges kedvenc szobrásza, Thomas Nicholls készítette. A mesterművet a 20. század elején áthelyezték, további hat szoborral kibővítették, és ma már a műemlékvédelem részét is képezi.
A Bute Park finom átmenet a magánparkból a közparkba. A viktoriánus kori díszfák nagy része fennmaradt, ahogyan a 19. századi parkházak és szállások, istállók és műemlékek is. A történelmi emlékek mellett a park mai megjelenése nagyrészt a 18. és 19. századi átalakításoknak és növénytelepítéseknek köszönhető: kivágták a földsáncon nővő fákat, megépítették a spirális sétányt, és feltöltötték a várárkot, hogy egy nagyon egyszerű elrendezést alakítsanak ki, amelyben egyetlen kavicsos sétány húzódik az út szélén, két szinten.
2007-ben a Cardiff Tanács egy 5,6 millió fontos helyreállítási projektet indított el, aminek célja a park történelmi elemeinek helyreállítása volt. Így sikerült megőrizni a középkori kolostor maradványait, a történelmi épületet és kaput, és így sikerült visszavezetni a Malom-völgy vizét is a régi várárokba, ami ma már az eredeti 12. századi malompatak mentén folyik.
Ma Cardiff „zöld tüdejének” is nevezik a Bute Parkot, amit az Északi Kapu híd és „Lady Bute hídja” köt össze a várral.
A séta során számos botanikai érdekességet megcsodálhatunk, és a zöld között megbúvó állatvilágban is gyönyörködhetünk.
A park évente több mint egymillió látogatót vonz
olyan attrakciókkal, mint a faiskola, a fagyűjtemények, a szoborösvények és a látogatóközpont. Megcsodálható a Stuttgarti kert, az őshonos fajokat bemutató erdei ösvények, a Gorsedd kőkör (zsombékkövek), a Taff folyó kanyarulatai és a Blackfriar kolostor romjai is.
Nyitókép: 123RF és Flickr / Jeremy Segrott
