Egészség

Úgy szeretjük a sót, mint a cukrot?

Nem vitás, hogy mi, emberek nagyon is szeretjük a sót, hozzászoktunk annak használatához, és anélkül ízetlenebbnek érezzük az ételeket. De hogy hol az egészséges sófogyasztás határa, mi az, ami tényleg sok, nagyon fontos kérdés.

Nézzük, mennyi az elég! A sóval kapcsolatos táplálkozási irányelvek azt mondják, hogy az ajánlott napi nátriumbeviteli mennyiség mindössze 2300 milligramm. A felmérések szerint azonban ennél jóval magasabb mennyiséget fogyaszt egy átlagember, naponta közel 3400 milligramm nátriummal kell megküzdenie a szervezetnek. Jóval többel, mint az ajánlott, jelenleg egészségesnek tartott maximum. A túl sok só rendszeres fogyasztása pedig túlzott nátriumfelhalmozódást okozhat, ez pedig egy olyan tünetegyütteshez vezet, amelynek magas az egészségügyi kockázata.

A magas nátriumszintet előidézheti a túlzott sófogyasztás, de kialakulhat valamely más alapállapot miatt – például cukorbetegség következtében, vagy azért, mert alaphelyzetben is nagyon kevés folyadékot juttat be valaki a szervezetébe.

A konzervek, a levesporok, a készételek, a szószok, az ízesítők, a kolbászfélék és felvágottak általában (nem mindegyik) éppen a hosszú eltarthatóság érdekében jóval több sót tartalmaznak. Ezek rendszeres fogyasztása mindenképp túlzott sóbevitelt eredményezhet.

A mindennapi életben nem nagyon méricskéli egy hétköznapi ember, hogy mennyi só kerül a fazékba. Ízlés szerint, a legtöbbször az anya, a nagymama konyháján megtapasztalt, megszokott ízeket akarja újraalkotni mindenki. Akkor is, ha tudjuk, hogy régebben is sok sóval főztek, vagy olyan alapanyagokat használtak, ami rendszerint sóval volt tartósítva (például a sonkafélék vagy a szalonna).

Ha jót akarunk azonban magunknak, és nem akarunk minden reggel duzzadt bokával és kézfejjel ébredni... ha nem akarjuk, hogy ödémás legyen a szemünk, és fájjon minden csontunk, meg a fejünk, ha nem szeretnék erős izomfájdalmakkal küzdeni... akkor ideje ma elkezdeni a sok sóról való leszokást. Mert ezek mindegyike olyan tünet, ami a túlzott sófogyasztásra is utalhat.

Érdemes tudatosítani magunkban, hogy jellemzően túl sok sóval főzünk, és az éttermek is több sót használnak, mint kellene. Sőt, ahogy a cukorfogyasztásnál sokszor szóba kerül, érdemes tudni arról is, hogy nagy mennyiségű rejtett sót viszünk be a szervezetünkbe úgy, hogy nincs is róla tudomásunk. Bevisszük azt felvágottakkal, húskészítményekkel, sajtokkal, tubusos meg üveges szószokkal. Nem igazán nézzük, hogy egy adott mennyiségű készétel vagy alapanyag mennyi sót is tartalmaz. Pedig az lenne a jó, hogyha nemcsak a cukor-, hanem a sótartalom is fókuszba kerülne.

A leszokást segítheti az a tapasztalat, hogy ami a cukorról való leszokásban segítségünkre lehetett, az segít a sónál is. Ne akarjuk azonnal kiiktatni a sót, mert mindent ízetlennek fogunk érezni, és nem hisszük el, hogy lehet jól főzni és finomakat enni minimális só használata mellett is.

A fokozatosság remek megoldás itt is. Felezzük be az addig használt sót, és felejtsük el a „gondolom-féle” sózást. Használjunk kis fűszermércét sózásnál, egyrészt mert az segít abban, hogy valóban kevesebb só jusson az ételre, másrészt a tudatosságot is erősíti ezen a területen.

A konzerveket, előre gyártott készételeket, porokat, szószokat pedig a lehető legritkábban vegyük le a boltok polcairól. Engedjük meg az ízlelőbimbóknak, hogy megismerjék a só nélküli ízeket. Ha nem ragaszkodunk a végsőkig a sóhoz, akkor engedjük el azt a rutint, hogy sóval hintjük meg a friss, szeletelt zöldségféléket. Nem kívánja a sót a hideg vacsoránál, reggelinél a paradicsom, paprika, uborka. Ízlelgessük kevesebb sóval, majd só nélkül az organikus élelmiszereket. Megtapasztalhatjuk, hogy kevés sóval is lehet ízletes az étel és az élet is.