Így jöttem le a cukorról – de attól még nem kívánok karalábét csoki helyett

Egészség

Így jöttem le a cukorról – de attól még nem kívánok karalábét csoki helyett

Mindannyian próbáltunk már egyszer-kétszer, talán több alkalommal is teljesen nemet mondani a cukorra. Úgy éreztük elég csak úgy dönteni, és mától (holnaptól) képesek leszünk ellenállni az édes kísértésnek. Nekem is volt több kísérletem, leginkább egy-egy rafinált diéta miatt. Kudarcos volt minden próbálkozás. A leghosszabb idő, amit teljes cukormegvonással képes voltam eltölteni, az egy hónap volt – a múltban.

Most azonban a harmadik hónapnál járok és nem valamilyen trükkös diéta részeként mondtam le a felesleges szénhidrátról, hanem életmódváltás miatt. Óriási ugyanis a különbség a diéta és az életmódváltás között. Ez utóbbi ugyanis nélkülöz minden szélsőséget, és nem valaminek a drasztikus elvonása a cél, hanem gyengéd, de tudatos választások jellemzik. Valami jót választunk valami más helyett, ami nem volt olyan jó a szervezetnek. De nincs se kapkodás, se türelmetlenség az életmódváltásnál, és nem kíséri bűntudat. Lassú a folyamat és lassú a változás is, de látom, hogy megéri.

Mielőtt elmesélném a saját módszeremet, fontos tisztázni, hogy cukormentes életmód egyáltalán nem azt jelenti, hogy ettől kezdve minden szénhidrátot kiiktatunk az életünkből (hacsak valamilyen súlyos betegség ezt nem diktálja). Ellenkezőleg, nagyon is nagy szüksége van a szervezetnek a szénhidrátokra, hiszen számos élettani folyamathoz elengedhetetlen a szénhidrát jelenléte.

De nem mindegy milyen és mennyi szénhidrát kerül be. Legegyszerűbben úgy lehet megfogni ezt a kérdést, hogy a zöldségekben, gyümölcsökben, gabonákban jelenlévő természetes szénhidrát alapesetben jó szénhidrát, a mesterségesen előállított, finomított és feldolgozott élelmiszerekhez adagolt cukor meg felesleges. De pontosan az ilyen jellegű élelmiszerekből visszük be észrevétlenül a felesleges és káros szénhidrátokat.

Vagyis, amikor cukor-stopról beszélünk, az alapértelmezésben azt jelenti, hogy nem tömjük magunkat édes kekszekkel, sütikkel, mogyorókrémmel, csokival, és a kész élelmiszeripari termékekkel is – mindenféle szempontból – csínján bánunk. Egyébként nem csak a cukor miatt van szükségünk ilyen jellegű detoxra, hiszen a cukor mellett számos olyan anyag is napi szinten bekerülhet a szervezetbe, amire nem csak, hogy nincs szükségünk, de nem is optimális az egészséges szervezet fenntartásában.

A szénhidrát „megvonás” jó esetben azt jelenti, hogy nem félünk a zöldségek, gyümölcsök, gabonák egészséges szénhidráttartalmától, és ha egyébként egészségesek vagyunk, akkor különösebben nem is kell számolgatni azok mennyiségét, de itt is igaz a mondás, hogy az arany középút a legjobb. Tehát nyilván ne tömjük magunkat banánnal és szőlővel, figyeljünk a helyes arányokra, és akkor nem lesz baj.

A finomított cukorról lejönni azonban nem is olyan egyszerű,

és ahogy írtam már feljebb, nekem is meggyűlt vele a bajom a múltban. Most azonban betartottam néhány hasznos alapszabályt, és úgy tűnik, jelen esetben egész jól működik.

Fokozatosság

Egy egész hónapig is eltartott, mire lecseréltem a finomított cukrot tartalmazó kekszeket és édességeket cukorhelyettesítő vagy csökkentett cukortartalmú „édességekre”. Egycsapásra nekem sem ment, és őszintén bevallom, nehezen szoktam meg az igazi cukor íze helyett a mesterséges édesítőszerekét, így én inkább arra törekszem,

hogy semmilyen hozzáadott édesítőt ne tartalmazzon az, amit desszert gyanánt megeszek.

Igyekszem kihasználni az édesebb gyümölcsök, zöldségek természetes aromáit, vagyis almás, répás, néha banános ízesítésű dolgokat vásárolok, vagy készítek otthon és rengeteg fahéjat használok, mert egyrészt szeretem, másrészt felpörgeti az anyagcserét, harmadrészt édesebbnek érzek minden falatot, amit fahéjjal szórok meg. 

Felezés

Óriási sütirajongó vagyok, ráadásul nekem az egyik legmegnyugtatóbb életérzés, ha a gyerekeimmel, barátnőkkel beülhetek egy jó cukrászdába. Eleinte nehéz volt teljesen nemet mondani a sütire, így felezni kezdtem az adagot. Ketten kértünk ki egy szelet sütit, így mindig csak a fele jutott nekem, azt ettem meg. Illetve ha hazavittem sütit, akkor két-három napra is elosztottam egyetlen árva süteményszeletet. Nem állítom, hogy nem tudtam volna egyszerre betömni az egészet, de így, hogy nem vontam meg magamtól azonnal és teljesen a finomságokat, hozzá tudott szokni a szervezetem a kevesebb mennyiséghez.

Három hét alatt viszont elértem azt, hogy ha beülök egy cukrászdába már nem kérek ki sütit, legfeljebb egy gyümölcsteát cukor nélkül vagy egy cukormentes mandulás lattét. 

Néha bűnözhetünk

Bevallom, azért nekem sem ment könnyedén a dolog, és nem menne semennyire, ha az elején radikálisan nemet mondtam volna minden kísértésre. Nem voltam annyira erős, és nem is kell senkinek. De bármire fáj is a fogunk rá úgy istenigazán – álljunk meg egyetlen élvezetes örömfalatnál. Mert éppen ez a lényeg, hogy

egy egész csoki helyett, egy falattal is megelégedtem.

Vagyis kényeztettem az érzékeimet, de megálljt tudtam parancsolni a falánkságnak.

Nincs kísértés otthon

Nagyon fontos a folyamatban, hogy ne legyen dugi édességkészlet otthon. Mert ha van, amikor az első két-három hétben dolgozik a szervezet, és úgy igazán megkívánjuk a szénhidrátot – ha van otthon „igazi” édesség, tuti, hogy alulmaradunk a küzdelemben. Nálam kifogytak a készletek (valamint fokozatosan lecseréltem mindent megfelelő „édességre”) és most már nem is érzem szükségét, hogy csokis kekszet rejtegessek. Van itthon teljesen cukormentes, ha szeretném egy (egyetlenegy) pici keksszel megjutalmazom magam.

Legyen alternatíva

Gyümölcs, gyümölcs, gyümölcs, zöldségek és olajos magvak. Bármennyire hihetetlen, egy idő után pár szelet alma vagy néhány szem mandula képes (majdnem) pótolni azt az érzést, amit régebben egy szelet torta idézett elő. Természetesen jó ideig nem lesz ugyanaz az élmény. Lehet, hogy sosem.

És ne higgyétek el, hogy aki jól csinálja, az majd a karalábét kívánja meg a csoki helyett, mert nem igaz.

Csak épen az édesség utáni sóvárgás enyhül annyira, hogy képesek leszünk valamilyen egészséges alternatíva után nyúlni, amikor megéhezünk a cukorra.

Cukormentes napok

Néha azért kell olyan nap is, amikor tényleg figyelünk arra, hogy semmilyen finomított cukor ne kerüljön be a szervezetbe, és a gyümölcsökből (vagy a gabonákból) is az alacsonyabb, a lassúbb felszívódásúak kerüljenek az asztalra. Ez egyféle edzése a szervezetnek – de ezek a napok sem szólhatnak az éhezésről: kiegyensúlyozott, elegendő és változatos táplálékkal kell „átvészelni” ezeket – sok zöldséggel, jó gabonával és finom, tápláló (izomépítő) fehérjével.

A víz jó barátunk

Ha eddig hadilábon álltunk az ivással, az életmódváltás megköveteli, hogy ezen radikálisan változtassunk. Sokszor azért nyúlunk valamilyen csemege után, mert szomjasak vagyunk, csak ez nem tudatosul bennünk.  De ha az éhség dolgozik is bennünk,

akkor is fontos, hogy a megfelelő, egészséges falatok mellé elegendő (tiszta) vizet igyunk.

Nem fogytam nagyon sokat, és nem is a hirtelen, nagy fogyás a célom. Az annál inkább, hogy a fogyás megfelelő ütemben haladjon, zsírt veszítsek és még véletlenül se izmot (ezzel volt már épp elég bajom). Így a három hónap alatt összesen három kiló ment le és az is tényleg lassan. Ugyanakkor érzem, hogy érdemes ezen az úton maradnom, mert amellett, hogy a rengeteg friss zöldségtől és gyümölcstől szebb a bőröm, nem szenvedek energiavesztéstől sem, nem vagyok bágyadt, nem fáj a fejem és nincsenek hangulatzavaraim sem. Ennek oka pedig az, hogy megfelelő mennyiségű cukor jut a szervezetembe így is, de csak annyi, amit a szervezet nem raktároz el nehezebb napokra, hanem okosan felhasználja azt az utolsó mikrogrammig.

Fügével is csillapíthatjuk édességvágyunkat, és még jót is teszünk vele a szervezetünknek. 

Ajánljuk még:

Egy új egészséges hóbort: Popeye ma valószínűleg mikrozöldségeket enne
Egyre több olyan tanulmány jelenik meg, amely élesen bírálja a modern kor táplálkozási szokásait, a „töltelék” tápanyagok nagymértékű fogyasztását, a kiegyensúlyozatlan arányokat és a mértéktelenséget. Az elnehezítő, szénhidrátdús megoldások helyett bemutatunk egy olyan izgalmas gasztronómiai szegletet, amely nemcsak egészséget, kreativitást, hanem könnyedséget és szellemi frissességet is hozhat mindennapjainkba.