Túl sok lemondás a néhány pillanatig tartó sikerért: villámdiétát teszteltem

Villámdiétát hirdető írással találkoztam a nyár elején, a szövegben azt ígérték, hogy néhány nap alatt akár öt kilótól is megszabadulhatok. Rengeteg hasonló címmel találkoztam már az életemben, erre most rákattintottam – bár ne tettem volna. Kiderült, hogy ha megrendelek valamilyen port, meg egy adag kapszulát, akkor azok segítségével egy hét alatt garantáltan (!) megszerezhetem az álomalakot a nyár hátralévő részére…

Bosszúsan továbblapoztam, majd vissza, végül rákerestem ezekre a szuperdiétákra és elhatároztam, kipróbálok néhányat azok közül, amelyekhez nem kell semmilyen kapszulákat meg porokat magamba diktálni naponta háromszor vagy ötször, cserébe főleg zöldségekre és gyümölcsökre alapoz: mintaétrend követésével ígérik, hogy megszabadulhatok a szerintem fölösleges kilóimtól.

Háromnapos léböjtkúra tapasztalata

Az első választásom egy léböjtkúrára esett. Gondoltam, három napot kibírok evés nélkül. Nem újdonság az ilyesmi, máskor is csináltam olyat, hogy egy-két napon keresztül kizárólag gyümölcs- és zöldségleveket, valamint rengeteg vizet ittam. Bár én amolyan tisztítókúraként éltem meg ezeket a kezdeményezéseket, amelyeknél nem is a fogyás (?) volt a cél, sokkal inkább, hogy egy kicsit tehermentesítsem a szervezetemet a megelőző napok (hetek) szénhidrátbombáit követően. Azt a pár kiló mínuszt csak kellemes mellékhatásként könyveltem el.

Három nap alatt három nap mínusz – ezt ígérte az a cikk, ami alapján a módszert beválasztottam a kísérletbe. Eredetileg hétfőn vágtam volna bele, de aznap inkább csak felkészítettem a szervezetem (és bevásároltam a következő napokra): reggelire kefirt ettem zabpehellyel, ebédre és vacsorára salátákat némi natúr csirkemellel, tortillába csomagolva. Kedd reggel álltam rá a mérlegre először, hogy dokumentáljam a kezdő súlyomat: 65,3 kg. Átsuhant egy pillanatra az a gondolat az agyamon, hogy rám is fér néhány kiló leadása, majd megittam a reggeli gyümölcslevemet. A diéta leírása szerint a gyümölcs- és zöldséglevek mellett gyógyteákat ihattam (bár arra nem tért ki az írás, hogy milyen gyógynövényekre gondoltak). A gyümölcsleveket inkább délelőttre, a zöldségleveket inkább délutánra javasolták. Napi egy teát ittam délelőttönként: citromosat mangóval és gyömbérrel. A kávéról nem mondtam le.

A következő három napban jellemzően 100 százalékos narancslevet és paradicsomlevet ittam, ezt cifráztam ananászlével, illetve vízalapú gyümölcs és zöldségturmixokkal.

Utóbbiakban főleg alma, málna, áfonya, eper, gyömbér, spenót, répa, cékla és uborka játszotta a főszerepet, különböző arányokban. A zellert nem szeretem, viszont mindennap ittam citromos vizet is a tiszta ásványvíz mellett.

Másnap reggel pontosan egy kilóval mutatott kevesebbet a mérleg, a negyedik nap reggelén 63,1 kiló voltam, vagyis nem teljesítettem a pontosan három kiló mínuszt, de, mondjuk úgy, megközelítettem. Ezen a negyedik, pénteki napon délelőtt még tartottam a léböjtöt, miközben azon gondolkoztam, hogy fokozatosan kellene visszaállni a megszokott étrendemhez. Délután egy kis adag barnarizst ettem pár szem koktélparadicsommal és némi sajttal, nem akartam nehezebb ételekkel terhelni a gyomromat – ehhez hasonló egyszerű, diétás ételeket ettem a hétvégén is (salátákat, halat, natúr csirkemellet). Nem jöttek vissza a leadott kilók, sőt, tovább fogytam: hétfő reggelig még egy kiló ment le rólam.

Alapvetően jól éreztem magam a kúra közben és utána is, nem lett rossz a kedvem, nem lettem feszült vagy ideges attól, hogy nem ettem, bár kétségtelenül nagyon jólesett a szilárd étel a negyedik nap délutánján. Talán azért sem volt pszichésen megterhelő, mert csak három napig tartott, az meg belátható távolság, gyorsan eljön a vége. Viszont a kúra idején minden este úgy éreztem, mintha kitapinthatóan lepedékesek lennének a fogaim, ami valószínűleg annak tudható be, hogy nem fogyasztottam szilárd ételt, még egy almát sem rágcsáltam el, ami letisztította volna a szennyeződéseket a fogaim belső oldaláról, a fogmosással azonban megszűnt a kellemetlen érzés. A sportot nem erőltettem, ez alatt az egy hét alatt kétszer bringáztam körülbelül 8-8 kilométert, ami nem esett nehezemre, de ennél azért többet szoktam mozogni.

Ha már lúd, legyen... sovány

A következő hétfőn belevágtam egy másik, olyan igazi villámdiétába, ami egy hét alatt hét-nyolc kiló mínuszt ígért. Nem mintha 55 kiló lenne az álomsúlyom, nyaranta 58 kiló körül szoktam lenni (egy térdsérülés miatt idén elmaradtak a futóedzések). Néhány kiló mínusz már nem számít, az izmok attól még nem lesznek feszesebbek vagy tónusosabbak, de legalább megközelíti a testsúlyom az ilyenkor megszokottat – ehhez hasonló biztatásokkal próbáltam magamat motiválni az újabb kihíváshoz.

Hétfő reggel tehát 62,2 kilót mutatott a mérleg. Az első nap csak gyümölcsöt ehettem, banán kivételével bármit. A második nap zöldségeket nyersen, vagy olaj nélkül bármilyen formában elkészítve. A harmadik nap megint gyümölcsnap volt, de a negyedikre voltam a legkíváncsibb: az addig tiltott banánból ezen a napon meg kellett enni 8-10 darabot, plusz inni kellett 3-4 pohár tejet. Az első három, meglehetősen szénhidrátcsökkentett nap után a banán szinte érezhetően feltöltött energiával. Le is tekertem 10 kilométert – a végén

nevetve magyaráztam a páromnak, hogy garantáltan több kalóriát égettem el az alatt a 10 kilométer alatt, mint amennyit az elmúlt három napban összesen elfogyasztottam.

A mérleg is alátámasztotta ezt a felvetésemet, napról napra tűntek el rólam a dekák, péntek reggel 60,5 kilót mutatott. Pénteken egyébként csak hat darab paradicsomot ehettem egy kis adag barna rizzsel (ez utóbbi elmondhatatlanul jól esett). Szombaton választhattam, hogy barna rizst vagy natúr csirkemellett eszem, kizárólag zöldségek (kivéve a krumplit) kíséretében, vasárnap pedig annyi zöldséget és gyümölcsöt ehettem, amennyi csak belém fért. Ez alatt az egy hét alatt hihetetlen mennyiségű vizet ittam. Hétfő reggelre 59,8 kilót nyomtam, ami egy deka híján 2,5 kiló mínusz. Ez a súlyomat tekintve nem rossz arány, de a beígért mínusz nyolc kilótól azért nagyon messze van, hiszen a két hét alatt összesen ment le 5,5 kiló rólam.

A villámdiéta közben többször volt fejfájásom, a hét közepén ingerültebb voltam és türelmetlenebb, sőt, még memóriaproblémáim is akadtak.

A hét közepe-vége felé olykor úgy éreztem, mintha egy áttetsző burok mögül nézném a körülöttem lévő világot és a környezetemben létező embereket. A banánnapot leszámítva gyengének éreztem magam, a hét végére az anyagcserém is szabadságra ment. Ezekre a mellékhatásokra egyébként fel is hívták a a figyelmet a kísérletemet „inspiráló” cikk végén.

Örülhettem volna az eredménynek, de nagyon éhes voltam. Mindent kívántam, amire csak ránéztem (kivéve a paradicsomot, abból kicsit elegem lett). Az első két napban még tudtam tartani az okos étrendemet barna rizzsel, teljes kiőrlésű tortillával, sovány hússal, hallal, kefirrel, zabpehellyel és zöldségekkel (egyébként a hétköznapjaimon az ilyesmi étrend az irányadó), de szerdára elfogyott az akaraterőm. Csipegettem mindenből, amit csak láttam. Ettem tésztát, kakaós csigát, kiflit, rétest, rántott húst, szalonnát és kólát – ami normális esetben nem nagy dolog, de olyan falórohamok törtek rám, mintha két hete éheznék (ami, lássuk be, végülis igaz volt).

Egy 65 kilométeres bringatúrával (a Tisza-tó körüli kisebb kör) próbáltam kompenzálni a lelkiismeret-furdalásomat, de hiába. Elszaladt velem a ló, és nem találtam a gyeplőt.

Diétanapló, 24. nap

Sikerült megállítani az őrült ámokfutást, két napja visszaálltam a megszokott étrendemhez, amire a szakértők minden bizonnyal valami olyasmit mondanának, hogy „bár vannak benne kilengések, végülis egészséges”. Ma reggel 62,4 kilót mutatott a mérleg, vagyis az az egy hetes villámdiéta teljesen fölöslegesnek tűnik, de legalább kipróbáltam. Viszont újra van erőm és kedvem mozogni: hetente négyszer-ötször járok bringázni, igyekszem megközelíteni a napi 10 ezer lépést, tornázgatok, súlyzózgatok, miközben a lehetőségeimhez képest kímélem a térdemet (egy hét múlva megyek MR-vizsgálatra).

A dietetikus véleménye villámdiétáimról

Ezek a drasztikus diéták azért lehetnek (ideig-óráig) sikeresek, mert jellemzően, bár csak rövid időre, mégis bizonyos tápanyagokat nem, vagy csak minimális mértékben engednek fogyasztani. Éppen ezért tilos a kipróbálásuk többek között terhesek, cukorbetegek, bármilyen krónikus szervi megbetegedésben szenvedők, valamint gyerekek esetében. Ezt az általunk megkérdezett dietetikus szakember is alátámasztotta.

„Ha egy egészséges felnőtt ember alkalomadtán tart egy gyümölcsnapot, vagy folyadéknapot, az nem feltétlenül káros. Ezeken a napokon ugyanis jóval kevesebb kalóriát viszünk be a szervezetükbe, amivel tehermentesítjük azt, s ezáltal lehetősége nyílik az emésztőrendszernek egy kicsit pihenni, regenerálódni, mivel például a gyümölcsöket sokkal könnyebb megemészteni, mint a zsírokat vagy a szénhidrátokat. Ezt azért még nem nevezném méregtelenítésnek, de előnyünkre válhat egy-egy ilyen gyümölcs- és/vagy zöldségnap nap az életünkben, akár heti rendszerességgel” – magyarázza dr. Kiss Erika, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika vezető dietetikusa.

A szakember szerint az általam is kipróbált villámdiéták jó marketingfogások, de a beígért három, öt vagy nyolc kilós fogyás önmagában nem igaz. „A mérleg valóban kevesebbet fog mutatni, miután megcsinálunk egy ilyen párnapos villámkúrát, de leginkább a közben bekövetkezett folyadékveszteség miatt.

Hosszú távon azonban egyáltalán nem hatékonyak.”

Megtudtuk, hogy arra jók lehetnek ezek a rövid idő alatt nagyobb súlyvesztéssel járó diéták, ha például egy estélyre vagyunk hivatalosak és bele szeretnénk férni két nap múlva a ruhánkba. Ugyanakkor aki valóban változtatni szeretne a külsején, akár 5-10 kiló leadásával, annak sokkal hatékonyabb az életmódváltás. A villámdiéták után ugyanis hamar visszaszöknek a keservesen leadott kilók, olykor még több is, mint amennyit leküzdöttünk.

„Ez az a bizonyos jojó-effektus. Ha valaki végigküszködik egy hetet és lead három kilót, majd utána ugyanúgy étkezik, mint előtte, akkor akár négy-öt kilót is felszedhet. Ilyenkor szokták mondani az emberek, hogy náluk egyik fogyókúrás módszer sem válik be. Sokkal hasznosabb, ha például kikérik egy szakember véleményét, aki részletesen elmondja nekik, hogy mit ehetnek, mennyit és mikor, hogy min kell változtatniuk, és mindemellett mennyit mozogjanak.”

A dietetikus hozzátette, hogy ha valaki nyaralás előtt szeretne leadni két-három kilót, mert már csak annyi hiányzik a tökéletes „beachbody” eléréséhez, egy ilyen diétával sikerülhet neki. De tapasztalata szerint a legtöbb embernek nem csak két kiló súlyfeleslege van. „Nem győzzük hangsúlyozni, hogy nagyobb túlsúly esetén az életmódváltás hozhat változást. A megfelelő, egészséges étrend és a sport. Jó lenne, hogy mindenkinek az élete részévé válna a mozgás. Nem kampány-jelleggel, nem egy kéthetes fogyókúra erejéig. Mozogjunk rendszeresen azért, hogy egészségesek legyünk, hogy az izmaink, a csontozatuk is a lehető legtovább ép és egészséges maradjon.”