A bors története
A bors már az ókorban is kedvelt és értékes fűszernek számított, az indiai és római kereskedelem egyik legfontosabb eleme volt. A legenda szerint 408-ban a várost megostromló I. Alarik nyugati gót király az arany, az ezüst és a textíliák mellett borsot kért hadisarc gyanánt. Hazai vonatkozásáról annyit tudunk, hogy bár csak a középkorban kezdett elterjedni, már honfoglaló őseink is ismerhették.
A középkorban, amikor kereskedelme nehézkesebbé vált, értéke az aranyéval azonos volt, így pénzt helyettesítő fizetőeszközként is használták, a 13–14. századi földesurak például gyakran borsban kérték bérlőiktől a bérleti díjat. Az Oszmán Birodalom visszaszorulásával kereskedelme újra könnyebb lett, ára zuhanni kezdett, így elindulhatott világhódító útjára. Ma már rendkívül jelentős eleme az élelmiszerkereskedelemnek, a 20. század végére világszerte évi 100 000 tonnát termeltek belőle. (Forrás: Dalby, Andrew: Dangerous Tastes: The Story of Spices, 2002)
Miért jó borsot enni?
Az elérni kívánt hatástól függően termését zöld, félig érett piros vagy fekete állapotában gyűjtik. A legerősebb hatást a frissen őrölt bors fejti ki, melynek még nem illantak el aromái. A szakemberek szerint egyszerre maximum öt szemet fogyasszunk belőle, és ne lépjük át a napi maximum 12 darabos határt sem!
Általános hatásait tekintve elmondhatjuk, hogy vértisztító, étvágyjavító, fokozza az emésztést, fertőtlenít, javítja a vérkeringést, erősíti az idegrendszert és reumaellenes hatása is van. Közvetetten lázat csillapít, és kiváló afrodiziákum. Lélektani hatás szempontjából megakadályozza a kedvetlenség és a rossz kedélyállapot elhatalmasodását, felráz a csüggedt állapotból. Erősíti az akaratot, segít tetterőt társítani az elgondolásokhoz.
A bors illóolaját is számos problémára alkalmazhatjuk: szájüregi fertőzések esetén egy pohár vízbe egy csepp olaját téve öblögethetünk, de ha olajunk nincs odahaza, két szem borsot a szánkban tartva is közel ugyanazt a hatást érhetjük el. Étkezések után fogyasztva segíti az emésztést, megelőzi a gyomorrontást, vagy segít megszüntetni, mérsékelni azt.
Fotó: Pixabay
A belekre izgatóan hat, ezért serkenti a bélmozgást, a bélfalakon megjelenő emésztetlen tápanyagok feldolgozásában is nagy szerepe van. Hatékonyan előzi meg a puffadást, hiszen akadályozza az elfogyasztott táplálék erjedését, gombás bélbetegségek kezelésére kifejezetten ajánlott.
Segíti a máj méregtelenítő tevékenységét, és a nyirokrendszer áthevítésének következtében hozzájárul a szervezet védekezőképességének erősödéséhez. Segít a vér cukor-, zsír- és koleszterintartalmának csökkentésében, és segíti a kapilláris vérkeringés munkáját. A megfigyelések alapján a kéz- és lábfázós emberek rendszeres alkalmazásával elköszönhetnek a kellemetlen tünetektől.
Van azonban néhány ellenjavallat, amit érdemes szem előtt tartani: vesegyulladás esetén nem ajánlott alkalmazni, mert irritál, és az idegrendszert aktivizáló tulajdonsága miatt indulatos hajlam esetén káros. Túlzott fogyasztása gutaütéshez, belső vérzésekhez is vezethet, ezért nagyon körültekintően alkalmazzuk!
Ajánljuk még:
