A védettebb fekvésű helyeken talán még láthatjuk sárga virágait, amelyek egészen májustól színesítik a tájat. Leggyakrabban erdők közelében találkozhatunk vele, és ne lepődjünk meg azon sem, ha túrázó társaink mindegyike más néven nevezi. Az erdei gyömbérgyökérnek ugyanis rengeteg elnevezése ismert: hólyagfű, Szent Benedek-fű, nyúlszemfű, gyömbérajak, nyúlláb, ciklász vagy vadszegfű – csak pár a több tucatnyi érdekesebbnél érdekesebb becenév közül.
A gyömbérgyökér hatóanyagokban gazdag gyógynövényünk, amelyet jelentős cseranyagtartalma (10-25%) miatt főként gyomor- és emésztési panaszok mérséklésére használhatunk.
Segítségünkre lehet torok- vagy a szájat érintő gyulladások esetén is, a főzetével történő gargarizálás kitűnően enyhíti az afta által okozott kellemetlenségeket, illetve segíthet a gégegyulladás megszüntetésében is.
A cseranyagon kívül illóolajat, gyantát, keserűanyagot, és glikozidákat is tartalmaz. A glikozidák növényi anyagok, melyek cukorra és más szerves vegyületre bonthatók, és amelyeknek leginkább a gyulladáscsökkentésben van fontos szerepük. Tudományos nemzetségneve a görög „geuein” szóból származik, melynek jelentése „ízlik”, ugyanis a gyöktörzs feldarabolása vagy száradása során felszabadul egy jellegzetes illat, ami a szegfűre vagy szegfűszegre emlékeztet, ezért gyakran alkalmazták annak helyettesítésére az évszázadok során.
Fotó: Wikipedia / Rudolphous / Peter O'Connor
A ciklász gyakori összetevője teakeverékeknek, de teája önmagában is fogyasztható. Bélhurut és bélvérzés esetén kifejezetten ajánlott elkortyolgatni pár csészével belőle, de enyhébb fájdalmak és a szapora pulzus is csillapítható vele. Gyökere azonban kis mértékben mérgező, ezért ne adagoljuk túl, és fogyasztása előtt mindenképpen kérjük ki szakember véleményét! Tea elkészítéséhez mérjünk ki három evőkanál gyógynövényt, főzzük egy liter vízben negyedórán át, majd szűrjük le és fogyasszuk el több részre elosztva a nap során.
A népgyógyászatban kígyómarásra, sőt még lázcsillapításra is használták, főzetéből pedig borogatást készítettek, és ezzel gyógyították a sebeket, kiütéseket vagy éppen a visszereket.
Leveleit megfőzték és hús mellé köretként kínálták, de nyersen salátáknak is kedvelt összetevője volt.
Nem maradhatott el a ruhásszekrényekből sem: a megfigyelések szerint távol tartotta a molyokat. 1652-ben egy különc természettudós, Nicholas Culpeper mellpanaszok enyhítésére és tisztítókúrák összetevőjeként is ajánlotta. Culpeper korának igazi csodabogara volt, aki a többdimenziós gyógyítás eszményét próbálta eljuttatni az emberekhez. Ma is kapható az a gyűjteményes kötet – Culpeper’s complete herbal –, amely több száz oldalon keresztül mutatja be a gyógynövények rejtélyes világát.
Fotó: Wikipedia / Didier Descouens
De térjünk vissza főszereplőnkhöz: igazi kuriózumnak számított a nyúlszemfű likőr vagy a borban áztatott erdei gyömbérgyökér is, amelyet téli fűszerekkel majd később narancs- illetve citromhéjjal ízesítettek. Odahaza is készíthetünk belőle tinktúrát, azaz alkoholos kivonatot. Ehhez egy deci alkoholban áztassunk 40 gramm gyógynövényt egy hétig, szűrjük le és tároljuk sötét üvegben.
Napi adagja maximum háromszor 10 csepp egy pohár vízben, de adagolását lassan vezessük be, és legyünk körültekintőek!
Ha azt szeretnénk, hogy mindig kéznél legyen, van egy jó hírem: árnyékos helyen, nedves, tápanyagdús talajon könnyen nevelhetjük odahaza is! Tavasszal vagy ősszel vessük el magjait, és élvezzük áldásos hatásait az év minden szakában!
Nyitókép: Flickr / Peter O'Connor
