Ezek az irigykedők viszont valószínűleg nem tudják, hogy egyesek pont azért várják a kabátos, pulóveres időt, mert így elrejthetik a világ elől a kiálló bordáikat és a pipaszár lábaikat. Ők azok, akik sokért nem adnák, ha némi bőr helyett néhány kiló hús is fedné a csontvázukat, csak éppen nehezükre esik még egy kicsit is magukra pakolniuk belőle. Nézzük tehát, hogyan kezdjen bele a hízásba az, aki a cél érdekében nem akar bármit magába tömni, hanem az egészségére is odafigyelne!
Nem biztos, hogy a genetika és az étrend teszi!
Természetesen sokat számít, milyen géneket örököltünk, és az is, hogy mit eszünk, de a kóros soványság hátterében állhat valamilyen betegség, felszívódási zavar is. Orvosi vizsgálatokkal ezeket ki lehet szűrni: ilyenkor többek között testösszetétel-mérést végeznek rajtunk, vizsgálják a vért és a székletet is, megállapítják, megfelelő-e a különböző ionok, vitaminok mennyisége a szervezetünkben. Ha a vizsgálatok megállapítják, hogy egészségesek vagyunk, akkor nincs más hátra, ideje elkezdeni a növekedéskúrát!
Felejtsük el a cukros-zsíros kenyeret!
Aki hízni akar, annak a hozzá nem értők gyakran ajánlanak olyasmiket, hogy egyen lefekvés előtt szalonnát, zsíros kenyeret, vagy dobjon be még egy fél tepsi zserbót, hiszen mi baj lehet abból, „úgyis ráfér”. Sajnos ezek a tanácsok pont olyan hülyeségek, mint az, hogy az influenzát házi pálinkával kell kezelni. Aki ugyanis követi őket, az lehet, hogy hízni fog, viszont több kellemetlenséggel számolnia kell majd, például felborulhat az inzulinháztartása.
Fontos az, hogy a cukor helyett több fehérjét és összetett szénhidrátokat (mindenféle hús, tojás, olajos magvak, tejszín stb.) vigyünk be a szervezetünkbe. Ahogy Cynthia Sass táplálkozási szakértő fogalmaz: „a súlynövelésnél a cél az, hogy növeljük a bevitt kalóriák számát tápanyagokban gazdag fehérjék, zsírok és szénhidrátok fogyasztásával.” Sass szerint az is fontos, hogy ne teljen el több, mint 4 óra anélkül, hogy ennénk valamit. A főétkezések között ezért érdemes például magvakat rágcsálni, enni egy fehérjeszeletet, de jó ötlet lehet például egy zöldségből banánból, bogyósgyümölcsökből készült turmix is, növényi alapú fehérjeporral. Természetesen fontos, hogy ezek mind a főétkezések kiegészítői, és ne helyettesítői legyenek! És persze az is, hogy ne essünk át a ló túloldalára: ha hirtelen nagyon sokat kezdünk el enni, az túlterhelheti a szervezetünket. Azonos mennyiségű mozgás mellett például nem kell kétszer annyit ennünk, mint eddig, elég napi pár száz plusz kalóriát bevinnünk.
Mozdulj!
Apropó, mozgás! A súlynövekedés akkor jó, ha izomnövekedéssel jár együtt. Azonban nem mindegy, hogy milyen sportot űzünk: a futás, séta, mindenféle kardióedzés ugyan fontos, ha állóképességet fejlesztünk, vagy a szívünk és az érrendszerünk épségét, egészségét szeretnénk megőrizni, azonban izomfejlesztésre kevésbé alkalmasak. Muszáj lesz tehát a cél érdekében súlyokkal, vagy legalább a saját testsúlyunkkal is edzenünk. És persze mondani sem kell, hogy utána ne felejtsünk el enni sem, lehetőleg legfeljebb az edzés után 1-2 órán belül, mondjuk egy kis csirkemellet barnarizzsel, halat, zöldségeket, túrót, tojást. Vagy ha ezekre nincs időnk, legalább egy fehérjeturmixot. És egye fene, néha azért egy-két szelet zserbó is belefér!
